Uj Ember

2000. május 28.
LVI. évf. 22. (2705.)

„Ha nem lesztek olyanok mint a gyermek..."

Főoldal
Lelkiség
Katolikus szemmel
Egyházunkért aggódva…
Jelképek
A tenger
Élő egyház
Egyház és Európa
Várszegi Asztrik püspök, pannonhalmi főapát, Magyarország integrációjáról
Isten ügyét az emberekben szolgálta…
Búcsú Dékány Vilmos püspöktől
Bencés öregdiákok Esztergomban
Folyamatos birtokbavétel Székesfehérváron
Felavatták a Szent Gellért Tanulmányi Házat
Behajtani tilos!
Figyelmeztetés a római zarándokoknak
Fórum
Mise és szentáldozás
Egy sürgős kívánalom
Kereszténység és varázslás?
Beszélgetés Gál Péterrel
Tömegtájékoztatás világnapja
Bemutatkozik a Keresztény Élet
A vallásos családok hetilapja
„Hirdetni Krisztust a médiában!”
A nyolcszázadik
Életfogytiglan
Kultúra
A Felső-Tisza-vidék és Kárpátalja középkori műemlékei
Fotókiállítás a Magyarok Világszövetségénél
A hegyek alján
Mátyás István halálára
Példa – esernyővel
A szürke kos
Ifjúság
Látni és hinni
A kimondott szó hatalma
Hol lakik az Isten?
Rejtvény
Mozaik

A hálaadás ideje még várat magára…
„Egyház - politika, egyházpolitika”
250 éves a gödöllői kastélytemplom
Konferencia a magyar mártírokról Rómában
Ítélet: 1067 év
Esztergomi növendékpapok Rómában
Európai magyar papi konferencia
.
.

 

„Barátaimnak mondalak titeket”

A János-evangéliumban olvasható búcsúbeszéd egyik fő témája a szeretet, amely főleg a mai vasárnap evangéliumi szakaszában kerül a középpontba.

Jézus először a tanítványok iránti szeretetéről szól, amelynek az Atyával való szeretetkapcsolat a forrása. „Ahogyan engem szeretett az Atya, úgy szerettelek én is titeket.” Jézus szeretete ingyenes ajándék, ugyanakkor kötelezi is azokat, akik megtapasztalhatták: „Maradjatok meg szeretetemben.” A szeretetben való megmaradás konkrétan Jézus parancsainak a megtartását jelenti. Ezek a parancsok pedig végeredményben egyetlen parancsban foglalhatók össze: „Szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket.” Jézus szeretetében akkor marad meg a tanítvány, ha maga is ezt a szeretetet teszi meg élete alapjának, illetve a testvérek iránti magatartása mércéjének. A Jézus szeretetében való megmaradás ennélfogva nem más, mint ennek a szeretetnek a továbbadása és minél szélesebb körben való kiterjesztése.

Az evangéliumi szakasz második felében Jézus „barátaim”-nak nevezi tanítványait. A barátnak megfelelő görög szó (filosz) szorosan összefügg a szeretettel. A filosz főnév ugyanis a filen (szeretni) igéből származik. Voltaképpeni jelentése: „szeretett személy”. Nem felületes jó viszonyt jelöl a szó – a magyar „barát” főnevet így is lehet érteni –, hanem a szeretet legmélyebb kötelékét. A tanítványok éppen azért lehetnek Jézus barátai, mert Jézus szeretetét – az élet feláldozásáig terjedő szeretetet – tapasztalták meg, s a Jézustól kapott kinyilatkoztatás által az Atya és a Fiú szeretetközösségét ismerhették meg, sőt annak részeseivé válhattak.

A Jézussal való barátság persze nem jelent egyenrangúságot. Bár minden helyzetben nyíltan, szabadon, a meghallgatás bizonyosságával fordulhatunk hozzá, sohasem feledhetjük: mint Mesterünknek és Urunknak engedelmességgel is tartozunk neki. Igaza van a János-evangélium kiváló szakértőjének, R. E. Brownnak, amikor Jézus azon kijelentését, hogy a tanítványokat nem mondja többé „szolgáknak”, így kommentálja: „Nem kell túlságosan betű szerint vennünk a szolga állapotának kizárását.” Megfontolandó, hogy Lukács evangéliumában (17,10) Jézus a következő vallomásra buzdítja követőit: „Haszontalan szolgák vagyunk.” Hasonló értelmű kijelentést János evangéliumában is találunk, az utolsó vacsoráról szóló részben. A tanítványok lábának megmosása után Jézus így értelmezi tettét: „Ti úgy hívtok engem: ’Mester és Úr’, és jól mondjátok, mert az vagyok. Ha tehát én, az Úr és a Mester megmostam lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát.” (Jn 13,13-14). A Jézussal való barátság és a Jézusnak való alárendeltség tehát nem zárja ki egymást. A Jézussal való bensőséges kapcsolat lehetősége miatt az ő barátainak tudhatjuk magunkat. Ugyanakkor éppen ez a barátság kötelez arra, hogy mindig az ő tanítását kövessük, és minden helyzetben az ő életpéldája legyen irányadó számunkra.

A Jézusnak való alárendeltség az evangéliumi szakaszban is kifejezésre jut: „Ti barátaim vagytok, ha megteszitek, amit parancsolok nektek.” A mondat nem azt jelenti, hogy a parancsok megtartásával válunk Jézus barátaivá, hiszen a baráti kapcsolat létrejöttében Jézusé volt a kezdeményező szerep. Ő szeretett elsőként (vö. 1Jn 4,19). Ő választotta ki tanítványait (és minket is), ő tárta fel számukra Isten titkát – amely nem más, mint a szentháromságos szeretetközösség –, s az elkötelezettség legfőbb jeleként ő áldozta fel értünk önmagát. Jézus parancsainak a megtartása ennélfogva nem a barátság létrejöttének, hanem a barátság megőrzésének a feltétele. A parancsok megtartásával kell láthatóvá tennünk, hogy valóban Jézus barátai vagyunk, vagyis vele való szeretetközösségben élünk. Jézus parancsai pedig egyértelműen a szeretet kiterjesztését, továbbadását kívánják meg: olyan magatartást, amely megfelel Jézus kezdeményező szeretetének. Jézus barátai tehát akkor maradhatunk, ha mindent megteszünk azért, hogy ez a barátság minél tágabb kiterjedésű legyen, és éppen a mi közvetítésünkkel minél többen érezzék magukat megszólítva Krisztusnak Isten szeretetét feltáró kinyilatkoztatásától.

Kocsis Imre

 

Aktuális Archívum Fórum Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu