Szent Imre

November 5.

A Gondviselés különös kegyelmének kell tekintenünk, hogy a Jóisten a magyar fiatalság elé olyan szűzi alakot állított, mint az 1083-ban szentté avatott Imre herceget. Szent István király fia, miközben - a róla szóló legenda kifejezésével - "liliomos herceg" volt, egyszerre mutatta föl az erőteljes férfiasságot is. A szűziesség kegyes gyakorlása így érthető meg, mint ahogyan az is, hogy a Boldogságos Szűz Mária iránti lelkesült elragadtatása már ifjúkorától vezérelte útját. Imádságos lélekkel fordult a Mindenható jósága felé. A lelki élet magasabb iskoláiba Szent Gellért apát, a későbbi vértanú püspök vezette be. Erről így olvashatunk a legendában: "Felette dicséretes a szüzesség; kívánatos kívánom én, te elmédnek és testednek szüzességét, ezt ajánld nékem, eme szándékodban mindvégig megállj."

Az 1031 körül elhunyt herceg az imádság lelkiségével élt, s fohászkodott Teremtőjéhez a kereszténységet fölvett magyar népe üdvözülése érdekében. Imádságos életéről így számol be a róla szóló legenda: "Boldog Imre megelégedvén kevés alvással, minden éjszakákon, mikor is már mindenek ágyra vetették magukat és előtte, miképpen királyi magzathoz illik, két gyertyatartó világított, ő Istennek zsoltárokat énekelve virrasztott, és mindegyik zsoltár végezetén szívének töredelmével Istennek bocsánatát kérte."

Remle János

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu