Misszió a Fülöp-szigeteken

Halász Lajos szerzetes: "Földművelésre is tanítottuk az őslakókat"

Az első szentmisét a Fülöp-szigeteken 1521. március 31-én, húsvét vasárnap celebrálták. A felfedezőkkel együtt az Ágoston-rendi szerzetesek missziója révén a szigeteken elterjedt a kereszténység. 1565 és 1898 között, a spanyol misszionáriusi munka idején több mint tízezer szerzetes utazott ide, megakadályozva a mohamedanizmus terjeszkedését. A szigetvilág Ázsia egyetlen keresztény országa lett - és maradt.

Halász Lajos az őslakosok között, az ötvenes években

XIII. Leó pápa 1902-ben kiadott Quae mari sinico kezdetű apostoli konstitúciója újra rendezte az egyház és a miszszionáriusi tevékenység továbbfejlődését a Fülöp-szigeteken. Ama törekvés jegyében, hogy növeljék a papok számát e paphiánnyal küszködő országban, lehetőség nyílt az Isteni Ige Társasága (verbiták) működésére is ezen a területen.

Az őslakosok odaadóan segítettek az építkezéseken

1904-ben Manila érseke és más püspökök kérték P. Janssen Arnoldot, a verbiták alapítóját és általános rendfőnökét, hogy küldjön misszionáriusokat a szigetekre. Különösen az elmúlt évszázad második felében szélesedett ki a rend tevékenysége az őslakosok körében. Az első évtizedekben leginkább a külföldről származó rendtestvérek kezében volt a munka irányítása, mindaddig, amíg az idő meghozta a bennszülött hivatások születését is.

Azon dolgoztak, hogy a bennszülöttek vegyék át a missziós munkát

"Az isteni gondviselés úgy hozta, hogy mi, magyar verbiták is segíthettünk a Fülöp-szigeteki missziós munka fejlesztésében" - mondja Halász Lajos verbita atya, aki négy évtizedet töltött az őslakosok közt. 1954-ben került Mindoro szigetére, ahol elsajátította a tagalog nyelvet, és megismerkedett a mangyanok kultúrájával is.

Halász Lajos: "Ma már Európát kell újraevangelizálni!"

Négy évvel később kapta kinevezését Sablayan plébániájának átvételére, amely Nyugat-Mindoro közepén fekszik.

Amikor 1898-ban elűzték a spanyol misszionáriusokat, pap nélkül maradt a keresztény tagalog népesség huszonnyolc kisebb-nagyobb közössége. Ez a helyzet várta az atyát. "Eleinte kunyhóban laktam - meséli -, a plébánia hatalmas területén egyetlen út sem létezett. A legtöbb falut csak gyalog értem el. Így is igyekeztem hónaponként legalább egy szentmisét tartani minden közösségben. Péntekenként a plébániám területén lévő börtönt kellett elérnem (harminc kilométerre a főállomásomtól), ahol abban az időben több mint hatszáz köztörvényes elítéltet tartottak fogva. Péntek este és szombat reggel tartottam szentmisét az elítélteknek, az őröknek és családjaiknak."

Iskola és kórház kellett...

"A plébánia területén akkor még nem volt középiskola - folytatja Halász Lajos atya. - Alig töltöttem néhány hónapot a plébánián, megkezdtük az iskola építését." Örömmel emlékezik vissza, hogy az őslakosok milyen odaadóan segítettek az iskola (később a tanárképző főiskola, a nagy plébániatemplom és a plébániai lakás) felépítésében. Nehéz munka volt, hiszen a gyakori földrengések miatt minden épületet vasbetonból kellett építeni.

A keresztény közösségekben a gyermekkeresztelések évenkénti száma meghaladta az ezerötszázat. A plébánia népessége pedig az évek alatt elérte és túllépte a félszázezret.

Halász Lajos Sablayanban sokoldalú missziót folytatott. A mangyan törzseknek nem volt állandó helyi közösségük. Kiirtották az erdők egy részét, tisztára égették a területet. Három-négy éven belül már nem tudták használni azt, és továbbvonultak. Az a veszély állt fenn, hogy nem alakulhatnak ki a keresztény közösségek ilyen nomád életmód mellett. A verbita atya munkatársaival együtt bivalyokat, ekét, boronát vásárolt a közösségeknek, és földművelésre tanították az őslakosokat.

Nagy probléma volt az is, hogy a plébánia területén nem volt kórház. "Hányszor megtapasztaltam, hogy ha a szüléseknél komplikációk léptek fel, sok esetben az édesanyák gyerekeikkel együtt meghaltak" - emlékezik az atya, aki a Német Püspöki Karhoz fordult, és kórházat építtetett a mangyan őslakosok és a szegények ellátására. Ma domonkos nővérek szolgálnak a kórházban.

"Az volt a célunk - mondja összefoglalva negyvenévi munkájának lényegét a verbita szerzetes -, hogy a bennszülött egyház fejlődjék. Azon dolgoztunk, hogy átvegyék tőlünk a munkát."

1994-ben elöljárói hazahívták Halász Lajost, aki ma Kőszegen él - idén mondta aranymiséjét -, és a magyar verbita rendtartomány miszsziós irodáját vezeti. Fülöp-szigetek kormánya magas állami kitüntetéssel köszönte meg és értékelte tevékenységét. A szerzetes vallja, hogy az a folyamat, amelynek révén az európaiak elvitték a kereszténységet a szigetekre, ma megfordult, és a misszióknak Európát kell újraevangelizálni.

k.l.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu