|
![]() |
||||||||||||||||||||||||||||||||
![]() |
|
![]() |
![]() |
"Egyetlen keresztény sem maradhat tétlen..." A Szentatya századik útja Horvátországba vezetett II. János Pál pápa június 5-én délután érkezett meg Fiumébe, horvát nevén Rijekába. A repülőtéren a város érseke, Ivan Devcic és a horvát püspöki konferencia tagjai, valamint Stipe Mesic köztársasági elnök és Ivic Racan kormányfő fogadta. A köztársasági elnök köszöntésében kifejezte: a demokratikus, békés úton elindult horvát nemzet azt várja a pápától, hogy megerősíti hitében, lelkében az ország népét.
A Szentatya válaszában hangsúlyozta: "Azért jöttem, hogy eleget tegyek Péter utódja küldetésének, és az ország minden lakosának elhozzam a béke köszöntését ésjókívánságait."Megemlítette: "A kereszténység a múltban jelentősen hozzájárult Horvátország fejlődéséhez, és továbbra is hatékonyan alakítja jelenét és jövőjét." Kifejezte azt a reményét, hogy Horvátország gazdag örökségével biztosan hozzájárul majd az Európai Unió megerősítéséhez is. Örömmel említette, hogy Horvátország tizenhárom éve a szabadság és a demokrácia útjára lépett, bár még láthatók a közelmúlt fájdalmas jelei. Bizalommal és reménységgel előrenézve - személyes és közösségi felelősségtudattal - olyan társadalmi biztonságot kell teremteni, amely elősegíti az új munkahelyek létesítését, a minden fiatalra kiterjedő oktatást, nevelést, a szegénység és az egyenlőtlenség megszüntetését és a szomszédos országokkal való szívélyes kapcsolatok kiépítését. Mindezekre a reményekre a pápa a horvát nemzet védőszentje, a Szent Szűz oltalmát kérte. Boldoggá avatás Horvátországi zarándokútjának második napján II. János Pál pápa Dubrovnikban boldoggá avatta a Keresztre feszített Jézusról nevezett Marija Petkovic nővért, aki az első horvát nő a boldogok sorában. A kommunizmus alatt Marija nővér az evangélium értékeire, az emberi méltóságra nevelte a fiatal lányokat. Tizenöt évvel ezelőtt pedig egy tengerész fohászai nyomán megmentette huszonkét ember életét, akik egy perui tengeralattjárón viharba kerültek. A pápai szentmisére csaknem ötvenezres ünneplő tömeg várta a Szentatyát, a város turista kikötőjében négyezer hívő 2500 csónakról követte a szertartást. A pápai emelvény mellett álló kereszt talapzatát annak a kőkeresztnek a darabjaiból készítették, amely a városképet uraló domb tetején állt, s amelyet 1991. december 6-án a szerb és montenegrói csapatok a várost ostromolva ágyúval szétlőttek. A boldoggá avatott nővér maradéktalanul Istennek szentelte életét, az elesettek testi-lelki javát szolgálva - hangsúlyozta a Szentatya, majd Horvátország minden asszonyához intézte szavait. Azokhoz, akik boldog feleségek és anyák, és azokhoz, akiket örökre megjelölt a fájdalom, mivel a ´90-es évek háborújában elveszítették szeretteiket. "Isten különösen a nőkre bízta a teremtényeket: arra kaptak meghívást, hogy támaszt nyújtsanak mindenki számára, különösen a családban. A modern élet túlhajszolt tempója a humánum elhomályosodásához, sőt elvesztéséhez vezethet. Ezért napjainkban még inkább szükség van a női erényekre." A pápa arra buzdította a horvát asszonyokat, hogy küldetésük tudatában - mint feleségek és mint anyák - továbbra is minden személyre a szív szemével tekintsenek. Jelenlétük nélkülözhetetlen a családban, a társadalomban, az egyházi közösségekben. A Szentatya a szerzetesnőket arra kérte, életükkel továbbra is maradéktalanul szolgálják az egyházat és testvéreiket, Istennek ajánlva szolgálatukat. Az áldás után, az ünnepélyes szertartást megható mozzanat zárta le, mely kifejezte a szabadság és a nemzeti méltóság visszanyerését. Ötvenezer horvát hívő szívére tett kézzel énekelte az ország himnuszát, amelyet a szocializmus évtizedeiben betiltottak a jugoszláv hatóságok. Eszék ünnepe Látogatásának harmadik napján, június 7-én délelőtt a pápa szentmisét mutatott be Eszéken, Kelet-Szlavónia székhelyén, a város sportrepülőterén, százezer hívő részvételével. Köztük voltak a délvidéki és magyarországi magyarok ezrei is. Jelen volt Mayer Mihály pécsi megyéspüspök. Eljöttek továbbá a horvátországi keresztény egyházak, valamint más vallások képviselői is. A szentmise elején Marin Srakic megyéspüspök köszöntötte a pápát, aki homíliáját így kezdte: "Kedves testvéreim, Róma püspökeként azért jöttem, hogy ma az Úr nevében emlékeztesselek benneteket arra, hogy életetek minden szakaszában az életszentségre kaptatok meghívást." A pápa köszöntötte a Bosznia-Hercegovinából, Magyarországról és Szerbia-Montenegróból érkezett zarándokokat és pásztoraikat. Üdvözölte az ortodox egyház püspökeit, elsősorban Jovan metropolitát, arra kérve őket, hogy a Krisztusba vetett közös hitben vigyék el testvéri üdvözletét Pavle pátriárkának. A Szentatya a továbbiakban köszöntötte a zsidó közösséget, az iszlám hívőket és a reformációból született egyházi közösségeket. Homíliájában hangsúlyozta, hogy a harmadik évezred kezdetén Isten minden hívőt megújult missziós lendületre szólít fel. "A háború kemény időszaka után, amely e régió lakosain súlyos és még ma sem teljesen begyógyult sebeket ejtett, a hit szellemétől vezetett emberekre vár a feladat, hogy a megbékélés, a szolidaritás és a társadalmi igazságosság megteremtésén fáradozzanak, hogy bátran megnyíljanak a testvéri szeretetre és az Isten képére teremtett ember méltóságának védelmére. A világi hívőknek nagylelkűen részt kell vállalniuk az egyházi közösségeik sorsáért érzett felelősségben, tőlük is függ a plébániák arculatának kialakítása. Krisztus egyetemes papságában részesülve és a Szentlélek adományai által részt vehetnek a liturgikus szolgálatban, a katekézisben, valamint a különböző missziós és karitatív kezdeményezésekben. Egyetlen megkeresztelt ember sem maradhat tétlen" - mondotta a pápa. Szólt a kiengesztelődés, a különféle etnikai és vallási közösségek közötti párbeszéd szükségességéről, hangsúlyozva, hogy ez különösen időszerű téma ebben a térségben. (Eszék mindössze néhány kilométerre van Vukovártól, a rommá lőtt várostól, amelynek kórházában 1991 novemberében több mint kétszáz beteget mészároltak le a szerb katonák, miután a föld színével tették egyenlővé a várost - A szerk.) Pünkösdvasárnap délelőtt Rijekában mutatott be szentmisét a pápa százhúszezer hívő részvételével. Homíliájában a családról beszélt, mivel Horvátország vezeti a következő években különös figyelmet akarnak fordítani a család problémáira. Arra buzdította a keresztény családokat, hogy tanúskodjanak az Isten tervei szerinti házasság értékéről, törődjenek gyermekeik keresztény és emberi nevelésével. Figyelmeztetett: ahhoz, hogy mindez megvalósuljon, feltétlenül szükséges, hogy megtartsák az ünnepnap szentségi jellegét, hogy így a családtagok együtt lehessenek, és közösen vegyenek részt az istentiszteleten. Horvátországban olyan konkrét intézkedésekre van szükség, amelyek védelmezik a családok rendeltetését, fejlődését és szilárdságát. Nem szabad elfeledkezni arról, hogy a család védelme elősegíti más súlyos problémák megoldását is, mint például az idősek és betegek gondozását, az egyre inkább terjedő bűnözés megfékezését és a drogfogyasztás megelőzését. A pápa leszögezte: "A mai társadalom drámai módon széttöredezett és megosztott, és éppen emiatt kétségbeesetten boldogtalan. De a keresztény ember nem enged a fásultság és a tétlenség kísértésének. Legyetek a reménység népe!" A Lélek ajándékait kérte a pápa Horvátország keresztény családjai számára, hogy házastársi hűségük és az Evangélium szolgálata által Isten szeretetének jelei legyenek a világ előtt. A szentmise végén - a Regina coeli elimádkozása előtt - a következő, rövid felhívást intézte a horvát fiatalokhoz: "Kedves barátaim, tudjátok, hogy a pápa bízik bennetek és megújítja felhívását: legyetek a hajnal őrszemei, a boldogságok népe, amint mondottam az ifjúsági világtalálkozón. Most a családi életre és hivatástokra készültök: nagy felelősség hárul rátok a civil és az egyházi közösség javáért. Emlékeztetlek benneteket, hogy az ember értékét az adja, ami, nem pedig az, amit birtokol. Kis célok sohasem elégítik ki szívetek boldogság és teljesség utáni szomját - a Gondviseléstől rátok bízott küldetést senki más nem teljesítheti helyettetek. Az Úr Jézus, akit mint Mestert hallgattok és követtek, legyen útitársatok!" Ezután a pápa olasz, szlovén, német, albán és lengyel nyelven köszöntötte a zarándokok egyes csoportjait, majd felszólította a hívősereget, hogy az apostolokkal együtt a Szentlelket váró Mária közbenjárásával kérjék: Isten népe legyen fogékony a Szentlélek sugallataira, ő erősítse következetes hitüket és adjon bátorságot, hogy minden körülmény között tanúskodjanak Krisztusról. A pápa látogatásának utolsó napján, június 9-én délelőtt Zadarban (a középkori Zara-ban) igeistentiszteletet vezetett, majd visszaindult Rómába. Horvátország Az ország 4 millió 700 ezer lakosának 80 százaléka horvát, 5 százaléka szerb, egy százaléka muzulmán, a többiek magyarok, szlovénok, olaszok, albánok. A katolikusok 81 százalékot tesznek ki, az ortodoxok 15 százalékot képviselnek. A szunnita muzulmánok 1,2 százalékban, a protestánsok 0,7 százalékban vannak jelen. Az új boldog életrajza A Keresztre feszített Jézusról nevezett Marija Petkovic nővér 1892-ben született a horvátországi Blatóban, jómódú földműves családból. Már serdülőkorától kezdve tevékenyen részt vett a plébánia életében, missziós elkötelezettséggel tanította a hitet, katolikus társulatokat irányított. Gondot fordított a szegény gyermekek oktatására, gondozta a beteg, gyenge nőket. Korecula szigetén árvaházat alapított, majd 1920-ban létrehozta az Irgalmasság Leányai szerzetes kongregációt, amely az egész országban virágzásnak indult, később Dél-Amerikában, Olasz- és Spanyolországban is elterjedt. Terve megvalósítását számos nehézség kísérte: le kellett küzdenie családja ellenállását, majd társai irigységét. Marija nővér azonban tovább folytatta munkáját a szegények testi-lelki felemelkedéséért, mivel testvéreiben Jézus fáradt arcának vonásait fedezte fel. Missziós tevékenységét éveken át Latin-Amerikában folytatta, a távoli földrészen is tanúskodva Isten irgalmasságáról. Mint a rend legfőbb elöljárója, negyven éven át képezte szerzetestestvéreit, anyai szívvel vezette a gyermekeket és fiatalokat az örökkévalóság távlata felé. Élete és tevékenysége a szeretet hiteles ajándéka Istennek és a testvéreknek, fáradhatatlan munka Isten országa megvalósulásáért. Marija nővér, rendalapító 1966. július 9-én hunyt el Rómában, 74 éves korában.
|
![]() |
![]() |
||||||||||||||||||||||||||
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|