Cigányok - magyarok: együtt vagy külön

Pasztorációval az emberi méltóságért

Várda Ferenc, a dél-baranyai Kémes plébánia igazgatója cigány gyerekek között (Fotó: Cser)

Az évekkel korábban - Lankó József lelkipásztor kezdeményezésére - útjára indított Katolikus cigánypasztoráció Magyarországon című konferenciasorozat újabb tanácskozását tartották november 13-14-én Máriabesnyőn. A mintegy száz, a cigánypasztorációval a legkülönfélébb területeken foglalkozó szakembernek Lothar Weiss, a paderborni érsekség cigánypasztorációért felelős lelkipásztora tartott bevezető előadást "Az ember méltóságára figyelni és azt oltalmazni" címmel. Ebben kiemelte: "Éppen Jézust követve kell fellépnünk mindazokkal szemben, akik rágalmakkal és megszólásokkal a cigányok méltóságát lábbal tapossák..." A megbeszélés kiscsoportokban folytatódott, ahol az egyes területek időszerű kérdéseit és tennivalóit vitatták meg a résztvevők.

A tököli fiatalkorúak börtönében a fogva tartottak nyolcvan százaléka cigány. Ez az arány jóval meghaladja a cigányság országon belüli arányszámát. Miből fakad ez az eltérés? Magony János diakónus, tököli börtönlelkész:

- Mindazokból a több ezer éves múltra visszavezethető, eltérő kulturális szokásokból és beidegződésekból, amelyeket ez a népcsoport magával hozott, s ennek következtében képtelen volt beilleszkedni Európába. Ezért állandóan vándorolnak, nem gyökereznek meg sehol. A Magyarországon élő cigányok életében a legnagyobb gond az iskolázatlanság: a börtönbe kerülők legnagyobb része az általános iskola több osztályát bent végzi el. A cigányságnak hiányzik az értelmisége. A képzés hiánya miatt nem kapnak munkát, s ez nehezíti egyébként is súlyos helyzetüket.

Ma családi pótlékból, segélyekből élnek. Munkát nem találnak, pénzük nincs, igényük azonban jelentkezik a magasabb anyagi életszínvonalra, s ennek elérésére szinte "természetes" lépés a bűnözés. A bekerülteknek életformájává válik a bűnözés, végül jobban érzik magukat benn, mint kinn. Bent viszonylag komfortos körülmények között élhetnek, ha kikerülnek, teljes bizonytalanság vár rájuk. Hogyan lehet ebből kiutat találni? Igen nehezen. Az Európai Unió hiába szólítja föl Magyarországot, hogy "rendezze a romák helyzetét": dokumentumszövegként könynyű ezt megfogalmazni, annál nehezebb megvalósítani.

A 2000-ben megszerveződött országos börtönlelkészi hálózat az emberi méltóságuk visszaállítása érdekében tevékenykedik: azzal, hogy megszólítjuk a cigányokat, hogy hozzánk bármikor fordulhatnak, s embernek tekintjük őket. Önmaguktól képtelenek megváltozni, a többségi társadalomnak kell segítséget nyújtania nekik: olyan bizalmi tőkével szolgálni, amely alapján érzik, hogy rájuk is szükség van.

Ebben az egyháznak is nagy a felelőssége. Szükséges lenne, hogy kultúrájuk bekerüljön a liturgiába. A cigányok nem úgy ünneplik az eucharisztiát, mint a magyarok, eltérő szokásrendjük miatt az egyház életébe ma még nemigen fogadják be őket.

Lankó József, Alsószentmárton plébánosa, olyan település lelkipásztora, ahol rajta kívül mindenki cigány:

- A cigánypasztorációban különféle igyekezetekkel találkozunk. Az a fajta pasztoráció felel meg az evangéliumnak, amely az ember méltóságát, hitét tiszteletben tartja, a szenvedő, bűnös, nyomorult embert irgalmas szeretettel közelíti meg, és megpróbál rajta minden módon segíteni.

Nem arról van szó, hogy a cigányokat átgyúrjuk a "magunk képére és hasonlatosságára", hogy beállítsuk őket egyes egyházi és lelkiségi mozgalmakba, hanem legelőbb tiszteljük a családjukat - ami a legfontosabb az életükben -, ismerjük meg hitüket, amely a hétköznapokban élő hit, s erre kell építeni.

Az egyháznak prófétai küldetése van abban is, hogy - ahogyan Izaiás mondja: az Úr elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, gyógyítsam a megtörteket, és szabadítsam a foglyokat - hallassa hangját a világi hatalmak, a politikusok felé a cigányok méltósága és jogaik védelmében.

Amikor pedig a szociális problémák olyan mértékűvé válnak, hogy - úgy tűnik - társadalmi szinten kezelhetetlenek, akkor az egyháznak az a prófétai küldetése, hogy létrehozzon olyan intézményeket, programokat, amelyek egy-egy helyen megmutatják, hogy mégis vannak megoldások. Mi erre törekszünk.

Gelsei Gábor hodászi plébános:

- A cigányságban van akarat, hogy rendezett módon éljen együtt a magyarokkal, s ez nálunk, Hodászon a mindennapokban is érezhető. A háromezer-hatszáz lakosból kétezer a cigány, de a cigányság is két csoportot alkot: az úgynevezett magyar cigány és oláh cigány közösséget.

A nagy létszámú, elkülönült cigányközösségnek önálló élete, önálló egyházközsége, temploma, önálló szociális otthona, közösségi háza van, amelyben saját hagyományai és kultúrája szerint éli mindennapi életét. Kevésbé találkoznak más kultúrabeliekkel, a magyarokkal.

Az egyházon belül az egyes papok döntik el, hogy van-e bennük hajlandóság a cigányok felé fordulni. Aki azonban vállalta a papságát, nem lehet személyválogató. A mi cigányközösségünknek - úgy veszem észre - nincsenek ütközési pontjai a többségi magyar lakossággal. A falubeli magyarokkal annyi feszültség jelentkezik, mint amennyi más közösségek tagjai között is megmutatkozik.

Szigetvári Erika óvónő, Alsószentmárton:

- Magyarországon lakom, de cigánynak tartom magam, és eszerint is élek. Létezik cigány nemzeti tudat és öntudat. Ha az ember bárhol a világon meghallja valakitől, hogy cigány, a szó szíven üti: testvérével találkozott. Ugyanúgy, mintha egy magyar külföldön találkozik egy magyarral. A cigányság nem akar beolvadni, de igyekszünk alkalmazkodni. Ahhoz, hogy ebben az országban a cigányok élni tudjanak, kénytelenek alkalmazkodni: tanulni, munkát keresni - hogy ne kényszerüljenek lopni.

A társadalmi feszültség forrását magyarok és cigányok között abban látom, hogy túl magas a cigányok lélekszáma. Most kezdenek egyre jobban felfigyelni erre, s attól félnek, hogy elcigányosodik az ország. Ez önmagában - nekünk - nem rossz. De igen erősek az előítéletek. Azt mondják, hogy lopunk, nem akarunk dolgozni...

Más a kultúránk, másként fogjuk föl a dolgokat, mint a nem cigányok. A többségi magyarság ezt nem hajlandó tudomásul venni. Mégsem hiszem, hogy teljesen gettósodnunk kellene. Egymás mellett élni a nem cigányokkal, békességben, kialakítani az együttélési társadalmat.

A cigánykérdés megoldásához a nem cigányok gondolkodásának megváltozására lenne szükség: hogy megszűnjön a rasszizmus.

Elmer István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu