Csernoch-anekdoták

Csernoch János bíboros, hercegprímás 1852-ben született a Nyitra vármegyei Szakolcán. 1912-től 1927-ig volt esztergomi érsek. Tehetségével igen szegény sorból emelkedett az ország vezető egyházi tisztébe. Alakjáról számtalan humoros történet, anekdota maradt fenn. Ezekből közlünk itt egy kisebb csokorra valót.

Ki lesz az utód Kalocsán?

Miután a kalocsai érseki székből Esztergomba került 1912-ben, igen érdekelte, ki lesz az utóda Kalocsán. Kalocsáról magával hozott udvari papját, Lepold Antalt, a későbbi esztergomi kanonokot küldte fel - más ügyek mellett - a hírek begyűjtésére. Mikor hazaért, Lepold belekezdett a nap eseményeibe. A hercegprímás - sajátságos akcentusával - közbevágott: "Ne ászt mondd, hanem mi volt Váradynál?" (Várady LipótÁrpád a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium I. (katolikus) ügyosztályának főnöke volt, és őt sejtette Csernoch kalocsai utódának.) Lepold dicsérte Váradyt: "Nagyon kedvesen fogadott..." Mire a bíboros: "Ne ászt mondd, hanem mit mondott..." Erre Lepold Antal végre a "lényegre" tért: "Mikor megkérdeztem, mit tud a jövendő kalocsai érsek személyéről, öszszekulcsolta a kezét, az ég felé emelte tekintetét, így mondta: "Azt egyedül a Szentlélek Isten tudhatja!" Mire a prímás felkiáltott: "Ugye mondtam, hogy ő lesz az utódom!" Jól tudta ugyanis, hogy a jelöltet szigorú titoktartás köti.

Takarékos pápaválasztó

Amikor 1914-ben, Szent X. Piusz pápa halála után pápaválasztó konklávéra kellett utaznia, közismert takarékossága következtében a vonaton nem a drága étkezőkocsiban evett kísérő papjaival, hanem otthon csomagoltatott ennivalót, s hozzá némi borocskát is. Még a kiürült borosüvegre is gondja volt. Meghagyta kíséretének, hogy haza kell azt vinni. Csakhogy azok - nem akarván vállalni a terhes feladatot - a szomszéd fülkéből kidobták az ablakon az üveget. Éppen akkor, amikor egy alagútba ért a szerelvény, és a flaska nagy csörömpöléssel csapódott az alagút falához. Felfigyelt erre a hercegprímás, de el sem képzelhette, hogy az ő papjai a ludasok: "Halljátok, ezért nem mennek ezek a digók semmire, mert így pazarolnak."

Bűnhődjön, aki vétkezett...

Csavaros észjárására jellemző a következő eset. Jelentették neki, hogy az egyik budapesti plébános gazdálkodásával baj van, hiány mutatkozik nála. Mire a főpásztor utasította titkárát: értesítse az illető plébánost, hogy ekkor és ekkor személyesen keresi fel pénztári ellenőrzés céljából. A titkár nem állhatta meg, hogy megjegyezze: "De Eminenciás Uram, ilyenkor váratlan időpontban szoktak rovancsot tartani!" Mire Csernoch: "Te csák ne okoskodj, hanem tedd, amit mondtám." A jelzett időre a vétkes plébános persze személyi kölcsönöket vett fel, és mikor a hercegprímás mindent átnézett, megszámolta a pénztárt, persze mindent rendben talált. Ekkor a hiánytalan készpénzt magához vette és távozott. Esztergomba érve tüstént megíratta a plébános azonnali felmentését. A kinevezett utódnak pedig hiánytalanul átadta a pénzt. Így nem érte kár a plébániát, az egyházközséget. A bűnös viszont fizethette adósságát...

Aki nincs jelen

Egy alkalommal megjelent a főkáptalan konzisztóriumán (a kanonokok értekezletén), és a nagyprépost jelentette neki, hogy X.Y. kanonok hiányzik. Az illetőt történetesen nem nagyon kedvelte a hercegprímás, ezért azonnal kijavította a jelentést: "Náná, nem hiányzik, csak nincs jelen!" - Micsoda különbség!

A nőküldöttség próbatétele

Az őszirózsás forradalom idején forradalmi nőküldöttség kereste fel a hercegprímást, hogy - kissé tájékozatlanul - követelje tőle: engedje meg papjai nősülését. Humora oldotta meg a helyzetet. Behívta néhány udvari papját, akik nehezen indulhattak volna férfiszépségversenyen, és a hölgyek elé állította őket: "Ha a hölgyek hajlandók lennének ezekhez feleségül menni, akkor tárgyalhatunk..."

Ha olyan nagy vitézek...

Az alakuló Vitézi Szék küldöttsége azt kívánta, hogy vitézi telkek céljára adjon az egyházi birtokokból. Mire odavezette őket az ablakhoz, ahonnan messze belátni Felvidékre. "Nézzék, az ott mind érseki birtok. Ha máguk olyan nágy vitézek, foglalják vissza, és ákkor ábból ádok."

Búcsú-szivarok

Csernoch hercegprímás 1926-ban részt vett a chicagói Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson. Ott kapott ajándékba többek között egy nagy doboz kubai szivart. Ünnepi alkalmakkor szívott egyet-egyet, de a dobozt a szekrényében az ingek alá tette. Amikor már érezhetően rosszabbodott az állapota, kedves emberét, Lepold Antalt megbízta, vegye elő a szivardobozt, és tartalmát ossza szét a kanonokok között. Azok, amikor megkapták a főpásztori ajándékot, egymásra néztek, és megállapították: elközelgett a búcsú pillanata, ha már a kedves szivaroktól is megválik a hercegprímás...

(rosdy)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu