 |
 |
 |
 |
2000.
május 28. |
„Ha nem lesztek olyanok mint
a gyermek..."
|
|
|
 |
|
|
|
|
|
|
|
Isten ügyét Dékány Vilmos nem tartozott a nagy számú hallgatóságot vonzó szónokok közé, nem volt rajongásig népszerű tanár, nevelő, nem hagyott maga után tudós könyveket. Csendes, mosolygós ember volt. Az Emberen van a hangsúly. Olyan ember volt, akire mindig számítani lehetett. Annak a nevelőnek és lelkipásztornak volt megtestesítője, aki látványos gesztusok nélkül, esetleg csak a háttérben, kevés szóval, de mindig ott van, ahol segíteni, adni, támogatni kell valakit vagy valami jó ügyet. Esetleg éppen csak hallgatással, meghallgatással, vagy éppen egy csendes kézfogással.
Dékány Vilmosra, a lelkipásztorra, a papnevelő prefektusra, a püspökre mindig számítani lehetett. Az ő esetében igazán nem volt csupán divatos szó, hogy Isten ügyét az emberekben szolgálta. Szolgálata azért volt meggyőző, mert szavak nélkül is kifejeződött benne hiteles keresztény személyisége. Életének talán legfontosabb időszaka volt az a több mint tizenhárom év, amit az esztergomi szemináriumban szolgált, mint tanulmányi felügyelő (prefektus) és az egyháztörténelem tanára. Tanítványai talán legtöbbet neki köszönhették, mert a fiatal papi nemzedéknek emberségből adott példát. 1925. március 24-én született Kecskeméten. 1953-ban szentelték pappá. A piarista rend tagja volt, de az akkori hivatalos „kereten kívül”. Nevelői hivatását tekintve egészen Kalazanci Szent József szellemiségében élt. Püspöki jelmondata is tőle a rendalapítótól való: „Egyre mélyebb hívő lelkületet!” A jó iránti tiszteletet és azt a törekvést fejezi ki, hogy a lelki és szellemi életben egyre előbbre kell jutni. 1957-1971 között szemináriumi nevelő, de akkor az állami hatóságok is felismerték nevelő erejét, és eltávolították. 1980-ig Zebegényben volt plébános, ahol az egyházközségi életet a fiatalok bevonásával erősítette. 1980-tól Budapesten, a Haller téren lehetett már plébános, 1986-tól esperes. Rektorként tért vissza az esztergomi szemináriumba 1988-ban. 1989-ben esztergomi segédpüspökké nevezték ki. Ebben a tisztségében is ugyanazok az erényei jellemezték őt, amelyekkel környezete szeretetét és nagyrabecsülését korábban is kivívta. R.P.
|
Új
Ember: ujember@drotposta.hu
|
||||||
