Mészáros István

Erkölcsalapú társadalmat!

Tanév végi Te Deum - ötvenöt éve és ma

Századok óta örvendetes ünnep katolikus iskoláinkban a tanév végi Te Deum: a diákközösség hálát ad Istennek a megelőző tíz hónap alatti lelki-erkölcsi gyarapodásért, a szerzett tudásért, szellemi gazdagodásért, a testi fejlődésért, de a botlásokat, kudarcokat is számbaveszik ekkor: vajon sikerült-e ezeket rendbe tenni? Fokozzák az örömteli jó érzést az immár testközelbe került nyári vakáció reménybeli képei is.

Egészen más volt a hangulata az ötvenöt évvel ezelőtti tanév végi Te Deumnak: a politikai hatalom 1948. június 16-án az összes hazai katolikus iskolát államosította. Magyar nyelvünk milyen hajlékony! Az "államosítás" ártatlan kifejezése azt jelenti, hogy drasztikus módon, erőszakkal, minden ellenszolgáltatás nélkül elvettek több ezer különféle oktatási-nevelési intézményt addigi jogos tulajdonosától. Hatalmas anyagi érték - óriási pénzösszegeket érő telkek, épületek, felszerelés, könyvtárak, szertárak sokasága, az alapítványok teljes tőkeállománya - került a proletárdiktatúra államának birtokába. De még nagyobb szellemi-lelki-erkölcsi érték ment veszendőbe a keresztény kultúra, a keresztény európai művelődés e műhelyeinek megsemmisítésével. Egy diktatórikus berendezkedésű, ateista-materialista elkötelezettségű állam lett ezután a hazai oktatás-nevelés kizárólagos meghatározója.

Négy évtized elteltével azonban megroggyant, majd végleg összeomlott ez a birodalom, s az 1990-es évek elején megkezdődött a magyar katolikus iskolarendszer újjászületése, amely mára szép eredményeket hozott.

Sokféle véleményt fogalmaznak meg napjainkban arról, hogy mi a katolikus iskolák létezésének alapvető indoka most, a XXI. század elején. Aligha tévedünk, ha azt állítjuk: éppen az, amitől ötvenöt évvel ezelőtt megfosztották a korábbi katolikus iskolákat, a proletárdiktatúra állami intézményeivé téve őket. Amit akkor gyökeresen kiirtottak az egykori elődiskolákból, éppen az korunk - és minden korszak - katolikus iskoláinak megváltoztathatatlan célja: az, hogy az iskola a tanulók katolikus hitét alapozza, gyarapítsa, mélyítse, növelje; őket felnőttségre vezesse a hitben. Attól fosztották meg az egyház ellenségei a katolikus iskolát, ami a lényege: hogy a gyereket, fiatalt tudatos és tevékeny Krisztus-követővé nevelje.

1948 tavaszán a szülők tíz- és százezrei megrendítő bátorsággal álltak ki országszerte a katolikus iskolák védelmében. Ők is jól tudták, hogy semmiféle iskola nem tud hitet adni, mert az Isten ingyenes ajándéka. De ennek kibontakoztatásában óriási feladataink vannak! Ezt segíti a katolikus iskola is, amelyben a katolikus egyház tanítása szerinti Krisztus-követővé való nevelődés olyan lehetőségeit találja meg a fejlődő gyermek és fiatal, amelyet egyetlen állami, önkormányzati vagy más fenntartású iskola nem tud nyújtani. A katolikus iskola éppen ezért létezik, ezért tartjuk fenn, mi, a magyar katolikus egyház nagy közössége; ezért katolikus iskola a neve. Éppen ezért akarták a proletárdiktatúra hatalmasai megsemmisíteni.

E gyászos ötvenötödik évfordulón érdemes elgondolkodni: vajon elsősorban a hitre nevelés, a hitben nevelés, a hitet kibontakoztató nevelés otthonai-e mai katolikus iskoláink? Krisztus-követők nevelése-e a céljuk vagy csupán "katolikus neveltetésű" felnőtteké?

Divatos manapság a tudásalapú társadalom emlegetése. Ezt a jelszót a felvilágosodás óta eltelt több mint kétszáz éven át már gyakran meglobogtatták különféle okokból, különféle közegben. Sajátos módon 1948 tavaszán a nagy iskolaállamosítási kampányban is ezt hangoztatták a baloldali propagandisták: ezután a tudás, a tudomány fellegvára lesz az iskola! (Nem lett az!)

Vajon a globalizálódó világ "tudásalapú" társadalmának iskolája lesz a katolikus iskola is? De hát nagyon jól tudjuk, hogy önmagában a tudás, bármilyen nagy tudás, nem elegendő egy élhető emberi társadalom kialakítására! A tudást ugyanis jó és rossz célok érdekében egyaránt fel lehet használni. Hatalmas tudás kellett a két amerikai toronyépület elpusztításához, az újvidéki Duna-híd hajszálpontos lebombázásához, vagy hétköznapjaink bankrablásaihoz, pénzhamisításaihoz, maffia- és korrupcióügyeihez. A tudás nem cél, hanem eszköz a jó vagy a rossz megtételéhez.

Tudásalapú társadalom helyett erkölcsalapú társadalmat építsünk! Katolikus iskoláinkban olyan emberek nevelésére törekedjünk, akikben működik az erkölcsi iránytű: merre van az erkölcsi jó iránya. És afelé elindulva - ennek megtevése érdekében minél több tudást szerezve - alakítsák egyéni életüket és szűkebb-tágabb közösségük életét.

Te Deum 2003. Istennek hála, hogy az ötvenöt évvel ezelőtti iskolaállamosítás kártételeit részben már kiküszöbölhettük! Istennek hála az újjászülető magyar katolikus iskolákért! Istennek hála az elmúlt tanévért!

(A szerző pedagógiatörténész, az ELTE nyugalmazott professzora.)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu