Szentírás-magyarázat

"Ti vagytok..."

Évközi 5. vasárnap - Mt 5,13-16

A mai vasárnap evangéliuma a hegyi beszédből való, annak egy önmagában is megálló, kicsiny szakasza. Két - párhuzamos - gondolatsor ez, Jézusnak egymással összetartozó két kijelentése. Azzal kezdődik mind a kettő: "Ti vagytok..."

"Ti vagytok a föld sója." Szerkezeti szempontból nagyon egyszerű ez a mondat. Valójában kettős csavarintás is van benne. Így lehetne feloldani: azt jelentitek ti a föld, a világ számára, amit a só az étel számára. Máshol kovásznak mondta Jézus az Isten országát (Mt 13,33), amelyet az asszony bekever három mérő lisztbe, hogy az egész megkeljen. A sóból sem kell sok, de nélküle ízetlen volna az étel. A só sem önmagáért van, hanem azért, hogy elvegyüljön valami nála nagyobban, átjárjon húst, zöldséget, tésztát: segítse őket abban, hogy mindegyik kiadja a saját ízét, s hogy együtt élvezhető eledellé váljanak. A só nem hivalkodó fűszer: nem cukor, nem köménymag, önálló ízét szinte nem is érezzük, valójában csak akkor gondolunk rá, amikor hiányzik.

"Ti vagytok a világ világossága." A világé? A sót sem három véka lisztbe vagy fazék levesbe szánta Jézus. Mikor a föld sójáról, a világ világosságáról beszél, meghaladhatatlan tágasságot nyit elénk. Mi volna a világ világosság nélkül? Világtalanul? Tapogatózva élnénk, egymásba gabalyodnánk. Néhány vak elboldogul köztünk, azok segítségével, akik a világosságban eligazodnak. De hova lennénk, ha egyszerre kialudna minden világosság, és vak sötétség borulna ránk?

Mikor a kovászról beszélt Jézus, az Isten országát emlegette. Talán azt a szövegrészt is úgy volna érdemes magyarra fordítani: "Úgy áll a dolog az Isten országával, mint a kovásszal..." De amikor a föld sóját s a világ világosságát emlegette, akkor azt mondta: "ti vagytok". Ki ez a ti? Sokan azt gondolták, hogy az apostolok. Manapság egyre tisztábban látjuk, hogy ez a ti - mi vagyunk. Mi, Jézus gyarló, esendő mindenkori tanítványai. Annál megrendítőbb, hogy az igei állítmány nem felszólító módban hangzik el. Jézus nem azt mondja: legyetek, hanem azt: ti vagytok. Ha ő mondja, nem kételkedhetünk benne. Azt is mondta: "Veletek vagyok minden nap a világ végéig" (Mt 28,20). Ez Máté evangéliumának utolsó mondata.

Azért valami rajtunk is múlik! A kijelentő mondatok mellé egy-egy figyelmeztetés is zárul. "Ha a só megromlik, ugyan mivel sózzák meg?" "Nem rejtőzhet el a hegyen épült város." Jézus - épp itt, a hegyi beszédben - óvott attól, hogy a farizeusokhoz hasonlóan az emberek csodálatát keresve reklámozzuk a jót - és önmagunkat. Most meg arra tanít, hogy restségből, kishitűségből bujkálnunk sem szabad.

A világosságot, a jó ízt, amelyet tőle kaptunk, vállalnunk kell, azoknak meg kell mutatkozniuk az életünkben. Nem érveinkkel kell meggyőznünk a világot. Sóként megízesíthetjük. Világosságként virraszthatunk fölötte.

Jelenits István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu