|
 |
||||||
|
|
|
Akiknek a miatyánk a politikájuk Kilencven éve telepedtek meg Don Bosco fiai Magyarországon Ritka az olyan szerzetesrend, amelyet nem a rendalapítóról, hanem egy másik szentről neveztek el. A mi pálos rendünkön kívül, amelyet Boldog Özséb alapított, nem is jut eszembe más, mint a Bosco Szent János által alapított szaléziak. Mivel szalézi Szent Ferencnek és a róla elnevezett rend alapítójának is a napokban, vagyis február végén van az ünnepe, az alábbiakban e rendet és magyarországi működését mutatjuk be ebben az írásban.
A Szent Péter-bazilika főhajójában a hatalmas pillérek szoborfülkéit a művészek a nagy rendalapítók szobraival népesítették be. Az egyiküket két kisfiúval ábrázolják. Ő a XIX. században élt Bosco Szent János, aki Torinóban tevékenykedett, Szalézi Szent Ferenc volt a példaképe, és egész életét a kallódó ifjúságnak szentelte.
A történelem egyik legnagyobb lelkipásztora és pedagógusa volt. Módszerének helyességét mi sem bizonyítja, mint hogy a szaléziak ma is a jezsuiták után a katolikus egyház második legnépesebb szerzetesrendje.
Tevékenysége és életpéldája igen aktuális ma is, hiszen a kallódó fiatalokkal foglalkozni kell, s nem mindegy, hogy hogyan. A kallódó jelző nemcsak az anyagilag szegényekre vonatkozik, hanem a szeretetben, törődésben, vonzó és nemes példákban szűkölködőkre is. Nem feltétlenül párosul ez a fajta szegénység az anyagiak nélkülözésével.
Hazánkban a szaléziak a többi rendhez hasonlóan a szétszóratás évtizedei után, 1990-ben kezdtek hozzá soraik rendezéséhez. Azóta hat papot szenteltek, és jelenleg ötvennégy rendtagjuk és hat novíciusuk van. Magyarországon is elsősorban a társadalom szélére szorult fiatalokkal foglalkoznak. Ezért nyitottak például a gazdaságilag legsúlyosabb helyzetű országrészben, Kazincbarcikán iskolát, melynek hatszázhetven diákja van, kétharmaduk cigány. Ma már saját cigány neveltjeik közül is vannak rendtagjaik, és olyanok, akik világi pedagógusként dolgoznak a szalézi intézményekben.
"Építette a szocializmust" Tartományfőnökük, Havasi József 1947-ben kezdte meg a noviciátust. A rendek feloszlatása, vagyis 1950 után még két évig tanulhatott a váci szemináriumban, de onnan is eltávolították. Négy évig gyári munkás volt, mint mosolyogva mondja, "építette a szocializmust", majd ‘56-ban sikerült külföldre távoznia, és Olaszországban fejezte be a tanulmányait. 1960 szeptemberében Bécsbe küldték az elöljárói, ahol harminc éven át, egészen hazatéréséig egy nagy középiskolás kollégiumban dolgozott, amely később főiskolás kollégiummá alakult, kétszáz-kétszázhúsz főiskolással. 1990 januárjában települt haza Magyarországra. Elöljárói azzal bízták meg, hogy irányítsa az újjáépítés munkáját. A magyarok Kínába és Kubába is eljutottak Magyarországra 1913-ban jöttek a szaléziak, de már tíz évvel korábban, 1903-ban jelen voltak magyar nyelvű sajtójukkal, a ma is létező Szalézi Értesítő című folyóiratukkal. Don Bosco második utóda a Torontótól negyven kilométerre lévő Cavaliában építtetett fel magyar házat, amely Szent István király nevét viselte, és ott képezték az első magyar rendtagokat. Innen települtek át idén kilencven esztendeje a Gerecsében lévő Péliföldszentkeresztre. Igen szegényes körülmények között éltek, de volt bennük dinamika, erő, optimizmus, olyannyira, hogy a rend hamarosan felvirágzott Magyarországon, és 1950-ben, a feloszlatásakor már kétszáz rendtársuk volt. Plébániákat és iskolákat, szakiskolákat, kollégiumokat vezettek, valamint bekapcsolódtak a világmisszióba. Kínában és Kubában tevékenykedtek. Vértanúik is vannak. Egyik misszionárius rendtársukat Kínában 1941-ben lefejezték, másikukat, Sándor Istvánt lelkipásztori tevékenysége miatt, azzal a váddal, hogy beépült az ÁVÓ-ba, ugyanis oda besorozott fiatalokkal is kapcsolatot tartott, 1953-ban Magyarországon felakasztották. Bus János szalézi testvért pedig 1957 áprilisában a börtönben agyonverték. Érdekes az is, hogy 1950 előtt "szalézi szempontból" Kuba a magyar rendtartományhoz tartozott, innen küldött misszionáriusokat a rend. Még ma is működik ott egy társuk, Kóczán Ákos, aki 1848 óta dolgozik a karibi ország fővárosában. "Mindenütt szívesen látnak bennünket" Tevékenységük jelenlegi helyszínei és sajátosságai: Szombathelyen főiskolás kollégium, oratórium, vagyis ifjúsági, illetve gyermekközpont, plébánia, Péliföldszentkereszten ifjúsági központ, lelkigyakorlatos ház és búcsújáró hely, nyáron mindennap kétszáz-kétszázhúsz fiatal tartózkodik itt. Óbudán, a Bécsi úton, a Szent Margit Kórházzal szemközt van a rendi központjuk. Itt laknak a teológusok, innen járnak be az egyetemre, és január végén nyílik meg itt a vadonatúj negyvenfős főiskolás kollégiumuk. Újpesten és Pestszentlőrincen is van plébániájuk. Balassagyarmaton plébánia és kollégium, Kazincbarcikán iskola, kollégium működik. Nyergesújfalun ötvenkét év után visszakapták gimnáziumukat, kollégiumukat, ahol jelenleg négyszáz fiatal tanul. Sikeres sajtó- és könyvapostolkodást is végez a rend. Százhúsz könyvet jelentettek meg az utóbbi években. Tovább nem akarnak terjeszkedni, mert a rendtagok számához képest ez is sok. Inkább a kialakított kereteket kell tartalommal kitölteni. A tartományfőnök szerint az a legnagyobb gondjuk, hogy a kollégiumaikba, iskoláikba nem találnak elegendő elkötelezett, áldozatkész katolikus, keresztény nevelőt, pedagógust. A szaléziak a világ minden részén jelen vannak, Kínában, Moszkvában és Szibériában, Afrikában és Amerikában éppen úgy, mint Európában. A tartományfőnök így fogalmaz: "Az ifjúság mindenütt egyforma, és ezért mindenütt megtaláljuk helyünket, mindenütt szükség van az ifjúság nevelésére, és mindenütt szívesen látnak bennünket. Don Bosco azt mondta, a mi politikánk a miatyánk politikája. Ahová mi megyünk, nem a politikát visszük, hanem az Evangéliumot, és az embereket, fiatalokat akarjuk Krisztushoz vezetni, de először is tisztességes, emberhez méltó életkörülményekhez kell segítenünk őket. Don Bosco is először játékkal, labdával közelítette meg a gyerekeket, s nem azonnal imádkozással. Mikor megnyerte őket, akkor tudta őket Istenhez vinni." Szerdahelyi Csongor Nem zenei műfaj A Bosco Szent János által oly szívesen használt oratórium kifejezés, ami mai nyelvre lefordítva ifjúsági központot jelent, Néri Szent Fülöptől származik. Ő hívta össze először a gyerekeket valamely kisebb templomba, kápolnába, "oratóriumba", és tartott nekik előadást. Pár évszázaddal később Bosco Szent János is hasonlóan cselekedett: a gyerekekkel játszott egy téren, majd mivel melegedni, beszélgetni, művelődni nem volt hova menniük, így egy közeli templomba vezette őket. Az oratórium olyan ifjúsági központ, amely mindenki előtt nyitva áll, nemcsak azok jöhetnek, akik templomba járnak. Együtt játszhatnak, de nem a játék, a szórakozás a cél, az csak eszköz a szalézi pedagógia számára, hogy a gyermekeket Isten útjai felé terelgethessék. Ma is, ahol szaléziak vannak, mindenütt van játszótér, mindenütt nagy gyermeksereg veszi körül a szerzeteseket.
Minden szentnek maga felé hajlik a keze, szokták mondani. A mondás úgy is hangozhat, hogy minden rendnek saját szentjei felé hajlik a keze. S ebben nincs semmi rossz. Ellenkezőleg. A helyi egyházak és szerzetesrendek maguk illetékesek a saját szent életű tagjaik oltárra emelésén fáradozni. Nem önző okból hanem mert az ő feladatuk saját kincseik "közszemlére" bocsátása, vagyis az egyház példaképtárának gazdagítása. A szaléziaknak a rend 2001-es kalendáriuma szerint három szentje, öt boldogja és számos további olyan tagja van, akinek kanonizálási ügye már elindult. A mellékelt táblázat mutatja, hogy kik ők, és ügyük éppen mely szakaszban tart.
|
|
|
|
|
||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
| ||||||
