Nem tagadták meg őseik példáját a jászok mai, jászárokszállási utódai. A régi iratokban Erdőárka, Csörszárka néven szereplő település lakói mindig fontosnak tartották önállóságukat. Tartásukról, önbecsülésükről tettek bizonyságot, amikor összeadták azt a megváltási összeget, amellyel az elzálogosított Jászságot kiszabadították a német lovagrend "gyámsága" alól. Nem viselték hosszú ideig a szolgaságot önállóságukra, s tettükre mindig büszkék voltak. Ez az erő belső késztetés és hit mozgatta a mai utódokat is, amikor elhatározták, hogy templomuk felújításával adnak hálát Jézus Krisztus önmagát értünk áldozó szeretetéért és a magyar nemzetet megőrző gondviseléséért.
Szent
István szobra a templomban
A 2000. jubileumi és a keresztény magyar államiság 1000. évfordulójára egy év alatt készültek el a homlokzat szobrainak és a templombelső felújításával. A munka szervezője -- Gyenes Gyula főesperes irányításával - az egyház volt, de részt vettek benne a településről elszármazottak éppúgy, mint a helyben lakók. A közel tizenöt millió forintos beruházási költség kilencven százalékát az emberek maguk adták össze. Nemcsak az államtól az önkormányzattól várták a segítséget, hanem saját kezdeményezésükkel, szerveződésükkel támogatták és valósították meg a nemes célt. A plébánosnak soha nem kellett kérnie, csak az adományokat köszönte meg vasárnaponként.
Egy
év alatt készült el a templombelső felújítása
Az együvé tartozás erejére hívta fel a hívek figyelmét Seregély István egri érsek is, amikor december 19-én felszentelte a felújított templomot. A templomot, amelyben hitünket megvallhatjuk, tiszteleghetünk az ősök példája előtt, s amelyben jó együtt lenni azokkal, akik a közös cél megvalósításában áldozatot vállaltak. Talán ez a példa vonzó lesz mások számára is.
Szöveg és fotó: Cser István