Hu-huhuhuhu!

Aki sötétedés után az erdőben jár, esetleg valamelyik nagyobb városi parkban, Budapesten a Margit-szigeten, a Városmajorban vagy a Népligetben sétál, biztosan hallotta már a macskabagoly címben említett huhogó, a babonás emberek számára kísértetiesnek tűnő kiáltását. Különösen ősszel, szeptember és november között aktívak a hímek, és revirjük területén egy ágon ülve vagy nesztelen repülés közben hirdetik foglalt birodalmuk határait. A hideg téli éjszakákon ritkábban szólnak, de február elején, amikor a párok már költéshez készülődnek, újra gyakran hallani őket.

Néhányszor megtréfáltam szegény kiáltozó baglyot. Ismertem revirjét a Margit-szigeten, és alkonyat után ott sétálgatva vártam, hogy megszólaljon. A városba költözött macskabaglyok megszokták az embereket, nem zavartatják magukat a járókelőktől, élik természetes életüket. Esti ébredésük után persze éhesek, és amikor az egér cincogását utánoztam, a madár azon nyomban abbahagyta a kiabálást, és feszülten figyelt felém.

A lámpák bizonytalan fényénél látni lehetett, amint az újabb cincogásra puhán ellódul az ágról, és indul a remélt zsákmány felé. Néha egészen közel jött, fejét erre-arra forgatva kereste az egeret, persze hiába.

Rám is pillantott néhányszor, de tekintete nyomban közönyösen továbbsiklott. Azért mégis megsejthetett valamit, mert másodszor rendszerint már nem hagyta becsapni magát. Hiába cincogtam, csak fülelt, de nem jött közelebb. Ám könnyen felejtett is, mert amikor néhány nap múlva újra próbálkoztam, megint csak léprement.

Gyakran láttam nappal is. A macskabaglyok szívesen sütkéreznek a reggeli órákban az odú szájában vagy erdei házak kéményén ülve, és láthatóan élvezik a langyosan melegítő napsugarakat. Sok évvel ezelőtt Somogy megyében figyeltem egy, az erdészház kéményén ülő madarat. Tollait kissé felborzolva, barna gombócként gubbasztott ott, szemeit félig lehunyta, de azért láttam, hogy engem figyel. Tettem néhány lépést, mire lassan hátrálni kezdett, majd amikor tovább közeledtem, nesztelenül visszacsusszant a kémény belsejébe. Bár a macskabagoly általában tág szájú üregben költ, alkalmilag elfoglalja a használaton kívüli kéményeket, sőt, a Felső-Tisza mentén egy galambdúcban találtam fiókáit.

A sütkérező baglyot leggyakrabban a köréje gyűlt rigók, cinegék, poszáták bosszantják. Ősi gyűlölet él bennük a bagoly iránt, ösztönösen érzik, hogy ő az a nesztelen röptű, sejtelmes és félelmetes árny, amelyik fiókákat rabol a fészekből, vagy az alvó rigót emeli le az ágról egyetlen gyors mozdulattal. De "tudják" azt is, hogy a bagoly nappal nem árthat nekik, és ezt alaposan ki is használják. Köréje gyűlnek, és persze csak biztos távolból, hangosan szidalmazzák. Az egy darabig tűri a zaklatást, nem mozdul, de amikor a lárma tovább erősödik, egyre több madár röpköd körülötte és ócsárolja, megunja a dolgot, és visszahúzódik az odú belsejébe.

A macskabagoly egyhónapi kotlás után kikelő fiókái rendszerint már akkor elhagyják az üreget, amikor repülni még nem tudnak, és néha a földön kötnek ki. Márciusi, áprilisi reggeleken a park valamelyik sétányán kuporognak tanácstalanul. Bár a szülők ott is etetnék őket, a leghelyesebb az ilyen kisbaglyot egy védett helyen lévő ágra ültetni. De közben figyeljünk magunk köré, mert a macskabagoly bátor madár, és fiókái védelmében különösen a tojó nemcsak kutyának, macskának, de néha az embernek is nekitámad.

Schmidt Egon

Fotó: Bécsy László

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu