A tevékeny szeretet szolgálatában

A Szent Vince Szeretet Leányai Társulatának jubileuma

"Szegények mindig lesznek veletek..." - hangzott el a Megváltó ajkáról. Amint Jézus körüljárt sok jót téve, úgy az isteni Gondviselés mindig választott olyan embereket, akik észrevették, meglátták a szükséget szenvedőket és iparkodtak segíteni.

Ilyen szamaritánus lelkületű volt a XVII. század nagy szociális apostola, Páli Szent Vince is, aki azt vallotta: "Az egész embert kell segíteni - testét, lelkét, szellemét - Jézust látva bennük." Munkatársakat keresett és talált. Köztük vannak a Szeretet Leányai - irgalmas nővérek, akik mindenhol megjelennek, ahol segítségre van szükség.

A Párizsban alakult társulat tagjai nemcsak Franciaországban, hanem Európa más országaiban is, sőt, a világ minden kontinensén megtelepedtek. A XIX. században Ausztria több városában is megjelentek, Grazban kórházak, iskolák létesültek. Magyarország akkor a Monarchiához tartozott. A szabadságharc leverése után, amikor sok volt a nyomorult, a szegény, a sebesült, a rokkant ember, az Úristen a bajok orvoslására "a legnagyobb magyar", gróf Széchenyi István testvérét, gróf Széchenyi Franciskát választotta. Az irgalmas nővérek osztrák tartományának főnöknője akkor gróf Brandis Leopoldina volt, aki családja révén közismert volt a magyar főúri hölgyek között. Személyes jó példája arra indította Széchenyi Franciska grófnőt, hogy maga is a tevékeny szeretet szolgálatába álljon. Figyelme az irgalmas nővérek felé fordult. Elhatározta, hogy pinkafői családi birtokukra (Pinkafő akkor még Magyarországhoz tartozott) hívja a nővéreket. 1852. december 11-én három nővér érkezett oda. Letelepedésük jelentette az irgalmas nővérek magyarországi működésének kezdetét. (A grófnő azzal koronázta meg életművét, hogy 1855. július 19-én maga is belépett az Irgalmas Nővérek Társulatába. Ő lett az első magyar származású irgalmas nővér.)

1852-ben a következő hír érkezett Budapestről: a szegény sorsú anyák munkaideje reggel öttől este hatig tart. Kisgyermekeik gondozására Majer István a bölcsődék megalapító papja a "Szürke nénéket" (irgalmas nővérek) hívta meg. Eleinte bérelt házakban dolgoztak. 1876-ban vehették birtokba a Nagytemplom u. 3. szám alatti, Ybl Miklós tervezte épületet, ahol az államosításig bölcsődét, elemi iskolát működtettek. Jelenleg is bölcsőde működik benne. Itt látható az első bölcsődei múzeum.

1858-ban az Igazságügyi Minisztériummal kötött megegyezés alapján nyílt meg Márianosztrán a női fegyintézet, amelyet nővéreink vezettek. Munkájukról így írt Prohászka püspök a Soliloquiában: "...méregkeverők és gyilkosok meghalnak, mint szentek..."

1905-ben megalakult az önálló magyar tartomány. Az első központi ház Piliscsabán volt. 1909-től a Ménesi út 27.-ben található.

A nővérek huszonnyolc helyen: kórházban, árvaházban, szeretetotthonban működtek.

Az irgalmas nővérekre bízott hat iskolában országos hírű pedagógusokat neveltek. Az iskolából kikerült fiatalokkal a Mária-társulat keretében tovább foglalkoztak. Közülük többen hivatást kaptak a nővéréletre. Ez az áldásos működés az 1948-as államosításkor "megszűnt." A szétszóratás negyven nehéz évében kitartottunk Krisztus szeretetében, tovább gyakoroltuk karizmánkat. Nagy lelkesedéssel és reménnyel jöttünk újra vissza 1992-ben azzal az elhatározással, hogy folytatjuk a szent alapítónktól ránk hagyományozott szellemet.

A százötven év kegyelméért hálát adva, a Csodásérmű Szűzanya szentmiséjére szeretettel várunk mindenkit 2002. november 27-én, a Ménesi út 27.-be, délelőtt 10 órakor.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu