LITURGIA

Belső életének csodálatos titka

Az egyháztörténelem tapasztalata szerint az isteni misztériumról való gondolkodás és beszéd újra és újra fogalmi rendszerünk és gondolkodási kategóriáink elégtelenségének felismerésébe torkollik. Ennek ellenére Krisztus követői soha nem mondtak le arról, hogy ezen keretek között is szavakba öntsék az életük Istenéről szerzett tapasztalataikat.

Bár a korábbi teológiai gondolatrendszerek krízisét nyilvánvalóvá tevő ariánus vitában a IV. századi nikaiai (niceai) zsinat határozottan leszögezi, hogy a Fiú az Atyával egylényegű, következésképpen nem a teremtmények, hanem a Teremtő oldalán áll, a kérdés a különböző felfogások állandó ütközése következtében még évszázadokig nem jutott nyugvópontra. Hasonló módon szenvedélyes viták övezték később a Szentlélek személyéről való keresztény felfogás kifejtését is. Ezek a tények nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy az arianizmustól fenyegetett Hispániában és Galliában a VI. és VII. századtól a Szentháromság hittitka különösen is az igehirdetés és a liturgikus jámborság témájává vált.

Mai ünnepi misénk prefációját megtalálhatjuk a VIII. századi Sacramentarium Gelasianumban, és már a nyolcszázas évekből ismerünk vasárnapokon imádkozható Szentháromság-votívmisét.

A frank-gall bencés kolostorokban valószínűleg már az ezredforduló előtt külön ünnepet szenteltek a Szentháromságnak a pünkösd utáni vasárnapon.

Az új szokás először jó ideig nem talált tetszésre a római egyháznál, II. Sándor és később III. Sándor pápa is határozottan elzárkózott az ünnep átvételétől, mondván: "A római egyház nem fogadja el ezt a szokást, mert minden vasárnapon, sőt naponként ünnepeljük az Egységnek és a Háromságnak az ünnepét."

A Szentháromság vasárnapja azonban ennek ellenére egyre népszerűbb lett, és végül az avignoni fogságban lévő XXII. János pápa jónak látta, hogy ünneplését 1334-ben az egész egyház számára előírja.

Az üdvtörténetet teljessé tevő pünkösd megünneplését követő vasárnapon az egyház ma mintegy hálát ad az emberi történelem keretei között megnyilvánult háromságos isteni élet csodálatos titkáért.

Az ünnepi kollekta együtt szemléli az igaz hit megvallását, a Szentháromság dicsőségének megismerését és a fölséges hatalmú egy Isten imádását.

Évszázadok hosszú során hívők milliói nem tartották túl nagy árnak, ha életükkel kellett fizetniük hitük megvallásáért. Laikusok, pásztorok, teológusok rengeteget küzdöttek egymással, mert fontosnak érezték, hogy egyre bensőbb ismerettel, az igazsághoz hűen ismerhessék meg az isteni élet feltárult misztériumát. Krisztus-hívők milliói leborulva imádták a hitben megismert Szentháromság egy Istent, mert a róla szóló ismeret számukra nem hideg, közömbös tudás volt csupán, hanem őket egész valójukban megrendítő boldogító felismerés.

Hitvallás, egyre mélyebb megismerés és imádás: a keresztény hit életjelei.

Káposztássy Béla

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu