A lelkiismeret próbája

A történelemben is megismétlődnek a dolgok. Ha Morus Tamás legendás Utópiáját olvassuk életének fordulatait figyelve, erre a következtetésre juthatunk. Sorsa a hatalom és a lelkiismeretre hagyatkozó, tehát független személyiség konfliktusát példázza, s ez a feszültség korról korra újra ébred, kivált, ha diktatúrák születnek. Hiába a nemzetközi elismertség: a tekintély, az erő a hatalom oldalán van, legfeljebb az utókor szolgáltathat igazságot. De ez a gondolat, amelyet a szent fogalmazott meg, minden korszakban a hatalomba kerültek vezérfonala lehetne: "...azok az államférfiak, akik közéleti tisztségükért elhallgattatják lelkiismeretükt, egy-kettőre káoszba viszik népüket".

Az Utópia írója nem nélkülözte a humor bölcsességét, s maga a mű is derűs, jóllehet érzékelhető benne a vallomásosság is. Máskülönben aligha írt volna olyan szenvedélyes leleplező szavakat például a háborúkról, s nem értekezett volna a türelemről, a humanisták által oly nagyra becsült erényről. Az általa megálmodott Utópia államban mindenki abban a meggyőződésben élhet, hogy senki sem erőltetheti a másik emberre saját elképzeléseit, a személyes szabadság - a gondolkodás szabadsága - megsértése az egyik legnagyobb vétek. Persze, ez is csak szelíd utópia, a rendszerek története inkább ennek az alapelvnek az ellenkezőjét mutatja, s ahogy a mi korunk felé haladunk, az elnyomásnak egyre csüggesztőbb formái alakulhatnak ki.

Morus Tamás megtapasztalhatta, hogy az a türelem és a másik ember iránt tanúsított nyitottság, amelyről követésre érdemes szavakkal írt, épp az ő személyes létében nem valósult meg. Mintegy előképe lett mindazoknak, akik lelkiismeretük szavára hallgatva börtönbüntetést szenvedtek, s akiket, miután nem tudták megtörni őket, kivégeztek. Európa döbbenettel vette hírét feje vételének, s Európának azóta is volt alkalma megdöbbennie különféle embertelen ítéletek hallatán. A zsarnokok mit sem törődnek a közvéleménnyel, s azzal sem, miként vélekednek a tetteikről mások. Az sem érdekli őket, hogy az általuk gyűlöltek igyekeznek visszavonulni. Ezt tette Morus Tamás is: lemondott kancellári tisztjéről, s visszahátrált a tiszta szegénységbe. VIII. Henriket azonban ez egyáltalán nem hangolta jobb belátásra. A kényurak nem szokták megbocsátani, ha ellentmondanak nekik. Még kevésbé, ha valaki eléjük helyezi Istent, mert az ő parancsait akarja követni.

Elnyomó zsarnoki rendszerek születéséhez kiszolgálók, lelkiismeretük sugallatát elhallgattatók is kellenek. És intrikusok, akik mindig arra törekszenek, hogy eltüntessék a tisztán, érintetlenül gondolkodókat és cselekvőket. Morus Tamás kivégzéséhez kellett a meghunyászkodó angol parlament, és kellett Boleyn Anna. A vértanúságot vállalókat azonban nem lehet megtörni, különös belső erő segíti őket. Morus Tamás írt arról, hogy félve tekintett a jövőbe, sejtette, mi vár rá, ám a kínzó rettegés sem késztette arra, hogy változtasson meggyőződésén, és feladja hitét. Szeme elől rejtett, de szívében működő lelkiismeretének iránytűjét követte. A nehézségekben, a szenvedések között ezért találhatta meg Krisztus vigasztalását, s ezért írhatta le szilárd meggyőződéssel: "Bármennyire megalázták is a kereszténységet, egyszer mégis feltámad." (Az Utópiát a Szent István Társulat jelentette meg, Kardos Tibor régi fordításában.)

Rónay László

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu