„Hirdetni Krisztust a médiában!”

II. János Pál pápa a Tömegtájékoztatás XXXIV. Világnapja alkalmából is üzenettel fordult a keresztény világhoz, melynek témája: „Hirdetni Krisztust a médiában az új évezred hajnalán.” Az üzenet arra szólítja fel a keresztény újságírókat, hogy tekintsenek előre, szembenézve a kihívásokkal, másrészt pillantsanak vissza a kereszténység hajnalára, merítve a szükséges fényből és erőből. Az üzenet lényege mindig maga Jézus: „Az egész emberi történelem ugyanis hozzá viszonyítja magát: korunkat és a világ jövőjét az ő jelenléte világítja be.”

Az újszövetségi Szentírásban az Apostolok Cselekedeteinek első fejezetei megható beszámolót tartalmaznak arról, hogyan hirdették Krisztust első követői – ez az igehirdetés egyszerre spontán, hittel teli, meggyőző és a Szentlélek erejében valósul meg.

A pásztornakk is tájékozódnia kell
- Karl Lehmann mainzi püspök újságot olvas

Az első és legfontosabb, hogy a tanítványok Krisztust a tőle kapott küldetésre válaszolva hirdetik. Mielőtt fölmenne a mennyekbe, ezt mondja apostolainak: „Tanúságot tesztek majd rólam Jeruzsálemben, meg egész Júdeában és Szamariában, sőt egészen a Föld végső határáig.” És még ezek az „írástudatlan és tanulatlan” (ApCsel 4.,13) emberek is gyorsan és nagylelkűen válaszolnak. Az apostolok, miután együtt imádkoztak Máriával és az Úr többi követőjével, és a Lélek hatására cselekedtek, pünkösdkor kezdik meg az igehirdetést. E csodálatos események olvasása arra emlékeztet bennünket, hogy a tájékoztatás története egyfajta utazás, kezdve a nagyratörő bábeli tervtől és a következményeként bekövetkezett zűrzavartól és kölcsönös értetlenségtől pünkösdig és a nyelvek ajándékáig: a kapcsolatteremtés helyreállítása, amely Jézusban összpontosul, a Szentlélek működésén keresztül. Krisztus hirdetése tehát elvezet ahhoz, hogy a népek hitben és szeretetben találkoznak egymással, emberségük legmélyebb szintjén: maga a feltámadt Úr válik a valódi kapcsolatteremtés eszközévé testvérei között a Lélekben. Pünkösd csak a kezdet. Magától értetődik, hogy két évezred során a körülmények hatalmas változáson mentek keresztül. Ennek ellenére továbbra is szükség van Krisztus hirdetésére. De ezzel egyidejűleg ma a médiában és a média révén is hirdetni kell: „Az egyház bűnösnek érezné magát az Úr előtt, ha nem használná fel ezeket az erőteljes eszközöket” (VI. Pál pápa, Evangelii nuntiandi 45.). Egyáltalán nem túlzás a média napjaink világára gyakorolt hatásáról beszélni. Az információs társadalom eljövetele valóságos kulturális forradalom, amely a médiát „a modern kor első Areopáguszávᔠteszi, ahol szüntelenül kicserélődnek a tények, eszmék és értékek. A média révén az emberek kapcsolatba kerülnek más személyekkel és eseményekkel, véleményt alkotnak a világról, amelyben élnek, kialakítják az élet értelmére vonatkozó felfogásukat. Sokak számára az élet tapasztalata nagy mértékben a tömegtájékoztatásból szerzett tapasztalat. Krisztus hirdetése legyen része ennek a tapasztalatnak.

Természetesen Krisztus hirdetésében, az egyháznak energikusan és ügyesen fel kell használnia saját tájékoztató eszközeit – könyveket, újságokat és folyóiratokat, a rádiót, a televíziót és egyéb eszközöket. A katolikus tájékoztatók merészen és alkotó szellemben fejlesszék ki a tömegtájékoztatás új eszközeit és a hirdetés új módszereit. De amennyire lehetséges, az egyháznak a legnagyobb mértékben ki kell használnia a világi médiában adódó lehetőségeket is. A média ma már sokféle módon hozzájárul a lelki gazdagodáshoz – például számos program jut el a nézőkhöz világszerte műholdakon keresztül a Nagy Jubileum évében. Más esetekben azonban arra a Krisztus és üzenete iránti közönyre, sőt ellenséges hangulatra mutatnak rá, amely a világi kultúra egyes területein tapasztalható. Szükség van ezért a média részéről egyfajta olyan „lelkiismeret-vizsgálatra”, amely kritikusabb azzal az irányzattal kapcsolatban, amelyből hiányzik a tisztelet az emberek vallásossága és erkölcsi meggyőződése iránt. A média olyan megnyilvánulásai, amelyek felhívják a figyelmet a valódi emberi szükségletekre, különös tekintettel a gyengékre, a védtelenekre és a társadalom peremén élőkre, jelenthetik az Úr hirdetésének burkolt formáját. A burkolt hirdetés mellett a keresztény tájékoztatóknak keresniük kell annak módját is, hogy nyíltan beszéljenek a keresztre feszített és feltámadt Jézusról, a bűn és a halál fölötti győzelméről, a felhasznált eszköznek és a hallgatóság képességeinek megfelelően. Ahhoz, hogy ezt jól csinálják, szükség van szakmai képzettségre és ügyességre, ugyanakkor ennél többet igényel. Ahhoz, hogy tanúságot tegyünk Krisztusról, szükség van arra, hogy saját magunk találkozzunk vele, és személyes kapcsolatot alakítsunk ki az ima, az Eucharisztia és a szentségi kiengesztelődés által, Isten szavának olvasása, az arról való elmélkedés, a katolikus tanítás tanulmányozása, mások szolgálata révén. És ha őszinte magatartásról van szó, munkánk nagyobbik részét a Lélek működése végzi el. Krisztus hirdetése nemcsak kötelesség, hanem kiváltság is: „A hívek harmadik évezred felé vezető útjára egyáltalán nem nehezedik rá az a fáradtság, amit a kétezer éves történelem jelenthetne. Éppen ellenkezőleg, a keresztények új erőre kapnak annak tudatában, hogy a világnak a valódi világosságot, az Úr Jézus Krisztust viszik el. Az egyház, miközben a názáreti Jézust, az igaz Istent és a tökéletes Embert hirdeti, megnyitja minden ember számára az ’istenivé’, és ezáltal az emberibbé válás távlatát.”

Krisztus hirdetése a médiában az új évezred hajnalán nemcsak szükséges része az egyház evangelizáló küldetésének, hanem életbevágóan fontos, serkentő és reménnyel teli gazdagodást jelent a média üzenete számára is. Isten áldja meg bőségesen mindazokat, akik dicsőítik és hirdetik Fiát, a mi Urunkat, Jézus Krisztust, a tömegtájékoztatási eszközök széles világában.

VR/MK

Aktuális Archívum Fórum Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu