"Gyenge az akaratunk, félünk az elköteleződéstől"

Beszélgetés a házasságról a "Quo vadis?" egyetemi klubban

Hétköznap este a Műegyetem főépületében. A harmadik emeleti tanteremben néhány egyetemi hallgató ücsörög a padokon, csendesen beszélgetnek. Amikor megérkezik a "Quo vadis?" klub aznapi előadója, a fiatalok lekászálódnak a padokról, és helyet foglalnak a kör alakban elrendezett székeken. Egri László orvos-diakónus hazai társadalmi problémákról beszél: a válások növekvő számáról, a gyermekvállalási kedv jelentős csökkenéséről, a család veszélyeztetettségéről. Előadása közben többször is benyitnak a tanterembe, még öten-hatan érkeznek: bölcsészek, közgazdászok, építészek.

Magyarországon minden második házasság válással végződik. Az utóbbi tizenöt évben megduplázódott a házasságon kívül született gyermekek száma. A család ma nincs könnyű helyzetben - mondja az előadó. - Véleményetek szerint mi lehet ennek az oka? A válaszok gyorsan érkeznek. Valaki a magányból való menekülés kimondatlan szándékával megkötött házasságokat kárhoztatja, más a "nagy döntés" előtti megfontoltságot hiányolja. Egy fiatal villamosmérnök gunyorosan-gépiesen hadarja a jól ismert társadalmi tényezőket, mint okokat: az értékek válságát, a média szemléletrongálását, a fogyasztói társadalom nyomását, a lázadást a házasság kiüresedett formája ellen... (A fiú tudálékos értelmiségit parodizál, és a hálás közönség felnevet.) Félünk, és ezért fogyasztunk - folytatja a fiú, idézve napjaink egyik kultuszfilmjéből. Majd hozzáteszi, kicsit halkabban: gyenge az akaratunk, félünk az elköteleződéstől.

A kialakuló beszélgetésbe bekapcsolódnak a lányok is. Egy jogászhallgató így érvel: a legfontosabb cél manapság - sok nő számára is - az önálló egzisztencia kialakítása, csak utána jöhet szóba a házasság. Ha pedig a kapcsolat nem működik, akkor ki is léphetünk belőle, hiszen megfelelő anyagiak birtokában önállóan is életképesek maradunk. A hagyományos családmodell élhetetlenné vált, ezt sugallja a média. Elhangzik az is: valószínű, hogy a vallásos párok esetén ritkább a válás, nyilván azért, mert megfontoltabb a döntés.

Egri László a demográfiai adatok hátterét elemezve, a fiatalok gyökértelenségéről szólva mondja: sokan nem is tudják, mi is az a "bizalommal teli családi légkör"; válások, devianciák, alkoholista szülők okozta lelki sérüléseiket cipelik egy életen át.

Mi a fontos az életben?

El kell döntenünk, hogy az életben mi a fontos számunkra! - összegzi mondandóját az előadó. - Az individualista szemlélet szerint az ember csak mint önálló lény értékes. Erre erősít rá a mai kor, valamint a versenyre. A karrierépítésben ez természetes, de a családon belül is megjelenik mindez: tartanod kell a mások által elvárt életszínvonalat, meg kell felelned a trendnek, az anyagiak terén mindenképpen. De valóban ezek a fontos dolgok?

Az előadás-beszélgetés másik körkérdése így hangzik: Melyek azok az értékek, amelyeket csak egy család nyújthat? Ezúttal kicsit lassabban érkeznek a válaszok: "a közösség, a segítőkészség megtapasztalása", "az, hogy valamit megoszthatok valakivel". Egy külkereskedelmi főiskolát végzett lány őszinte válaszában így vall: a család az a hely, ahol feltétlenül elfogadnak, hibáimmal együtt, az a hely, ahol leginkább önmagam lehetek.

Ahogy mélyül a beszélgetés, személyes élmények bukkannak felszínre, alkalmi közösség formálódik a Quo vadis? klubban. A fiatalok megosztják egymás közt gondjaikat, kérdéseiket-kételyeiket, belső konfliktusaikat. Az egyik bölcsészt a házasságon belüli kapcsolat érdekli, azok megoldhatósága-megoldatlansága. Szomorú tapasztalatok birtokában mondja: a párok elvárják egymástól a tökéletességet - tévesen. Ha nem kapják meg, akkor már menekülnek is. Sokak számára ezért is tűnik jobbnak a házasságnál az élettársi kapcsolat. Azt is tapasztalom, hogy a második próbálkozás (házasság) megfontoltabb döntésen alapul, mint az első, kevesebb is a "második" válás.

- Ez utóbbi vélekedést sajnos a statisztikák nem támasztják alá - teszi hozzá Egri László.

Egy idősebb lány, aki már régen szólalt meg, vallomást tesz: ő már elvált. Megszakadt az élhetetlenné vált a kapcsolat, most hármasban él két kicsi gyermekével. Elénk tárul egy élettörténet gyötrelmes epizódja, az érvek és ellenérvek csatája elcsitul. A beszélgetés a második óra vége felé jár. Szaporodnak a kérdések, amelyekre már nem kész válaszok, hanem történetek következnek; a panelgondolatok mögött megjelenik az élet. Az alkalmi kisközösség immár valóban együtt gondolkodik hűségről, kitartásról, csalódásról, türelemről, őszinteségről. Az élet sűrűjébe vezetnek, és a szívek titkos ösvényein haladnak tovább a keresők kérdései, és remélhetően folytatódnak is tovább a "Quo vadis?" következő estéjén, a kirándulásokon, társasági összejöveteleken - talán egy majdani közösség létrejöttéig, talán életre szóló "közösségek" létrejöttéig.

(A Quo vadis? klub szorgalmi időszakban minden szerdán 19:00 órakor várja az érdeklődőket a BMGE /Műegyetem/ főépületének /K ép./ 3. emeletén a 345-ös teremben. A teremhez fel lehet jutni az összes feljárón, kivéve az északi szárny feljáróját. Információ: Paveszka Dóra: 20-415-1017, pdorika@freemail.hu)

Körössy László

(fotó: K.L.)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu