|
 |
||||||
|
|
|
Könyvespolcra Ciszterci tudós és a Szent István Akadémia Több tudós testület fogott össze a kilencvenöt éves ciszterci tudós, Horvát Adolf Olivér köszöntését szolgáló kötet kiadására. Sok mindent elárul már ez a tény is az ünnepeltről. Horvát Adolf egész életműve Pécshez és a Mecsekhez kötődik. "A Mecsek-hegység és a Szársomlyó szerelmese, az egész Dél-Dunántúl természetvilágának elhivatott kutatója." "Oktató- és tudományos kutatómunkája mellett a botanika területén tevékeny részese volt a dél-dunántúli tudományos élet szervezésének is." A kötetet - Stirling János szerkesztésében - a Szent István Akadémia, a Magyar Tudományos Akadémia Pécsi Területi Bizottsága és a Pécsi Tudományegyetem növénytani tanszéke együttesen adta ki. Öt értékes tanulmányt tartalmaz, főleg a mecseki flóra kutatójáról, természetvédelmi munkájáról és a Duna szlovákiai elterelésének hatásáról. Stirling János művelődéstörténész, a Szent István Akadémia főtitkára e kötetben tette közzé értékes tanulmányát a Szent István Akadémia történetéről. Ez egyrészt igen logikus döntés volt, hiszen Horvát Adolf professzor az egyetlen teljes jogú élő tagja az 1951 óta "tetszhalál állapotában" lévő akadémiának, és így a kánonjogi jogfolytonosság lehetővé tette annak 2001-ben történt újjászervezését. Másrészt azonban a Szent István Akadémia története külön kiadványt érdemelt volna. A szerző, Stirling professzor nemcsak ezzel a munkájával, de az Akadémia megújításának szervezésével is beírta nevét e keresztény katolikus tudományos és irodalmi fórum történetébe. A Szent István Akadémia a Szent István Társulat keretén belül alakult 1886-ban, előbb Tudományos és Irodalmi Osztály néven, majd 1916 januárjától nagyobb autonómiával és mai nevén alakult át. Giesswein Sándor győri kanonoknak, a keresztény szociális gondolat tudós és szervező egyéniségének és az akadémia első elnökének nagy része volt ebben. Giesswein elnökké választása után máig érvényes módon határozta meg az akadémia célját: "Mint katolikus és az objektív tudományt művelő társulat, mi távol állunk minden agresszív irányzattól és minden szeparatizmustól. Ami igazán katolikus, azaz egyetemes akar lenni, annak nem szétválasztó, hanem egyesítő, egybekapcsoló energiát kell kifejtenie." A Szent István Akadémia virágkora a két világháború között volt, amikor is igen sok tudományos előadás hangzott el az osztály- és közgyűléseken, melyek jelentős része nyomtatásban is napvilágot látott. A Magyar Tudományos Akadémia számos tagja volt a Szent István Akadémiának is tagja, a fontosabb tudományos társulatokkal jó kapcsolatot tartott. Giesswein után gróf Apponyi Albert lett az elnök, majd 1938-tól Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás. Négy osztályban folyt a munka: I. Hittudományi és bölcseleti osztály, II. Történelem, jog- és államtudományi osztály, III. nyelv- és széptudományi osztály, IV. mennyiségtan- és természettudományi osztály. A negyvenéves diktatúra azért nem okozta az Akadémia végleges megszűntét, mert az egyházi vezetők ügyeltek arra, hogy sehol ne írják le kánonjogi feloszlatását. A hosszú bénultság után azonban nehezen ment az újjászületés ezen a téren is. A szerző részletes beszámolójából az is kitűnik, hogy Erdő Péter professzor következetesen támogatta ezt az újjászervezést, aki most - mint Magyarország prímása - fővédője lett. A végül is 2001-ben működését ismét folytató akadémia elnökévé az ötventagú testület Bolberitz Pál teológiaprofesszort választotta. Rosdy Pál Gróf Lajos: Az ígéret örökösei (Papi életutak az évezred elejéről) Gróf Lajos 2000-ben jelentette meg Az ígéret gyermekei című interjúkötetét, amelyben huszonöt, hetven éven felüli egri főegyházmegyés pap beszélt életútjáról. A nagy sikerű kötet folytatása Az ígéret örökösei című könyv, amelyben a hatvan és hetven év közötti generáció vall hivatásáról. Ebben a kötetben is huszonöt egri főegyházmegyés atya életútját ismerhetik meg az olvasók, kiegészítve másik kettővel, az új Debrecen-nyíregyházi Egyházmegye püspökének és helynökének életével, akik maguk is egri papok voltak, évtizedeken keresztül. A kötet címe Szent Pál zsidókhoz írt levelére rímel: Kövessétek azokat, akik a hitben és a béketűrésben az ígéret örökösei lettek (6,12). S valóban, az erős hit és a szelíd béketűrés mindvégig jellemző volt a megszólaltatott lelkipásztorokra, akik az ötvenes években voltak szeminaristák. Hatalmas elhivatottság, küldetéstudat kellett ahhoz, hogy a legkeményebb kommunista egyházüldözés idején valaki a papi hivatást válassza. Fiatal lelkipásztorként élték meg az 1956-os forradalmat, közülük többen részt vettek az eseményekben, életüket, szabadságukat is kockáztatva. Az úgynevezett lágy diktatúra, a Kádár-korszak harminckét esztendeje alatt is végig gúzsba kötve, erős korlátozásokkal végezhették csak hivatásukat. Ezek a beszélgetések is megerősíthetik azok igazát, akik szerint az ilyen, hitükhöz, hivatásukhoz mindig hűséges, nem látványosan, de roppant hatékonyan dolgozó lelkipásztoroknak köszönhető elsősorban, hogy a magyar katolikus egyház túlélte azokat a szorongató időket. A vallomások alapján rendkívül nehéz, küzdelmes, de alapvetően boldog életek rajzolódnak ki előttünk, hiszen - ugyancsak Szent Pállal - valamennyi nyilatkozó lelkipásztor elmondhatja magáról: A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, hitemet megtartottam. Készen vár az igazság győzelmi koszorúja, amelyet azon a napon megad nekem az Úr, az igazságos bíró... (Tim. 4,7). (Keresztény Értelmiségiek Szövetsége Miskolci Csoportja, 2002) Bodnár Dániel Fekete István - levelei tükrében Fekete Istvánról sokféle kép él olvasóiban. Sokan vannak, akik kevéssé közelítik meg a meleg, érzelemdús, a természet szeretetétől áthatott képek és gondolatok mögött a szakszerűség, a pontosság, a kötelesség emberét, halványan tárul föl előttük életének sokféle nehéz küzdelme, az életén átáradó események hatalma. Most, ezzel a rendkívül tanulságos és érdekfeszítő levélgyűjteménnyel gazdagodva megalapozhatja minden őt kedvelő, írásaiban gyönyörködő olvasója a teljesebb, hívebb képet emberöltőnk kedves írójáról, a természet szeretetének és megismerésének példaadó tanítójáról. E kötetben csak egy - a legjobb - barátjához írott levelei kaptak helyet, ezekről azonban bizton elmondható: fontos és kevésbé ismert információkat hordoznak, és hűségesen világítják meg szépírói és szakirodalmi munkásságát. Ki volt ez a halálig hűséges, oly kedves jó barát és segítőtárs, első ösztönzője, a nála tizenkilenc évvel idősebb "Rudi Bátyám"? Láng Rudolf Rezső tanár, a Nimród című vadászújság Sólyom álnéven író munkatársa Fekete István novelláit és A Koppányi aga testamentuma című regényét olvasva lépett kapcsolatba vele, biztatta őt, és őszinte, baráti kritikusa is volt. "Tele vagyok témával - írja Fekete első levelében -, de önbizalmam nulla, és ez akkora akadály, hogy alig tudom átlépni." Ebben az időben már a novellákon és a regényen kívül egy készülő színdarab és egy film forgatókönyve van a tarsolyában, illetve készülőben. "Kedves ködből jött Bátyjának" ezután egész életét lepergeti leveleiben. Kölcsönösen kiigazítják egymást, tökéletes egyetértés van közöttük. Sok szó esik barátokról - főként Kittenberger Kálmánról és Csathó Kálmánról -, a II. világháború előtti, alatti és utáni viszonyokról, s mindezen dokumentumértékű adatokat, tényeket átfonja egy nemes, szép lélek meleg szeretete, a szépirodalom tiszta, szelíd öröme. Leánya - aki Sacre Coeur-apáca lett - és fia is külföldre mentek. Sok megpróbáltatás érte ezenfölül is a Tárogató úti villa lakóját. Dunántúli éveit is jellemzi s alkotói egyéniségét is: "Nékem köd és hűvös kell, hogy igazán éljen a fantáziám... (A könyvet) legeldugottabb szobámban írtam, hol egyszerre elfeledhettem a külső világot. Persze nyáron egész nap bespalettázva, villany mellett, mert nappali világosságnál nemigen tudok írni... A kályhatűz szintén hozzátartozik gyöngéimhez az írást illetőleg." Dékány Endre
|
|
|
|
|
||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
| ||||||
