|
 |
||||||
|
|
|
"Mit csinál az ökumené egész évben?" Ifjúsági lelkészek a Krisztus-hívők egységéről Az Ökumenikus Imahét minden esztendő elején emlékeztet minket a Krisztus testét jellemző szétszakítottság történelmi sebeire, a keresztények/keresztyének megosztottságának botrányára. E sebek, ha lassan is, de gyógyulnak, a mi dolgunk pedig nem a múlt emlegetése, hanem az egyház egységének, az "egészségnek" a szolgálata. A január 26-án véget érő imahét évről évre épp e szolgálat ünnepi eseménye, de vajon "mit csinál az ökumené" az év hátralévő részében, hiszen az esztendő többnyire mégiscsak hétköznapokból áll. Erről kérdeztük Nobilis Márió katolikus lelkipásztort és Lénárt Viktor evangélikus lelkészt, az Ökumenikus Imahét vasárnapi záró rendezvényének, a Magyar Szentek templomában tartott ifjúsági istentiszteletnek a vezetőit, akik szervezői a nyári Diákszigeten most már hagyományosan jelen lévő Közös Pont ökumenikus sátor programjának is. Protestánsok és katolikusok között rengeteg a közös pont - vallja Nobilis Márió -, és mindenképpen több van belőlük, mint a különbségekből. Ugyanakkor nagyon fontos, hogy az ökumené hiteles útja nem a "felekezetlenné válás", vagyis az, hogy egyesek - azt állítva, hogy ők már megteremtették magukban az egységet - eloldozódnak a közösség otthonosságától, és ezzel az éltető hagyományoktól is. E hagyományoknak majd ott kell lenniük az egység sokszínűségében, odáig viszont el is kell juttatni őket. A többiektől független előreszaladás gyengíti az egységet. Lénárt Viktor evangélikus ifjúsági lelkész szerint a "hétköznapi ökumené" a fiatalok között mindenképpen - de nagyon sok középkorú és idős ember esetében is - sokkal előrébb tart, mint ahogy azt az egyházak közötti hivatalos teológiai párbeszédsorozatok és deklarációk alapján feltételezhetnénk. Az emberek sokszor nem is értik, hogy miben is különbözünk teológiailag. A különbség - a fiatal evangélikus lelkész meglátása szerint - sokszor inkább csak családi tradíciókból és személyek-közösségek melletti érzelmi elköteleződésből ered. Mindehhez nemegyszer csak érvként szolgálnak a teológiai különbségtételek. Megünnepelni csak azt lehet, ami egyébként is jelen van és hatékony az ember életében - mondja Nobilis Márió. - Így aztán az imahét fogadtatása, megvalósulása fontos dolgokat jelezhet a "mindennapi ökumenével" kapcsolatban is. Az ökumené mai helyzete szerinte hasonló egy tavaszi erdő képéhez, amelyet egy kilátóból szemlélhetünk: egyre több kopár fa borul virágba. Persze ez még nem jelenti a "végállomást", a virágok le fognak hullani, de helyüket átveszik a gyümölcsök, és közben a lombok is kizöldülnek - kialakul az erdő igazi képe. E végső állapotot most még nem láthatjuk, a legtöbb fa még halottnak tűnik, fagy is veszélyezteti a virágokat - "foltokban van jelen az ökumené", de visszafordíthatatlanul eljön a tavasz. A természet folyamatait nem lehet erőszakosan siettetni - az ember és a közösségek természetéét sem. Évszázadok harcos szembenállását nem lehet egyik nemzedékről a másikra barátságra fordítani - figyelmeztet Márió atya. - Nem türelmetlenkedhetünk, ha lassú az egység megvalósulásának folyamata, és a jelenlegi fázisban nem várhatunk látványos, széles körben ható eredményeket. Egy idős pap vallomását idézi: "Hihetetlenül fontos az ökumené, csináljátok teljes szívvel, nagyon örülök neki - csak ne a mi generációnktól várjátok, hogy élharcosa lesz! Bennünk ugyanis még nagyon mélyen megvannak a régi beidegződések, nem tudjuk magunkat átlépni." Lénárt Viktor a megigazulásról szóló nyilatkozat aláírását a közeledés különösen fontos lépésének tartja, hiszen azzal világossá vált, hogy az anglikán egyház mellett az evangélikusok állnak a legközelebb a római katolikus egyházhoz. Ugyanakkor protestáns körökben, így az evangélikus világegyházban is nagy port kavart a Dominus Jesus nyilatkozat. Az evangélikus lelkész azonban azokat a lépéseket is fontosnak tartja a közeledés folyamatában, amikor tisztázzuk a köztünk meglévő nyilvánvaló különbségeket. Hiányainkat siettetés nélkül is számba vehetjük, hiszen az önmagunkról, közösségeinkről alkotott reális kép segítheti az ökumené ügyét. Nagyon fontos - vallja Nobilis Márió -, hogy tanú-társnak tekintsük egymást Krisztus ügyében. Különösen fájó ennek hiánya, ha lelkészek között tapasztalható. Az egység megvalósulását szerinte leginkább az mozdíthatja elő, ha elhagyjuk a népegyház pap- és egyházképét, és belépünk az evangelizáció-központú egyház világába. Több figyelmet kellene fordítani a többiek belső világának hiteles, életszerű megismerésére, ennek következménye volna aztán a másik felekezet értékeinek, hagyományainak felfedezése - mondja Lénárt Viktor az előttünk álló feladatokról. - Ezáltal jobban megbecsüljük saját értékeinket is. Szerinte több olyan közös kezdeményezésre is szükség volna, mint például a nyári Diákszigeten való együttlét, vagy a közös diakóniai, kórházi szolgálat. Nobilis atya a más felekezetűekkel való mind gyakrabb együtt imádkozás fontosságát is kiemeli: nemcsak az imahét során, és nemcsak az egységért, hanem környezetünk ügyeiért is - egységben. A közösség megvalósításának egyik alapja Lénárt Viktor szerint a Diákszigeten folytatott ökumenikus misszió során kialakult felekezetközi barátságok és ismeretségek, amelyek az évközi munkában is kamatoztathatók. A nyári Sziget Fesztiválon már három éve működő Közös Pont missziós sátorban - mondja Nobilis Márió - evangélikusok, katolikusok és reformátusok egyaránt azt tapasztalják, hogy azokra a kérdésekre, amelyeket a keresztényeknek föltesz a világ - például az életről, a boldogságról, a jó és a rossz problémájáról, a szenvedésről -, legalább kilencven százalékban egyformán válaszolunk. Fontos, hogy ezek nem belterjes teológiai kérdések, hanem olyanok, amelyek a "világ fiait" érdeklik. Ez pedig a lényegünkhöz tartozik: valóban az Örömhír hirdetése. Lénárt Viktor a legfőbb "közös pontnak" a Jézus Krisztusba vetett hitet tartja, amelyben - ha tetszik, ha nem - mindannyian egyek vagyunk. Ezért is nevezhetjük botránynak az egyház testének darabokra szaggatását, amiben minden egyháznak egyenlő része volt. Márió atya katolikus részről nagyon lényeges változásnak érzi, hogy az Ige fontossága (és talán ismerete) ma már nem a protestánsoktól való különbségünk jele, hanem "közös pont" a felekezetek között. (szigeti)
|
|
|
|
|
||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
| ||||||
