Rákóczi- és kuruc emlékhelyek Európában (III.)

Kárpátalja - Munkács

A Rákóczi-szabadságharc zászlóbontásának 300 éves évfordulóján, a Rákóczi-évben a "nagyságos fejedelem" európai emlékhelyeit látogatjuk végig a Magyar Emlékekért a Világban Egyesület segítségével.

A munkácsi vár

Édes és bús emlékektől terhes Munkács városának és várának a Rákócziakkal, Zrínyiekkel összefüggő fejezete. Munkácson, 1682. június 15-én a korán megözvegyült Zrínyi Ilona házasságra lépett Thököly Imrével, a kuruc vezérrel, aki mint mostohaapja, több esetben magával vitte a gyermek Rákóczit a katonai táborokba, hogy tanuljon, hogy megismerje a táborozás nehézségeit, s ízleljen bele a hadimesterségbe.

Zrínyi Ilona a várfalon

Amikor azonban Thököly csillaga leáldozott, Zrínyi Ilona maga állt a serege élére, és 1685. november elején négyezer kuruc vitézével bezárkózott Munkács várába, hiszen ekkorra már csak az egy "Munkács várába szorult a szabadság".

A hőslelkű asszony emléktáblája

A vitézi oskola tehát 1685 novemberében kezdődött a kis Rákóczi számára, amikor Caprara császári tábornok ostromolni kezdte a várat. De az igazi harcra a következő év tavaszán került sor. A gyermek Rákóczi Munkács falain láthatta, hogy küzdenek a kuruc vitézek. Bátor anyja az ágyútűzben is a falakról irányította a védelmet, s tízéves korában Rákóczi várparancsnoki szerepben tiszteleghetett, mégpedig valóságos ostrom alatt, valóságos katonák előtt. Az ostrom idején bizonyos hadi ismereteket is szerzett.

A Munkács elfoglalására irányuló harc - megszakításokkal - három évig tartott. Zrínyi Ilona segítségért küldte embereit Thökölyhez, a lengyel királyhoz, sőt XIV. Lajoshoz is, de hiába: a vár teljesen elszigetelődött, s további ellenállásnak már nem volt értelme. A hőslelkű asszony kénytelen volt feladni az erősséget. A kapituláció értelmében az anyát és két gyermekét Munkácsról Bécsbe vitték, s ezzel Rákóczi élettörténetének első szakasza lezárult.

Tizenöt évvel később, 1703. június 24-én jelent meg II. Rákóczi Ferenc - már mint a kuruc szabadságharc vezére - hadaival Munkács alatt, de a rosszul felfegyverzett, gyakorlatlan sereget a császáriak megfutamították, s maga Rákóczi is életveszélybe került. Ámde a kuruc blokád alá vont várőrséget sikerült kiéheztetni, és 1704. február 16-án már Rákóczi zászlai lobogtak a vár fokán.

A megindított kuruc szabadságharcot több évig Munkácsról irányította a fejedelem, lévén fontos kulcsszerepe Lengyelország, Oroszország és más országok felé, s Munkács több esetben volt fontos diplomáciai tárgyalások színhelye is.

A szabadságharc bukása után Munkács ismét teljesen magára maradt - mint volt 1688-ban -, így az őrség 1711. június 24-én letette a fegyvert, s megnyitotta a vár kapuját a császári sereg előtt.

A Rákócziak és a Rákóczi-szabadságharc emlékei (a vár, a "Rákóczi-ház", a Szent János-szobor, stb.) napjainkban is fényesen igazolják, hogy Kárpátalja - Munkács, Ungvár, Beregszász, Huszt, stb. - valóban Rákóczi földje volt és maradt.

Dobai János

történetíró

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu