A magyar szociálpolitika fekete napja

A szociális szolgáltatást végző egyházi és civil szervezetek jelentős hátrányokkal működnek másfél évtizede, jóllehet egyes ellátási formák körében nagyobb súllyal rendelkeznek,mint az állami-önkormányzati intézmények. Az egyházi és civil szervezetek évekig kimaradtak a legfontosabb fejlesztési forrásokhoz való hozzájutásból, és munkájuk mindennapi finanszírozásához folyamatosan nagyon sok erőfeszítést kell megtenniük. Ezt a munkát önként vállalják a közjó érdekében.

Megszokhatták azt is - és ez az elv és a mögötte lévő gyakorlat a mai napig is fennáll -, hogy a szektorsemlegességet semmibe véve egészen más és sokkal szigorúbb szabályok vonatkoznak rájuk, mint bármely állami szereplőre. Szokásossá vált az is, hogy egy-egy kormányzati megszorítás elsősorban a civileket érinti - így például az idei évre tervezett béremelésekre és a bekövetkezett, nagyon jelentős közüzemi költségnövekedésre egyetlen fillér kompenzációt sem kaptak az államtól.

Mindezek ellenére működnek az egyházi és civil szolgáltatók, sok tízezer szegényt juttatva valamiféle szociális vagy gyermekjóléti ellátáshoz. Mindehhez hatalmas gazdálkodási fegyelemre, ügyes pénzszerzési technikákra, továbbá adományokra s önkéntesek áldozatos munkájára volt szükség.

2005. január 31-étől újabb - rendkívül súlyos - megszorítás éri a szociális területen tevékenykedő egyházi és civil szervezeteket: ugyanis a Magyar Köztársaság megtiltja, hogy egyházi és más, civil, nonprofit szervezetek részt vállaljanak a szegénység további intézményes mérséklésében, a szociális és gyermekjóléti-gyermekvédelmi szolgáltatások kialakításában.

Minderről a Magyar Országgyűlés döntött, amikor a Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló 2004. évi CXXXV. törvény 120 §. (19) bekezdésében - és az azóta megjelent egyéb jogszabályokban - e fekete naptól kezdődően megtiltja további szociális szolgáltatások normatív támogatását.

A szociális szakma résztvevői megszokták már, hogy szinte állandósult káosz uralkodik a rájuk vonatkozó jogszabályok területén, s például az egyik törvényben gyökeresen más megfogalmazásokat találnak, mint egy másik - szintén rájuk vonatkozó - szabályozásban. Nem látható az sem, hogy - annak ellenére, hogy az állam nem ad rá pénzt - lehetséges és szükséges-e a jövőben működési engedélyt kérni a különféle szolgáltatásokhoz. A költségvetési törvény például a családsegítés tevékenység autonóm ellátását még mindig nem teszi lehetővé civil szervezetek számára. Ám a szociális jogok alkotmányban rögzített érvényesülésének ilyen mély és cinikus korlátozása példátlan a magyar demokrácia történetében.

Nem az első eset ugyan, amelyben a kormányzat az alkotmányt és a nemzetközi jogot megkerülve kívánja korlátozni a szabad intézményalapítás jogát, de a fent idézett, szégyenteljes korlát a teljes magyar civil világ és minden egyházi szociális szervezet sárba tiprását jelenti - mondta Nyitrai Imre szociológus, a Szociális Szakmai Közösség közhasznú egyesület elnöke. - A kormány és az azt támogató országgyűlési döntéshozók tehát azt kívánják, hogy 2005-től ne nyílhasson több ingyenkonyha, nappali melegedő, szociális étkezde, ne növekedhessen a fogyatékosoknak vagy éppen a gyermekeknek nyújtott, alapvető szociális szolgáltatások köre, száma.

Az értelmes és célszerű kapacitástervezés helyett tehát a politikusok úgy döntöttek, hogy még egyet húznak a srófon, és az amúgy is a megélhetésükért és létjogosultságuk bizonyításáért küzdő civileken, és az éppen csak megerősödni látszó egyházi szervezeteken kívánnak még jobban spórolni.

Pedig ma már látható: a civilek nélkül kétszer-háromszor annyi hajléktalan élne az utcákon, s minden ötödik-hatodik, szociális otthonban élő idős, fogyatékos, beteg rászoruló az utcára kerülne.

Mindezek okán a Szociális Szakmai Közösség tiltakozik a szektorsemlegesség teljes megszüntetése, az egyházi és más, nonprofit szociális szolgáltatókkal szembeni újabb diszkrimináció bevezetése miatt. Az Alkotmánybírósághoz fordulnak, s el kívánják érni, hogy a jövőben egyetlen magyar kormányzat se korlátozhassa alkotmányellenes módon a szociális és emberi jogok érvényesülését. Beadványukban a 2005. évi költségvetési törvény súlyosan diszkriminatív, az alkotmányba ütköző részeinek megsemmisítését kérik.

(sz.l.)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu