Egyház és Európa

Várszegi Asztrik püspök, pannonhalmi főapát, Magyarország integrációjáról

Sokan egyetértenek abban, hogy az ezredforduló Magyarországának jövője az Európai Unióban képzelhető csak el. Ezt nemcsak politikai konszenzus, nemcsak gazdasági megfontolások támasztják alá, de az ország kulturális tradíciói is sugallják. Tudjuk azonban, hogy az integráció nem problémamentes folyamat. Felkészültségünk nem minden területen egyforma, a tárgyalások nehezek, s a legtöbb nehézséget hordozó kérdések valójában nem is részei a tárgyalásoknak. Ha nem akarunk kitérni e kérdések elől - s hívő emberként nem is tehetjük ezt -, meg kell vizsgálnunk, van-e tudásunk, sajátos tapasztalatunk vallásunk perspektívájából, az európai integráció ügyében. Továbbmenve, az is kérdés lehet, vajon kialakult-e felekezetektől függő válasz e kérdésekre, a magyar társadalom feladatait illetően. A két évvel ezelőtt a „Magyar megfontolások a soáról” címmel megrendezett konferencia szervezői most a fenti kérdéseket tűzték „A vallások szerepe Magyarország európai integrációjában” című tanácskozásuk napirendjére. Pannonhalma után, a vendégfogadó intézmény, május 17-18. között a Scheiber Sándor Általános Iskola és Gimnázium volt.

Várszegi Asztrik főapátot, aki a pannonhalmi konferencia házigazdája, s a mostaninak előadója volt, arra kértük, hogy az uniós csatlakozással kapcsolatos személyes benyomásait ossza meg az Új Ember olvasóival.

Robert Schumannnak, az Európai Unió „atyjának” elképzelésében bencés gondolat is volt – mondja Várszegi Asztrik. Mély kapcsolatokat ápolt francia és német bencésekkel, ez volt az eszmei háttere, hogy Európa első védőszentjének, „Európa építőmesterének” szellemiségét beépítette saját Európai gondolatába. Szent Benedek fiai Európa misszionáriusai és kultúrájának jelentős alakítói egyetemes kereszténységben és közös Európában gondolkodtak és cselekedtek. Mivel magam is Szent Benedek atyánk fia vagyok, eleve szimpatikus számomra az európai eszme lelki háttere.

Az integrációnak nemcsak támogatói, ellenzői is akadnak, s több aggályt megfogalmaznak…

– A korábbi évtizedekben a magyarok többségében erős vágy élt a Nyugat, Európa iránt. Most viszont tele vagyunk bizonytalansággal, olykor szorongással, s nem alaptalanul. Annak ellenére, hogy sok ismeretlen vár ránk, úgy vélem, kikerülhetetlen lépés ez a nemzet számára. Kevésbé kell aggodalmaskodnunk, inkább tudatosan felkészülnünk.

Mire alapozhatjuk a tudatos felkészülésünket?

– Attól kezdve, hogy a Kárpát-medencében létrejött a keresztény, magyar királyság, egyszerre, egy mozzanatban voltunk keresztények, magyarok és európaiak. Ez ma is az önazonosságunk záloga! A mai, gyorsan változó, szekularizált világban, persze veszélyeket is hordoz a kapuk tágra nyitása. Nem az a dolgunk, hogy egy folyamatot a visszájára fordítsunk, hanem, hogy érdemi választ adjunk a kihívásra. A katolikus magyar egyház része a világegyháznak, ugyanakkor nemzeti egyház is. Egyszerre katolikus és magyar. E kettő egyáltalán nem áll szemben egymással, így hát az ország Európára nyitása sem szabad, hogy félelmet keltsen bennünk.

Milyen tapasztalatokat adhat az integrációhoz az egyház?

- Ebből a szempontból a legfontosabb értéknek tartom a magyar egyház hűségét Krisztushoz, ragaszkodását Rómához, tudatosítható történeti tapasztalatát, s a szolgálatát népe iránt. A magyarságot a kezdetektől fogva erős egyházi és kulturális kapcsolatok fűzték Európához. Nyugat-Európából kaptunk térítő papokat. Szent István Cluny apátjával levelezett, Bánffy Lukács esztergomi érsek, már a halála után rövid időn belül elterjesztette Magyarországon Becket Szent Tamás kultuszát. Személyes barátságukat a Párizsban és Londonban közösen eltöltött diákévek alapozták meg. Humanista papjaink Itáliában tanultak. A reformáció is Nyugatról ért hozzánk. Középkori székesegyházaink védőszentjei – Tours-i Szent Márton, Szent Adalbert, Szent György, Szent Mihály – valamennyien az akkori „világegyház” ismert és kedvelt szentjei. A mai „csatlakozásról” gondolkodva érdemes felelevenítenünk egyházunk történelmét és megállapíthatjuk: Európa átjárt minket és fordítva. Természetes, hogy ma ismét más a történelmi helyzet.

Sok mindent várunk az uniótól, de mit adhatunk mi a közöshöz?

– Adhatjuk szentjeink, Mindszenty bíboros rendíthetetlen hitének példáját. A diktatúra évtizedeiben külföldre menekült papjaink szolgálatát, akik lelkipásztorkodtak, egyetemeken tanítottak Tokiótól, Lisszabonig. Egyházi közösségeink, kiváltképp a kisközösségek kitartását abban az időben, amikor az egyházat „megszűnésre” ítélték. A magyar tudósok számos találmányát, eredményét itt nem is tudnám felsorolni.

Az egyház tulajdonképpen már régóta ”uniós”…

- Valóban, eleven szálak kötik össze a magyar egyházat az európai és a világegyházzal, ahonnan sokat meríthetünk. A Szentszék delegációkkal képviselteti magát az európai szervezetekben. Kiérlelt álláspontot képvisel számos humán területen, pl. emberjogi, kisebbségi kérdésekben, de a környezetvédelemben is. Ez utóbbi nem szolgál közvetlenül hitéleti célt, de az emberiség közös érdekét mindenképpen.

Szikora József

Aktuális Archívum Fórum Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu