|
 |
||||||
|
|
|
"A versírást Istentől ajándékként kaptam" Beszélgetés Farkas Eleonóra költőnővel "Isten harsonása akarva-akaratlan fújja harsonáját, nem törődve önmagával, csak mások javával. Titkokat mond ki, vagy ismétel, esetleg csak sejteti azokat. Akárhogyan szól is, tetten érhető küldetése."
Tárnoki András e szavakkal jellemezte Farkas Eleonóra verseit, melyek már hatodik kötetként gazdagítják vallásos verseink tárházát. Farkas Eleonóra - Nóri - egy Borsod megyei kis faluban - Ózdtól alig tíz kilométerre - Sajónémetiben éli mindennapjait édesanyjával, aki tanári hivatását feladva, kislánya születése óta a legönzetlenebb szeretettel ápolja, gondozza őt, örömmel hordozva az élet rászabott keresztjét. Nóri, mesélj nekünk életedről, betegségedről! - 1967-ben születtem Miskolcon, koraszülöttként. Orvosi műhiba következtében születésem óta mozgássérült vagyok, de családom mindig teljes értékű emberként kezelt, s a szükséges életteret is ilyennek biztosította számomra. Így lelki-testi fejlődésemet, szellemi képzésemet is mindig maximálisan segítették. Nagy családunk létszáma pár év alatt úgy megfogyatkozott, hogy jelenleg csak édesanyámmal élünk ketten kis családi házunkban. Napjaim ütemezett elfoglaltságaimmal telnek: mint például gyógytorna, nyelvtanulás, emberi kapcsolattartás levelezés formájában belföldön és országhatárokon túl is, sőt más földrészekkel is. Hogyan tudod megélni mozgássérült állapotodat? - Ennek a földolgozását és elfogadását egykori kiváló gyógytornásznőmnek, Dévény Annának köszönhetem, aki tudatosította bennem, hogy nem vagyok beteg, de adottságaimat el kell tudni fogadni, és ezzel együtt kell tudni élni is. Sérülésed tehát nem gátol szellemi tevékenységedben? - Egyáltalán nem, ugyanis segítséggel sok mindenre képes vagyok. Önellátásra viszont képtelen, de anya segítségével szinte minden megoldódik körülöttem. Ő még a gondolataimat is ismeri. Szellemi tevékenységemet - úgy érzem - kizárólag a Szentlélek irányítja és gondozza. Sérültként olyan dolgokat produkálsz, amire nem sokan képesek. - Isten kimeríthetetlenségének megtapasztalása óta akaratomon kívül is csodálatos dolgokat élek át, amire nem tudok magyarázatot adni. Mit jelent számodra a hit, hiszen verseid a hitről tanúskodnak? - A hit az életem alapja és lényege, amit a megszabott családi tradíción túl saját megtapasztalás következtében is magaménak érzek. Igyekszem hitemet erősíteni minden lehetséges eszközzel. Hetente járok - tőlünk húsz kilométer távolságnyira - ifjúsági hittanra, alkalomszerűen ifjúsági találkozókra és különböző egyházi megmozdulásokra. Lelki életemet is lelki vezető irányítja. Isten számomra a legjobb barát, akivel kötetlenül beszélgetek reggel és este. Olyan barát, aki az egész napomat is áthatja kegyelmével, és számtalanszor kapok tőle útmutatást, visszajelzést. Hatodik verseskötetedet vehette kezébe az olvasó A lélek hídján címmel, mely a Szent Maximilián Lap- és Könyvkiadó gondozásában jelent meg. Ugyanakkor verseidet már tíz éve olvashatjuk. Hogyan kezdted el az írást? - A versírást testvérem halála után Istentől ajándékként kaptam egyik napról a másikra. Igaz, irodalmi érdeklődésű családban nevelkedtem, sokat olvastam, sok-sok verset tanultam, de versírásra sohasem gondoltam. Hogyan születnek írásaid, és hol jelennek meg? - A verseket Istentől kapom, megrendelésre nem tudok írni. Egy-egy kijelölt időpontban lepereg előttem filmkockaként a téma, s ilyenkor hallom és érzem a véremben annak ritmusát, s ez szinte megrészegít, és kikapcsolja a külvilágot. Maga a téma is ismeretlen először számomra - ami sokaknak érthetetlen - így címmel is csak utólag látom el a leírtakat. Verseim a már említett gyógytornásznőmnek és barátainak segítségével kerültek hétről hétre a Reformátusok Lapja című folyóirathoz, melyeket éveken át rendszeresen közöltek. Jelenleg munkatársa vagyok verseimmel a Zászlónk című folyóiratnak, alkalmanként a Keresztény Életnek, az Új Missziónak, a szegedi börtönpasztorációs lapnak, a Mécsesnek, s az utóbbi években pedig a kazincbarcikai Római Katolikus Egyházközség Harangszó című folyóiratának is. Tagja vagyok az Amatőr Költők és Írók Országos Szövetségének, így verseimet folyóiratuk, a Kristály is rendszeresen közli. E szövetség antológiákat jelentet meg, ahová szintén kérik írásaimat. Mi az a hajtóerő, mi dolgozik benned, ami a szüntelen aktivitásra sarkall? - Aktív szellemi tevékenységemmel próbálok példát mutatni beteg és egészséges társaimnak egyaránt, bizonyítva, hogy a tétlenség torz és negatív irányba tudja vinni az embert. Legyünk optimisták ebben az elkeseredett világban, és minden élethelyzetben maradjunk Istennel! - ez az üzenetem minden jó szándékú és jóakaratú embernek. Begov Ferencné Farkas Eleonóra A szó A szó, mint tiszta forrás a bölcsőnél ered. Jó Anyád adja lágyan, akár a friss tejet. Mesébe, dalba szőve ringatja lényedet, amíg a könnyű álom lezárja két szemed. Később tanulsz beszélni ügyetlenül, sután, kérdések rejtekében bolyongasz tétován. E perctől már te döntesz mit mondasz, vagy teszel, de jó Anyád két karja még bástyaként ölel. Hullnak rád életképek, mint megvadult folyam. Lassan érteni véled: a SZÓNAK ára van. Nem marad rá időd sem, hogy széppé válogasd... Az értelem posványa hát magába fogad. Életed görbe útját így rovod céltalan; mérgezve a világot káromkodsz hasztalan. Nem lettél más, mint férges, kidobott, száraz ág. Lepusztult nemzedékek szidják lábad nyomát. Mi lenne a megoldás megtalálni a szót? Az otthon-ízű puha, nagy, meleg takarót? Az gyöngybetűkkel írva saját lelkedben van. Fedezd fel, soha többé nem leszel céltalan!
|
|
|
|
|
||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
| ||||||
