Lapszél

Számomra nem felesleges

Bevallom, nagyon elszomorított, amikor az egyik napilap sajtószemléjében azt olvastam, hogy Kertész Imre Nobel-díjas magyar író, Budapest frissen kitüntetett díszpolgára a Dagens Nyheter című svéd lapban idézett írásában azt olvastam, hogy "Budapest már nem egy szellemi színpad, még abban az értelemben sem, hogy negatív inspirációt nyújtana. Egészen egyszerűen nincs szellemi atmoszférája... A városban végbement legújabb változások bizonyos értelemben már nem az enyémek, miután azok már nem gazdagítják egzisztenciális tudásomat, nem teszik próbára erkölcsi ellenálló erőmet. Egyszóval ez a város feleslegessé vált számomra."

Elszomorodtam, mert - ugyan egyáltalán nem lelkesedem Budapest szellemi életének számos új vonásáért - ismerem értékeit is, "otthon vagyok benne". Sajnálom Kertész Imrét, hogy ennyire elidegenedett ettől a várostól, hogy már semmi értéket sem talál a maga számára benne.

Ha valakinek, hát Spányi Antal püspöknek, budapesti érseki helynöknek sok oka lenne, hogy sommás ítéletet mondjon erről a "nagy Babilonról", ahol "nehezen megszólítható tömeggel" is találkozik, és "sok a vallások tanításaival szemben közömbös ember". Így nyilatkozott az "én Budapestemről" idei kalendáriumunkban. "Öröm és kihívás" számára - és sokunk számára - itt élni, otthonosabbá tenni ezt a várost, igenis alakítani a magunk szerény, nem Nobel-díjas módján ennek a városnak szellemi atmoszféráját is. Akkor is, ha nem az én szándékaim szerint dőlt el a választás, remélem nem vagyok felesleges Budapest számára, és nekem sem felesleges a magyar szellemi élet fővárosa. Akár tetszik, akár nem, itthon vagyok benne.

Rosdy Pál

Arc - kép

Képek a falakon és képek oszlopon, képek villanypóznán, világló ablakon, képek levélben és képek plakáton, képek színes táblán, napfakította lapon. Délceg férfi, vonzó asszony a képeken, némelyik idősebb, hogy bölcs látszat is legyen, másik olyan, mint te, hogy hidd, magad is lehetnél, elmondhatnál te is mindent, mit szeretnél. Bőre gyűrött, bajsza csomós, fogásznál rég volt már, másik meg fiatal, előtte még a nyár. Hát őt kifestették, homloka csillagos, képre tenni magát tán nem volt túl okos.

Most hullnak a képek, többségét szél viszi, foszlott papír csak... Tisztulnak a táblák, tablókon sincs már kép, takarítók tudják, hogy van ez, s miképp. Elképedten látjuk e képtelenséget, választások múltán sok kép hogy ért véget. Reményünk abban áll, mindez nem volt csali, próbálhatunk bízni, bár ezt-azt hallani. Lássuk, megteszi-e, ezért vád nem érheti: ki falra tette képét, az arcát is felfedi.

- szijó -

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu