LITURGIA

Az idő és az emberek megszentelése

(Az imaórák liturgiája 3.)

Az idő megszentelése itt nem a vallástörténeti értelemben szereplő kifejezés. Nem a részekre osztással, a születéssel és meghalással szenteljük meg az időt, hanem Jézus parancsa alapján "szünetlenül kell imádkozni" (Lk 18,1). A zsolozsmáskönyv bevezetőjének 10. pontja az egyház rendszeres imádkozását ennek a parancsnak a nyomán hangsúlyozza. Szüntelenül nem tudunk ugyan imádkozni, meghatározott időkben azonban igen, és ezzel a rendszeres (nem ötletszerű) imával szőjük át az időt, tesszük azt az állandó ima színhelyévé. A Zsidó levél arra biztat bennünket, hogy a "dicséret áldozatát" mutassuk be szüntelenül (13,15), ami nemcsak a misére vonatkozik, hanem életünk áldozatára, de "imaáldozatunkra" is. A zsolozsma azért is alkalmasabb a többi istentiszteleti gyakorlatnál a folytonos ima megvalósítására, mert egy nap többször is végezzük, sőt, az éjszakába is belenyúlik szava.

Jézus két parancsa áll párhuzamban egymással. "Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre" - hagyja meg apostolainak az utolsó vacsorán, mi pedig ennek engedelmeskedve mutatunk be misét azóta is. A szüntelen ima parancsát pedig már nem is csak az apostoloknak adja Jézus, hanem minden körülállónak, hallgatónak és tanítványnak egyaránt. Az eucharisztia és a zsolozsma kapcsolatban marad egymással: a nap csúcsa, mint ahogy a keresztény élet csúcsa is a szentmise, a megfelelő órákban való imádkozás azonban kiterjeszti a mise kegyelmi gyümölcseit, az Istennel való találkozást az egész napra. A kiterjesztés mellett elő is készít bennünket rá, "megteremti és erősíti" bennünk "a hitet, a reményt, a szeretetet, az áhítatot és az önmegtagadás szellemét" (12.).

Krisztus papi tisztjét gyakorolja a misében, amikor főként a tagokkal együtt felajánl és felajánltatik. Ez tovább folytatódik a zsolozsmában, ahol szintén az egyházzal együtt imádkozik, fordul az Atyához (13.). Ez a közös ima aztán nemcsak az Atyát dicsőíti meg, nemcsak az időt szenteli meg folytonos visszatérésével, hanem a benne résztvevőket is sajátosan megszenteli. Ennek záloga Isten igéje, amelyet nemcsak hallunk benne, hanem amelyet nagyrészt mi is imádkozunk a zsoltárokban. Erősödik a résztvevők hite, "Istenhez emelkedik a szívük", lelki áldozatbemutatásukban Isten kegyelme is mind jobban eltölti őket (14.).

Füzes Ádám

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu