 |
|
|
|
Igenis, politizál az egyház
Az imádság lelkületét, a kiengesztelődést, az Evangélium szerinti életet általában a templomban tanulja meg az ember. De, hogy így van ez a helyes közéleti magatartással is, arra a legutóbbi esztergomi prímási beiktatás hívta fel a figyelmet. Kiszámíthatatlan ez a mi egyházunk. Nem sokat törődik konvenciókkal. Hiába mondják, hogy ne politizáljon, mégis megteszi, mégpedig akkor, amikor sok millióan ülnek a televíziókészülékek előtt. Most nem a vasárnapi munkavégzés, a drogliberalizáció, a háborús készülődés ellen emelte fel a hangját. Nem is a szociális törvénycsomag kizárólagos látásmódja helyett kívánt a vallásszabadságot tiszteletben tartó alternatívát nyújtani. A parlamenti patkó egyik szárnyától sem illetődik meg, ha emberi jogokról, erkölcsi értékekről van szó. Ráadásul most még a felelős közéleti magatartás elsajátításához is a templomba kell menni. Bizonyára van az egyházi méltóságnak egy olyan foka, amelyre eljutva az ember megnyilvánulása önmagában politikai állásfoglalás. Ezt érezhettük valamennyien a minap, Erdő Péter prímás-érsek beiktatásán. Az esztergomi székesegyház szentélye megtelt főpapokkal, és a közhatalom képviselőivel. A hivatalától búcsúzó, közéleti feladatokat püspökként negyedszázadon át gyakorló Paskai László bíboros lépett a mikrofonhoz. Méltatta utódát, megköszönte hívei és papjai együttműködését, és a kiengesztelődés szavaival búcsúzott el egyházmegyéjétől. "Ha valakit megbántottam, bocsánatot kérek mindenkitől, azoktól is, akik megbántottnak érzik magukat. A magam részéről pedig kijelentem, hogy senki iránt sincs a lelkemben neheztelés." A kétezredik, jubileumi év pillanata jutott eszembe, nagyböjt első vasárnapján, II. János Pál pápa bocsánatkérése, és az a megannyi bocsánatkérés, amely azt megelőzte. Még az észak-amerikai indiánoktól is bocsánatot kért a pápa. Példátlan tettével a közhatalom képviselői elé is mércét állított. Mi ez, ha nem politizálás. Mindmáig nem sokan követték, de elvétve azért akadtak. Átlépni a remény küszöbét méltón, csak így lehetett. A bűnbánat nem a gyengeség, hanem az erő, a bátorság jele. Mert bűnt elkövetni mindenkinek van lehetősége, de a kiengesztelődésre kevesen vállalkoznak. Az egyház tehát megint csak politizált. Felsorakoztatta, nemcsak az esztergomi bazilika szentélyében ülőknek, de mindnyájunknak, azokat a lelki, erkölcsi értékeket, melyek gyökere a töredelemben, a kiengesztelődésben van. Bal- és jobboldali közéleti szereplők számára Paskai bíboros úr szavain keresztül példát adott a felelős magatartásra. Sokunkat, úgy gondolom jóleső büszkeség töltött el. Köszönjük, Bíboros úr!
Papp Tamás
|
|
|
