|
 |
||||||
|
|
|
SZENTÍRÁS-MAGYARÁZAT
Váltás (Évközi 3. vasárnap - Mk 1,14-20) A mai szakasz látványosan két részre tagolható. A 14-15. vers Keresztelő János és Jézus nyilvános működésének váltásáról beszél, és Jézus nyilvános működésének első lépéseit írja le. A második szakaszban pedig (16-20) az új tanítványok, a halászokból "emberhalásszá" változott követők, András, Simon, valamint a Zebedeus-fiak, Jakab és János meghívási történetéről van szó. Ha kicsit távolabbi összefüggésből nézzük a szöveget, akkor a "pogányok" Galileájának "szent" Galileává változtatásának első lépéseit is felfedezhetjük a történések mögött. Azon a területen, ahol a hagyomány szerint vallási zűrzavar uralkodott, Jézus igehirdetése nyomán vallási tisztulás indult meg. Az evangélista szűkszavúan, a jellemző tényeket említi csak meg, amelyek pár évtized távlatából felfedezhetően jelentős teológiai eseményekké váltak. Mindez az időben történik, melyet érlelődési folyamatnak fog fel a szerző, amikor a gondviselésszerű lépésekről tudósít, amelyek az üdvtörténet és a történelem fejlődése szempontjából is döntő fontosságúak: az Isten országa ezen lépéseken keresztül lép be a világba. Jézus a megtérésre való felszólítással kezdi galileai prédikációját, és követésre való buzdítással, konkrét meghívásokkal folytatja. Ezek a fázisok a külső eseményből belső, személyes döntésekhez vezetnek. A későbbi tizenkettes tanítványi csoportnak az első tagjai most társulnak Jézushoz, ezzel missziója közösségi eseménynyé bővül. A fizikai követés lassan utánzássá, majd pedig tanúságtétellé fog változni, annak mértéke szerint, hogy mennyire értik meg a tanítványok Jézus misszióját. A történet párhuzamai (Mt 4,1-11 és Lk 4,1-13) csak bővítik ezt a szűkszavú elbeszélést. Simont későbbi nevén Péternek is nevezik, Galilea sötétségét pedig Izajás próféta szavaival illusztrálják. A mai evangéliumi szakasz nem részletezi Jézus missziójának kezdeti drámáját, saját "családja" ellenkezését, a zsinagógai tiltakozást, sőt, Jézus megkísértését sem említi a szerző a kezdeti misszióról szóló tudósításban: úgy tűnik, az evangélista elméleti összegzéssel indítja a beszámolóját. A kulcsszó a váltás lehetne: a váltás Keresztelő János és Jézus missziós céljaiban. De ezek a megváltozott célok hamarosan az Isten világa és a démoni világ összeütközéséhez vezetnek. Márknál Jézus misszióját az ámulat és az ellenszenv kíséri. A tanítványok önkéntelenül lesznek részesei ennek a folyamatnak. Az érdekesség, hogy a szűkszavú összegzés mögött sejthetjük a szemtanú elbeszélő, Simon Péter visszaemlékezését. Így kezdődött Isten nagy műve, és a tanítványok életének nagy kalandja Jézussal a megváltásért. Benyik György
|
|
|
|
|
||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
| ||||||
