 |
 |
 |
 |
2003.06.15
|
Június 15.:
Szentháromság vasárnapja |
 |
|
 |
|
|
|
|
|
|
|
|
||||||||||||||||||||||||||||||||
|
|
|
|
Pillanatképek - hatvan papi évből A gyémántmisés Beltovszky László A tragikus trianoni döntés évében, még "nagy Magyarországon" születtem 1920. január 4-én Monoron - meséli a nyolcvanhárom éves Beltovszky László atya. Később Esztergomban kispapként éltem meg a történelmi eseményt, hogy 1938-ban a Felvidék egy részét visszacsatolták Magyarországhoz. Emlékszem az ünnepségre is, és arra, hogy átmehettünk a hídon Párkányba.
1943-ban április 25-én volt húsvét. Ez a legkésőbbi időpont, amire húsvét ünnepe eshet, ilyen legfeljebb százévenként fordul elő. Az év e "késői" pünkösdvasárnapján (június 13-án) szenteltek fel tizenhárom kispaptársammal Esztergomban. Egy héttel később, Szentháromság vasárnapján Vecsésen, gyermekkorom egyik fontos helyszínén, a Felső-telepi Jézus Szíve-templomban mondtam az első szentmisémet. Ehhez kapcsolódott papi jelmondatom is: Jézus Szentséges Szíve, jöjjön el a te országod. Felszentelésem után szinte azonnal szolgálatba álltam, hiszen július 5-én már egy szabadságra menő plébános helyettesítésére a visszacsatolt területen fekvő Balonyba küldtek. Öt község tartozott a településhez, tehát meglehetősen komoly feladattal bíztak meg az elöljáróim. Húsz éven keresztül Szlovákia területén végeztem a munkámat. A szlovák hatóságok 1963-ban némi tortúrát követően engedélyezték hazatérésemet, attól kezdve az Esztergomi Főegyházmegye szolgálatában állok, immár negyven éve. Az utóbbi tíz év a zugligeti templomhoz köt. Hatvan éve tartó papi szolgálatom ideje alatt sohasem kísértett meg a gondolat, hogy esetleg más hivatást kellett volna választanom. Töretlen, élő reménykedéssel törekszem segíteni minden embertársamat addig, amíg Isten engedi. pallós
|
|
|
||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
| ||||||
