"Li-lik"

Nemrég, pontosabban január 8-án, a Zab-széken jártam. Tavaszt idéző időjárás fogadott, a kék égen egyetlen kósza felhő nem látszott, az éppen csak lengedező szél finom fodrokat varázsolt a köröskörül csillogó vadvizekre. A Zab-szék a Kiskunsági Nemzeti Park részeként Szabadszállástól délnyugatra terül el, szabálytalan alakú, enyhe teleken és tavasszal nagy kiterjedésű vízfolt. A közeli Kelemen-székkel együtt sok más madár mellett egyik fő pihenőhelye az északi tundrák felől hazánkon átvonuló nagy lilikeknek.

A védett terület felé közeledve már messziről láttuk az első csapatokat. Voltak, amelyek éppen a vízre ereszkedtek, mások a legelők felé indultak, és közben folyamatosan hallatták kedves, névadó "li-lik" hangjaikat. A háttérben nyári ludak gágogtak, ennek az Alföldön szőke libának is nevezett madárnak nagy csapatait marasztalta itthon az enyhén induló tél.

A kirándulásra Andris fiam legkisebb unokámat, a négyéves Ricsit is magával hozta. Nagyszerűen bírta a hosszú gyaloglást, amikor azonban egy szakaszon csaknem csizmaszárig érő vízben kellett gázolnunk, Andris nyakában lovagolt. A lilikek szüntelenül jöttek-mentek, hangjuk betöltötte a pusztát. Egy hosszú szárú V betű éppen felettünk szállt át, a távcsövek közelre hozták a madarakat, jól láttuk fehér hókájukat és hasoldalukon a fekete mintázatot. A többség, több ezer madár azonban a vízen pihent. Úszkáltak, tollaikat rendezgették, ittak egy-egy kortyot, néhányan fürödtek, szárnyaikkal paskolták magukra a vizet, Andris állványon álló, erős nagyítású távcsővel pásztázta őket, és a lilikek között sikerült néhány vörösnyakú ludat is felfedeznie. Ez a szépen tarkállt, kis termetű lúd az utóbbi időben mind gyakrabban bukkan fel Magyarországon, fészkelőhelye Nyugat-Szibéria tundráin és erdős tundráin van, onnan indul minden ősszel dél felé. Korábban szinte az egész állomány a Kaszpi-tenger környékén telelt, de amikor ott a táplálkozóhelyek jelentős részét átformálták, a libák szemszögéből nézve tönkretették, új telelőhelyet kellett keresniük.

Ma nagy csapatai láthatók a Duna deltavidékén, de egyre gyakoribbak hazánkban is, különösen az Alföldön, ahol már tiszta csapatait is látni. Egy kis mesterséges domb mögött állva nézegettük őket, miközben Ricsi a kupac alján nyíló rókakotorék előtt játszott. Kis ösvényt készített, mint mondta, a róka majd azon indulhat el este, ha kijön a föld alól, és vadászni indul.

A libák közben szüntelenül jöttek-mentek, hatalmas csapat érkezett a vízre a Kelemen-szék felől, később egy részük továbbrepült. A lilikszó közé a tőkés récék jókedvű "háp-háp"-ja és a fütyülő récék jellegzetes "piu" hangjai vegyültek. A védett terület határán túl békésen szántogató traktor mögé seregnyi vetési varjú ereszkedett, csókák és két seregély volt velük. Később mezei pacsirták szálltak át felettünk. Csak hívogatójukat hallatták, de olyan langyos volt a levegő, és úgy szikráztak a napsugarak, hogy azon sem csodálkozom, ha énekelni kezdenek.

Schmidt Egon

Fotó: Bécsy László

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu