Tahy Ádám

Emberi létállapot

Gondolatok egészségről és betegségről

Február 11-e a Betegek Világnapja - ennek központi eseményét az afrikai Kamerun Yaoundé Mária, Apostolok Királynője-szentélyben tartják meg. II. János Pál pápa üzenetében hangsúlyozza: "Az emberi lény nem csupán fizikai vagy lelki jólétre vágyakozik, hanem olyan ťegészségreŤ, amely kifejezi az Istennel, az embertárssal és az emberiséggel való teljesség harmóniáját. Ezt a nagyszerű célt csak Krisztus kínszenvedésének, halálának és feltámadásának misztériuma által lehet elérni."

Számos betegség sújtja az afrikai kontinenst - amikor részvéttel gondolunk erre, nem feledkezhetünk meg a tőlünk karnyújtásnyira élők szenvedéséről, és arról, hogy a betegség - és ez legfeljebb csak idő kérdése - mindannyiunk személyes megpróbáltatása, létállapota.

Az Egészségügyi Világszervezet meghatározása szerint az egészség nem a betegség hiánya, hanem a teljes testi, szellemi, társadalmi és gazdasági jóllét állapota. Egy kicsit tágabb értelemben: harmónia (összhang) önmagunkkal, másokkal, a fizikai környezetünkkel és Istennel, ami képessé teszi a személyt arra, hogy teljesítse Istentől kapott küldetését. A Szentatya ehhez még hozzáteszi: az egészség lehetőség a szolgálatra.

Ez az egészségfogalom figyelembe veszi az élet különböző összefüggéseit, és ugyanakkor arra is utal, hogy kicsi az esély arra, hogy az ember minden tekintetben egészséges legyen. Ez azt is jelenti, hogy az egészség nem egy vagyontárgy, amelyet egy életre szólóan birtokolunk, és amelyre ne kellene vigyáznunk. Éppen ellenkezőleg: a magunk és a mások egészségére egyaránt vigyáznunk kell.

Más megfogalmazásban az egészség erő, hogy emberek legyünk (Karl Barth). Az egészség képesség, hogy az élet különböző kihívásait megoldjuk (Christopher Grundmann). Az egészség törekvés a testi, lelki és társadalmi összhangra. Ehhez belső késztetés, motiváció szükségeltetik.

Az egészség definíciójának kitágítása természetesen a gyógyítás definíciójának a kitágításához is vezet.

Egészségünk megtartásához, betegség esetén az egészség helyreállításához (és a gyógyításhoz is!) belső eltökéltségre, motiváltságra van szükség (hogy képesek legyünk isteni küldetésünk teljesítésére). Az egészség megtartásához, de a gyógyuláshoz és hangsúlyozottan a gyógyításhoz hitre, reményre, szeretetre van szükség. Ezeket az erényeket a katolikus egyház katekizmusa isteni erényeknek hívja. De szükség van négy sarkalatos erényre is: okosság, erő, mértékletesség és igazságosság. (Ez utóbbiakat szokták bölcsességnek, bátorságnak, józanságnak és igazságosságnak is nevezni. Ez utóbbi négy erényt Platon az államot fenntartó politikusi erényekként írta le (Az állam, IV. könyv), míg az előbbieket (az isteni vagy teológiai erényeket) Szent Pál nyomán használjuk (1Kor 13,13).

A katolikus egyház szerint az élet Isten tulajdona és nem az emberé. "Az élet Istentől való eredésének egyenes következménye a sérthetetlensége, érinthetetlensége, azaz megszentelt volta... Az orvosi és egészségügyi tevékenység mindenekelőtt ennek a szent dolognak az éber és védelmező szolgálata: olyan foglalkozás, amely ennek az önmagában érvényes jónak, az emberi életnek - amely tehát nem másé vagy másoké, csak egyedül Istené -, a nem eszköz jellegű értékét védi." Az egészségügyi dolgozók feladata"az emberek élethez és méltósághoz való jogának megerősítése". Ezt a betegségek megelőzésének és gyógyításának, valamint az emberek életminőségének és életkörülményeinek - hatáskörükben és a rendelkezésükre álló eszközökkel való - javításának kötelességét vállalva valósítsák meg. Munkájukat a szeretet törvénye vezeti és támogatja.

Az Egészségügyi Pápai Tanács dokumentumai között az Egészségügyben Dolgozók Chartája külön foglalkozik a betegségek megelőzésével és a gyógyítással, valamint a rehabilitációval. A dokumentum hangsúlyozza, hogy az egészség megőrzése különösen a megelőzés terén jelent kötelezettséget az egészségügyben dolgozók számára. "A megelőzés hasznosabb, mint az effektív gyógyítás, egyrészt azért, mert megkíméli az egyént a betegség kellemetlenségeitől és szenvedésétől, másrészt azért, mert megtakarítja a társadalom számára - nem csak gazdasági vonatkozásban - a kezelés költségeit." A betegségek megelőzése csak részben az egészségügyben dolgozók feladata. A megelőzésben "a társadalom minden szektora részéről összehangolt erőfeszítésre van szükség". A megelőzés "magában foglalja a közfelfogás érzékenyebbé tevését az élet józanabb és teljesebb felfogása iránt, elfelejtett értékek újraélesztése és szellemükben való nevelés útján, a tájékoztatást a veszélyt jelentő szokásokról, politikai konszenzus kialakítását megfelelő törvények bevezetéséhez".

Mai felfogásunk szerint a beteg ember több, mint az orvos által kezelt klinikai "eset". A betegség mindig egy ember, a beteg személy állapota. Az orvosnak, az egészségügyi dolgozónak a beteg személyt kell kezelnie, gyógyítania, ápolnia, ezzel a teljességre törekvő (holisztikus) szemlélettel kell a beteghez közeledni. "Ez azt jelenti, hogy a szükséges technikai-szakmai felkészültségük mellett tudatában kell lenniük azoknak az értékeknek és összefüggéseknek, amelyek értelmet adnak a betegségnek, valamint saját munkájuknak, és minden egyedi klinikai esetet emberi találkozássá kell alakítaniuk."

Az egészség említett definíciójából következik, hogy a gyógyítás és a rehabilitáció célja nemcsak a test és szükség esetén a lélek gyógyítása, hanem a testi és lelki betegség által sújtott teljes személy jólléte és az egészség visszaállítása. Ezt tükrözi a holisztikus betegségszemlélet és gyógyítás. A beteg teljes jóllétének elérését és személyi méltóságának viszszaszerzését kell célul kitűzni, a gyógyításnak többet kell elérni, mint csupán a "klinikai sikert". Minden kórházban törekedni kell arra, és segíteni kell a beteget abban, hogy megfelelő (üdvös) hozzáállást alakítson ki a betegséggel szemben. Ezek: a betegség tudomásulvétele, elfogadása és felajánlása. A tudomásulvétel kicsinyítés vagy eltúlzás nélküli tudomásulvételt jelent. Az elfogadás azt jelenti, hogy "az Úr jót tud és akar kihozni a rosszból", a felajánlás: szenvedéseink felajánlása az Úrnak és embertársainknak. Ezt a háromféle "üdvös" hozzáállást a betegágynál dolgozó orvosként, egészségügyi dolgozóként a mindennapi gyakorlatban is alkalmazhatjuk.

A fenti gondolatokat egy hívő orvos írta, illetve olvasmányaiból idézte. Nem tartanám fölöslegesnek, hogy a krónikus szívbetegekkel foglalkozó orvosok, ápolók, de maguk a betegek is - akár hívők, akár nem hívők, s legyenek bármilyen felekezethez tartozók - megismernék a fenti, egészséggel és gyógyítással kapcsolatos szemléletet, "hozzáállást". Meggyőződésem, hogy ezzel a beteg emberrel való törődés még felemelőbb, a krónikus, súlyos betegség a beteg számára elviselhetőbb lesz.

(A szerző a budapesti Szent Ferenc Kórház igazgató főorvosa.)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu