Éljünk az alkalmakkal

Van miért együtt imádkoznunk. Van miért és hová zarándokolnunk. Van miért hálát adnunk, vezekelnünk, s közösségben, együtt keresnünk sorsunk keresztény alakításának útjait, lehetőségeit. S nem utolsósorban az idei esztendőben van mit együtt ünnepelnünk. Mégis úgy tűnik, hogy mindezt nem tesszük. Illetve nem olyan mértékben, mint az kívánatos lenne. Mi lehet ennek az oka? Tájékozatlanság, közömbösség, nemtörődömség, pénztelenség, vagy távlatokat adni tudó, igazán nagy hatású egyéniségek hiánya?

Mindenesetre az már megállapítható, hogy a Szentév eddigi eseményein való részvétel, s a nyárra tervezett, országos katolikus rendezvények iránt az érdeklődés mértéke igencsak elmarad a várakozásoktól. A magyarság egy elöregedőben levő, megviselt, mindennapjainak tevékenységében nyakig elmerült, zárkózott társadalomban él. Az emberek nehezen mozdíthatók ki megszokott mindennapjaik monotonságából. S ez idősekre, a felnőtt korosztályra és a fiatalokra egyaránt igaz.

Hol vannak már azok az idők, amikor tízezrek részvételével rendeztek katolikus nagygyűléseket szerte az országban, melyeken a szónokok Apor Vilmos, Bangha Béla, Prohászka Ottokár vagy Glattfelder Gyula voltak? De említhetnénk az 1931-as Szent Imre-évet, vagy az 1938-as budapesti Eucharisztikus Kongresszus százezres tömegeit? Vagy azok a hatalmas zarándoklatokat, amelyeket Mindszenty bíboros vezetett a negyvenes évek második felében? S felejthetetlen eseménye egyháznak, nemzetünknek a kilencvenes évek két pápalátogatása, különösen 1991 augusztusa, amikor a Hősök terén félmillió hívő várta II. János Pál pápát. Kesereghetnénk, hogy ma nincsenek ilyen vonzó alkalmaink, de ne tegyük.

Ugyanis vannak alkalmaink. Ha nem is olyanok, mint a már említettek. Mások. Alkalmak, amelyek értéke, maradandósága rajtunk is múlik. Azon is múlik, hogy alkalmasak vagyunk-e élni velük. A szervezők mindent megtettek és tesznek, hogy jól sikerüljenek. A programok ígéretesek, mégis az eredeti tervekhez viszonyítva kevesebb résztvevőre számíthatnak a június végi három regionális ifjúsági találkozón, s a katolikus nagygyűlésre és a római ifjúsági világtalálkozóra is a határidőket kitolva várják még a jelentkezőket.

A magyarság keresztény jövője most születik. Rajtunk múlik, élünk-e a kettős jubileumi esztendő kegyelmi lehetőségeivel. A harmadik évezred küszöbén megszokott közösségi programjaink mellett a nagy egész alkalmaiból is ki kell vennünk részünket. Az országos eseményekbe való bekapcsolódásunkkal egymást megismerve és erősítve is szolgálhatjuk a magyar nemzetet és egyházunkat.

Kissé szégyenkezve, lelkiismeret-furdalással említette a minap egy ismerősöm, hogy bár törekszik rá, mégsem érzi, hogy az idei esztendő más lenne, mint a többi. Szentév ide, magyar millennium oda. Sokan gondolják így. Mondhatnák erre, hogy belül kell az ünnepet megélni. S ez igaz is, de csak részben. Közösségben is meg kell élnünk hitünket, magyarságunkat.

Szerdahelyi Csongor

Aktuális Archívum Fórum Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu