Múltra és jövőre mutat

A helyőrségi templom alapkőletétele a budai várban

A Magyar Honvédelem Napja alkalmából a Mátyás-templomban bemutatott szentmise, s az azt követő koszorúzás után, május 19-én a budai várban a Magdolna torony mögött lévő romkertben megszentelték és elhelyezték az új helyőrségi templom alapkövét. „A Seregek Urának, Isten dicsőítésére Kapisztrán Szent János tiszteletére és a honvédelem szolgálatára a lerombolt templom újjáépül a magyar millennium évében.” – hirdeti az emléktábla, amit az alapkő fölé helyeztek Ladocsi Gáspár tábori püspök, Szabó János, honvédelmi miniszter, a Honvédelmi Minisztérium vezetői, a Magyar Honvédség parancsnokai és a hazánkba akkreditált katonai diplomaták jelenlétében.

“Alapkövet helyeztünk el egy olyan templom építéséhez, amely egyidejűleg emlékeztet bennünket régmúlt történelmünkre, s mutatja egyúttal jövőnket, kifejezi szándékainkat, s jelzi szilárd elhatározásunkat, hogy templomot fogunk építeni” –mondta Homoki János politikai államtitkár.

A hadsereg és az egyház kapcsolatai több mint ezer évre vezethető vissza. A magyar történelemben is az egyház számos püspöke, érseke maga is kiváló katona, gyakran hadvezér volt. Az 1456-ban Nándorfehérvárnál a ferences rendi Kapisztrán János – aki később a magyar és az olasz hadsereg védőszentje lett – vezette a keresztes segédhadakat és nagy része volt a győzelemben.

A templom eredetileg a XIII. század elején épült a budai magyar közösség misézőhelyeként. Többszöri átépítés után 1817-ben adták át a katonáknak. Ettől kezdve helyőrségi templomként működött. Budapest ostromakor 1944-ben erősen megrongálódott, majd 1952-ben a romokat lebontották, de a torony mintegy kiáltó jelkép megmaradt. A templomot összefogással, adományokból és kis részben állami támogatással építik újjá a millennium évében.

A tábori püspöknek egyik kötelessége ezt a templomot helyreállíttatni – mondotta Ladocsi Gáspár tábori püspök. A magyar haza, a magyar honvédelem, a katona múlt megbecsülése és a katonai jövő értékelése számára, s azért is, hogy Isten háza valóban otthona legyen a hazaszerető magyar embereknek. Nekem három házat kellett építenem eddigi életem során – folyatta a püspök. Szüleim árvíz által elpusztított házát, testvéreim otthonát segítettem újjáépíteni. Aztán az esztergomi szeminárium új épületének kialakítása következett, majd megvalósult a püspöki székház is. S most romjaiból kell felemelni az elpusztított helyőrségi templomot, amely otthonául szolgál majd a tábori lelkészi szolgálatnak, a hívő magyar katonák közösségének. Olyan otthonául, amely egyúttal a találkozások helye is, mert a templomban először is találkozunk Istennel. Számtalan katona megérezte azt, hogy mit jelent ebben a Gondviselő Istenben bízni, remélni. A templom ugyanakkor a találkozás helye mindazokkal, akiket szeretünk és akiket szerettünk. És a templom a találkozás helye önmagunkkal is, hogy megőrizzük lelkiismeretünket, hivatásunkat, szándékainkat. Ha ezt a hármas találkozás létrejön ebben a felépülő templomban, a Magyar Honvédség tagjainak és katonáinak javára, akkor – úgy érzem —, a költővel együtt elmondhatjuk: „Ez jó mulatság, férfi munka volt”…

Cser István

Aktuális Archívum Fórum Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu