Az egykori NDK-ban valamivel még sikeresebb volt a kommunista "átnevelés", mint nálunk. Ott a "szocializmus" összeomlásakor a lakosság hatvan százaléka nem volt megkeresztelve. És a szabadság náluk sem hozott "áttörést". Nem mutatkozott tömeges érdeklődés a kereszténység iránt.
A Christ in der Gegenwart freiburgi katolikus hetilap érdekes erfurti kísérletről számolt be nemrég. Negyven, tizenöt-tizenhat éves weimari diákot hívtak meg négy napra az egyházmegye egyik ifjúsági házába. Többségük először volt egyházi épületben. Volt, aki megfordította a falon függő feszületet, de olyan is akadt, aki lemásolta magának az előcsarnokban kifüggesztett Antoine de Saint - Exupéry imádság szövegét. A többség érkezéskor úgy viselkedett, hogy "majd meglátjuk, mi lesz itt". Kérdőívet töltettek ki a diákokkal. Ezt harminchárman vállalták. Közülük huszonegyen jelölték be azt, hogy "a vallás semmiféle szerepet sem játszik életemben". Tízen azt a választ jelölték meg, hogy "a vallás kis szerepet tölt be életemben". De azért tizenkettőnek az volt a véleménye, hogy a vallás "fontos és értelmes" dolog. Ketten hozzátették: "mások számára".
A kiscsoportos beszélgetések témáját a résztvevők maguk választották meg. Szinte mindegyik csoportban napirendre került az élet értelmének témája. A szerelem, barátság, szexualitás ugyancsak érthetően fontos téma volt. De az okkultizmus is érdekelt némelyeket.
Stephanie Czernotta, az egyházmegye ifjúsági referense azt tartja, hogy ha e fiatalok - problémákkal szembesülve - majd az egyháznál keresnek tájékozódást, már elérte a célját az ilyen néhány napos ismerkedés. Stefan Riechel ifjúsági lelkész szerint általában akkor szoktak jelentkezni, hogy Istenről kérdezzenek, ha környezetükben olyan haláleset történik, amely közelről érinti őket.
Egyébként az életet csak gyakorlati tapasztalataikkal jellemzik: munka és szórakozás váltakozása, illetve hajsza a szórakozásért és a csalódások sorozata... Isten meg tudja szakítani a csalódások sorozatát, bele tud nyúlni a történetbe? Ezt a kérdést már sajnos nem teszik fel. Nehéz kapcsolódási pontot találni velük Isten felé. Arra a kérdésre: tegyük fel, hogy van Isten - akkor mit vársz tőle - tizenhárman válaszolták: semmit. De húszan reményüket fejezték ki, hogy nehéz helyzetben (nyolc válasz), vizsgán segít (négy), meghallgat és mellettem van, meleget ad, jobb világot teremt.
Amikor különböző világvallások szent helyeiről néztek képeket, és utána arról kellett írniuk, mit tartanak jónak és mit rossznak a vallásban, a diákok fele kérdésekkel kereste fel a lelkipásztort. Kiderült, mennyire érdekli őket, hogy a vallásos emberek hogyan és mit hisznek. De az is, mennyire idegenkednek a rítusoktól, formáktól, szabályoktól. A székesegyház meglátogatásakor rengeteg kérdésük volt a szobrokról, képekről, művészetről. Ezekből próbáltak hidat építeni a keresztény világ tartalmi elemei felé. Egyetlen fiú kérte, hogy szeretne istentiszteleten részt venni. Végül négyen voltak jelen egy rövid igeistentiszteleten. Kettőjük nyilatkozott úgy, hogy mély benyomást tett rájuk.
Joachim Wanke erfurti püspök a megszabadulás tizedik évfordulóján említette, hogy sokasodnak a társadalomban azok a hasadékok, amelyeken keresztül az evangélium behatolhat. Ezeken a "tájékozódási napokon", keresztények és nem keresztények találkozási alkalmain, beszélgetésein is erről van szó.
(KNA)