Nemrégiben a Szent Gellért Kiadó gondozásában egyházi engedéllyel megjelent a magyarországi premontrei rend gödöllői perjelségének új, latin-magyar énekes zsolozsma-könyve. A könyv címlapja csak ennyit mond: "Énekes zsolozsma - Latin-magyar nappali zsoltárkönyv." Azt hiszem, a fönti híradásnak minden eleme kommentárt igényel.

Kezdjük ezzel: latin-magyar. Tudjuk, hogy a II.. vatikáni zsinat kimondta: "A latin nyelvnek használatát a latin rítusokban meg kell tartani." Ezen felül "hasznos lehet a nép számára az anyanyelv használata, azért megengedett, hogy ennek tágabb teret juttassunk". Látjuk, hogy az egyházi gyakorlat nem törődött a zsinat intésével: nem valamiféle okos egyensúlyt, keresett, hanem a könnyebb utat választva "elfelejtette" a latint. Holott a latin mára is megtartotta értékeit, jogosságát (jogi értelemben is!), bizonyos értelemben felsőbbrendűségét; a liturgikus dokumentumok a kevert nyelvű liturgia létjogosultságát is elismerik. Az új kiadvány a heti zsoltározás szinte minden elemét két nyelven közli, s ezzel nemcsak a tanulást teszi lehetővé (a magyar zsoltározó bele leshet a latinba, a latin zsoltározó nézheti a magyar fordítást), hanem a helyi viszonyok közti átgondolt nyelv-váltogatásra is módot ad.

Énekelt zsolozsma

Azután: e zsolozsmáskönyv végig énekes. Könnyű, zömmel recitációt és típusdallamokat használó törzsanyaga könnyen elsajátítható, de fel-felbukkan benne (ad libitum) néhány igényesebb tétel is annak, aki bírja. A keresztény zsolozsma évszázadokig énekelt zsolozsma volt. Az olvasott zsolozsmát mindig csak pótléknak tekintették. A Liturgia Horarum az egyház történetében az első olyan zsolozsmáskönyv, melyhez nincs dallam, megjelenése óta, mindmáig. (Állítólag nagyon lassan készül egy dallamos kiadás is, de az viszont liturgikus szöveganyagában jelentősen el fog térni a Liturgia Horarumtól. Magyarán szólva, a Liturgia Horarum papi olvasókönyv fog maradni.) A megjelent kiadvány az énekelt zsolozsmát tartja normál állapotnak.

A premontreiek hagyománya generikusan megegyezik az esztergomi zsolozsmáéval. Kézenfekvő volt tehát, hogy a kiadvány a magyar hagyományt összeötvözze a rendivel. Így szolgálatot is tesz a rend a magyar egyháznak, s öntudatában is egyszerre erősíti a kettős identitást.

A kötet egyelőre csak a per annum nappali hórákat adja. De azokat teljességükben. Vagyis nem azzal segít az időhiányban lévő zsolozsmázón, hogy megkurtítja a hagyományos imádság-mennyiséget, hanem (ahogy ez például a keleti egyházban régtől fogva bevett), tanácsokat ad arra, hogy a különféle elfoglaltságú ember vagy közösség mennyit végezzen belőle, de úgy, hogy ezzel nincs tönkre téve a teljes műremek, az mindig ott áll az imádkozó szeme előtt.

És még egy: a premontrei közösség itt, néhány kilóméterre Budapestről, Zsámbékon, Gödöllőn (éppúgy, mint hála Istennek, sok más közösség is) már évek óta napról napra énekli is a zsolozsmát: értünk és nekünk, javunkra és példaadásul.

Dobszay László