Homíliavázlat

Legyetek a világ világossága

Jézus sokszor találkozott tömegekkel. A Szentírás nemegyszer megjegyzi: Megesett a szíve rajtuk, mert csüggedtek voltak, és olyanok, mint a pásztor nélküli juhok. Amikor pedig Zebulon és Neftali földjére ment Galileába, sötétben lakó népet talált, amely a halál árnyékában ült. Ő, a világ Világossága, küldetésének tartotta, hogy ilyen emberekhez menjen, és őket isteni fénnyel megvigasztalja. Nemegyszer bűnösökkel és utcanőkkel étkezett, hogy megmentse őket, világosságot vigyen szívükbe, értelmükbe.

Nekünk, magyar keresztényeknek is az a küldetésünk, hogy fényt vigyünk a magyar éjszakába. Mert nagyon sok a talajvesztett egyén, család, közösség, és sajnos nemzetünk is vergődik.

A mai evangéliumban felszólít bennünket a Szentlélek, hogy legyünk a föld sója, amolyan ízes, nem megromlott. Azt is kéri, hogy legyünk világosság, és lehessen is látni fényünket. És ez krisztusi fény legyen. Amely reményteljes választ ad az élet rettenetes kérdéseire, és amely megvigasztal. Az Isten nélküli, immanens világnézetek erre képtelenek. Júdás példája jut eszembe, aki mindig mélyebbre süllyedt. A világ Világossága mellett elsötétült, mert függője lett a pénznek, a hatalomnak. Az utolsó vacsora miséjén még ott volt. Aztán onnan ment el kilincselni a "heródesekhez", az akkori vezetőkhöz. És ott elárulta isteni Mesterét. Képes volt rá harminc ezüstért. Ez a jelenség ismert hazánkban is. Már nemegyszer tíz- és tízezren képesek voltak a miséről elmenni a világi fórumokba, és ott megszavazták azokat, akik tizenkilencezer forintot, máskor meg olcsó kenyeret ígértek, és lemondtak azokról, akik a krisztusi fényt is biztosíthatták volna.

Júdás végül is rájött súlyos tévedésére. Lelki válságba került. Kétségbeesett kapkodásában képtelen volt jó baráthoz, megértő, őt befogadó közösségbe elmenni, mert ezeket már kiiktatta életéből, és kiábrándította magából. Viszszarohant hát a pénzadóihoz. Szétszórta a pénzt, és kikiáltotta lelkiismerete őrült vádját: elárultam az igaz Vért. Segítsetek! Azok érzéketlenül kidobták. Anyagelvű, liberális fórum ugyan milyen megmentő vigaszt tudott volna nyújtani? Cserbenhagyja megtévesztett áldozatait, amikor a véges készlet kimerül. Júdás ekkor felakasztotta magát.

Rengeteg fiatal jár így világszerte. Pénzért, érzékiségért, karrierért képes elhagyni hitet, Krisztust, vallást, szülői házat, becsületes házastársat, gyerekeket. Kiábrándítja magából övéit, közösségeit. De végül nem lesz boldog, mert a lelkiismeret előbb-utóbb kínozni kezdi. Kipontozta magát. Egyre több az öngyilkos, a pszichiátriai osztályok kezeltje. Az ilyen szerencsétlen embernek értékelhető súlya nincs, fénytelen, örömöt nem tud okozni, neki sem örül senki.

Nagyböjt küszöbén tegyünk elhatározásokat! Alakítsuk magunkat szerethetővé! Meg ne alkudjunk! Vallásunk gyakorlatait - imák, böjtök, szentségek - el ne hagyjuk! Győzzük le a kincs, a hír és gyönyör kísértéseit! Szeressük és értsük meg mi is a bűnösöket, az ösztönök áldozatait! Akkor általunk is megvalósul Izaiás jövendölése: "Felragyog a sötétben világosságunk, és a homály körülöttünk déli verőfényre változik."

Kerényi Lajos

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu