Örökségeink

Tizenegy éves, nyitott ingnyakú, mellényes magyar legényke. Reflektorok fénye csap az arcába, ő bátran, felemelt fejjel kiáltja: - Mennyből az angyal, menj sietve / Az üszkös, fagyos Budapestre. / Oda, ahol az orosz tankok / Között hallgatnak a harangok... A Bem téren, most, Márai Sándor versét szavalja egy beregszászi fiú, mostolyasvalaki mondja a szónoklatot, aki azon a negyvenhat évvel ezelőtti október huszonkettedikén is itt volt, mosta Rákóczi Szövetség meghívottjai koszorúznak: parlamenti képviselő, ötvenhatos hős, diák- és kulturális szervezetek képviselői határon innen és túlról. A Bem téren, most,béke van, most csak emlék a Katona, ki szíven döfte, / A Farizeus, ki eladta, / Aki háromszor megtagadta. / Vele mártott kezet a tálba, / Harminc ezüstpénzért kínálta... A Bem téren most csak ünnep van, csak beszédek szólnak, kórusok dalolnak, a Bem térről most csak halkuló rímek röppennek a Duna fölé. A Bem térből most nem lesz Kossuth tér, se Rádió, se Corvin köz, most még szólhatnak a harangok, most temetődhetnek az árkok, most hazamehetnek a koszorúzók, dalnokok, szavalók és szónokok, most maradhat a tér csendes, Európa-csendes.

Csak az a fiú, a mellényes, kigombolt ingnyakú - mennyivel enyhébb ez a mostani október! -, annak a fiúnak csak cseng tovább a hangja, Márainak zúg a hangja, át a városon, s át a Dunán: Angyal vidd meg a hírt azégből, / Mindig új élet lesz a vérből. Az új életet hirdeti a fiú, aki arcát a fénybe veti, a lány, ha hitét nem restelli, ki gyermeket szül, s nevel, kinek a barát nem teher, ki vállal munkát, becsületet, ki választ hazát, s nemzetet, ki elmondhatja Mindszentyvel: a múltat én nem rejtem el. Parazsat lobbant, ki ma hirdeti: a szerelmet hitünk élteti, az örök, az igaz, forradalmi szó, hittel hinni, reménnyel bízni volna jó, az egykori vér meddő rögre hull, ha csak azt nézed, mi, hogyan hasznosul.

A Bem tér most csöndes. Annak a fiúnak, az ifjúságnak a szavait, Márainak a szavait még fenntartja a Duna felől támadt szellő. Október huszonharmadika lesz, vagy november negyedike? A téren most szabadon járhatunk.

Szikora József

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu