Az evangelizáció új útjai Bécsben

Az osztrák fővárosban május 23. és június 1. között városi misszió zajlott az Emmanuel Közösség szervezésében. A bécsiek által jó szívvel fogadott "utcai találkozások" mellett jelentős nemzetközi konferenciát is tartottak az evangelizáció mai útjairól Christoph Schönborn bécsi, Jean-Marie Lustiger párizsi, Godfried Danneels brüsszeli és José da Cruz Policarpo lisszaboni bíboros érsek részvételével.

Erdő Péter prímás: "Tanúságot kell tennünk a felismert igazságról."

Május 30-31-én Erdő Péter prímás érsek is Bécsbe látogatott, és a Stephansdomban előadást tartott "Az evangelizáció jövője. Következmények az egyház számára" címmel.

"Kortársaink lelkiállapota mutathatja meg nekünk, keresztényeknek Krisztus hirdetésének útját."

A prímás érsek előadásában hangsúlyozta, hogy a mai civilizáció lehetőségei nemcsak veszélyt jelentenek az evangelizáció jövőjére, hanem lehetőséget kínálnak a misszió számára is. Ne csak a túl sűrűvé vált forgalomra gondoljunk, ne csak a tömegtájékoztatási eszközökre, ne csak az elektronikára, amely már a világ hatalmi viszonyait is meghatározhatja, hanem tartsuk szem előtt az ember belső állapotát. Kortársaink lelki állapota mutathatja meg nekünk, keresztényeknek Krisztus hirdetésének útját - mondta Erdő Péter. Az úgynevezett mai embernek túl kevés az ideje. nem érzi, hogy az élet elszáll, és hogy nem éri meg a döntéseket és a fontos kérdések megválaszolását örökösen halogatni.

Az egyház feladatairól szólva hangsúlyozta: Régiónkban az egyház felhívást kap arra, hogy értékhordozó tényezőként működjön az európai népek közösségében. Figyelembe kell vennünk ezért, hogy már Európa fogalma is inkább kultúrtörténeti, mint földrajzi jellegű. Európa az értékek összefüggésében csakis kulturális és nem tisztán politikai valóságnak fogható fel...

Magyarország prímása beszédében az állam és a vallás kapcsolatáról is beszélt: Az emberi értékeknek köze van az ember lelkiismeretéhez, az ember jóról és rosszról szóló tudásához. Az erkölcsi tudat elválaszthatatlan a világnézettől. Ezzel a megállapítással máris a kultúra, sőt a vallás területén járunk. Sokan elfogadják, hogy az állam feladata, hogy a közjót a lehető legjobban biztosítsa. Azt viszont, hogy mi a közjó, hogy az embernek egyénileg és közösségileg mi a jó, csak valamilyen világnézet alapján lehet eldönteni. Ezért az állam és a kultúra, az állam és a vallás intézményesen elválaszthatók ugyan egymástól, de - minden jogos semlegessége ellenére - az állam a társadalomra épül, és a társadalomból fakad. A társadalom pedig a kultúrától, a világnézettől és a vallástól - vagy a vallásoktól - nem választható el.

Erdő Péter az egyház miszsziós feladatait elemezve kifejtette: Az új evangelizáció első feladata: komolyan kell hinni. Krisztust személyesen szeretni kell. Hitünk tartalmát a Tanítóhivatal vezetésével, vagyis az egyház eleven közösségében, mely kezdettől hűségesen közvetíti Krisztus tanítását és titkát, komolyan meg kell ismerni.

A második nagy föladat, hogy teljes odaadással keressük, mit követel tőlünk az Evangélium, a magunk élethelyzetében. Egyházon belüli magatartásunkkal is tanúságot kell tennünk a felismert igazságról. Arról fognak minket felismerni - mondta Jézus -, hogy szeretjük egymást. A hatékony szolidaritás, pedig nem csupán az államilag finanszírozott intézmények sajátja, hanem személyesen és közösségileg is, eleven tanúságtétel lehet.

Ilyen megélt hit alapján több erővel fordulhatunk az értékekben elbizonytalanodott világ felé. A mindennapi élettel, az érdektelen vagy nem hívő emberekkel így léphetünk hiteles párbeszédre. Így találhatjuk meg a helyes utat a társadalomban. amely az egyházzal szemben gyakran lényeges és jogos, néha azonban túlzott és egyoldalú követelményeket támaszt. Egy olyan társadalomban, amelyben nemritkán hiányzik az érdeklődés az Evangélium iránt. Egy megfáradt civilizációban, mely valamiképpen mégis Isten fiainak megnyilvánulásai iránt sóhajtozik.

Az evangelizáció jövője tehát nem csupán módszer kérdése. Olyan kérdés, mely személyünkben érint minket, és megtérésre szólít. A világnak ugyanis szüksége van Krisztusra, és szüksége van ránk, keresztényekre is, mivel - és amennyiben - Krisztushoz tartozunk.

Kl

***

Nagyvárosok evangelizációja címmel közös konferenciát tart az Európai Katolikus Információs Központ (OCIPE Magyarország) és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem a Szentkirályi u. 28-ban 2003. november 7-én.

A Bécsben elindult új miszsziók eredményeit, Kelet-Európában is követhető tapasztalatait elemzi a konferencia a bécsi rendezők előadásai alapján.

Vendégként jelen lesznek az erdélyi, a román, az ukrán, a litván és a szlovák katolikus egyetemek vezetői, egyetemi lelkészei, akikkel megbeszélik az új evangelizáció feladatait.

Számos püspököt is várunk a konferenciára, amelyen a tervek szerint Erdő Péter prímás érsek is előadást tart.

Szent Teréz rózsái

Élménybeszámoló a Karlskirche előtt zajló utcai evangelizációról

Amikor a magyar turista Bécsbe utazik, felkeresi a város nevezetességeit: Schönbrunn impozáns parkját, a Városházát, a Pratert, a Stephansdomot. Bűvölettel szemléli a megelégedett bécsi polgárokat, amint a K&K feliratú kávéházak teraszain boldogan beszélgetnek kultúráról, vallásról, családi életről egy csésze melange és egy szelet Sacher mellett. A Magyarországról érkező hívők gyakran betérnek a város híres templomaiba, hogy egy csöndes ima után az építészet hihetetlen gazdagságát is megcsodálják.

A városi misszió alatt számos fiatal invitálta a járókelőket - Isten-hívőket és Isten-keresőket - többek közt a Borromeó Szent Károlyról elnevezett barokk templomba, ahol a bécsi evangelizáció idejére a városba érkező Lisieux-i Szent Teréz ereklyéje is helyet kapott az oltár előtt. Az önkéntes "misszionáriusok" egyszerű módon szólították meg az embereket. Invitálásuk nem volt erőszakos, idegen, inkább kedves és szép - hiszen a szépség Isten ajándéka.

A templom előtt felállított kávézó-sátorba az utcáról hívták meg az embereket, ahol a fiatalok megosztották az érdeklődőkkel élményeiket Istenről, megtérésről. A kételkedőknek szerzetesek és papok segítettek választ keresni felmerülő kérdéseikre, vagy csak egyszerűen elbeszélgettek velük hétköznapi témákról. A sátor előtt pedig kézműves foglalkozások várták a kicsinyeket. Ötletes volt például a "horgász-akció", ahol nádpálcára kötözött gemkapoccsal lehetett halat - azaz szentírási idézetet, illetve programfüzetbe tekert csokoládét - fogni. Mégis a Kis Szent Teréz után "Rózsaesőnek" elnevezett program volt messze a legnépszerűbb: a szervezők egy-egy rózsaszálat osztottak a látogatóknak, melyekre különböző szentírási idézetet kötöztek. Öröm volt látni, amint a templom előtti park megtelt rózsával és rózsát vivő emberekkel.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu