Csengőfrász

Élesen belesivít a csengő hangja a reggeli csendbe. Még ébren sincs mindenki, de már az idegek felajzott íjként rezegnek.

- Kinyitni! - Gazdasági rendőrség! - egy nő és egy férfi civilben, kemény, rezdüléstelen arccal. Habozás nélkül megindulnak a lakás belseje felé, egy cseppnyi bizonytalanság, tétovaság sincs lépteikben, mozdulataikban.

A "20 éves fiú" éppen akkor tápászkodik fel ágyából.

- Öltözzön, velünk jön!

Előbb még átkutatják a szobát. A civil ruhás rendőrnő lesodorja a könyveket, iratokat az íróasztal lapjáról, majd hirtelen tempót vált, és a lepakolt díványpárnákat dömöcköli erőteljesen és rutinos kézzel.

- Itt nincs semmi - hol a dollár?

A "20 éves fiú" tétován, csodálkozva néz föl cipőhúzás közben.

- Dollár? - És nem tud válaszolni sem, mert szinte egy ütemre üvölteni kezd a két civil ruhás.

- Hol a valuta? Feleljen, mert széthasítjuk a fejét!

A "20 éves fiú" még mindig értetlenül bámul. Anyja szeme már könnyes az ijedelemtől, a másik szoba sarkában áll kővé meredve. De már viszik a fiát, élesen csattan az előszoba zárja mögöttük.

Fekete autó - függöny ugyan nincs rajta, de így is félelmetes. A "20 éves fiúhoz" egy szót sem szólnak kísérői, némán bámulnak a semmibe, a sofőr úgy vezet, hogy majdnem leszakít egy hevenyészetten felállított útjelző táblát.

Patinás belvárosi utca, közel az Akadémiához. Hangtalanul, nyers kézmozdulatokkal terelik fölfelé a lépcsőn, majd belökik egy üres szobába.

- Ott üljön le! - Pattogó szavak és merev tekintetek továbbra is. Kopott asztal mellett színevesztett, roncsolt támlájú szék, melyre leül és vár. Egy teljes óra telik el eseménytelenül.

Váratlan kipattan az ajtó és egy kékre-zöldre vert arcú, támolygó férfit vezetnek át közvetlenül a "20 éves fiú" mellett a másik szobába. Majd újra csöndes várakozás.

A férfi nyomozó egyszeriben megjelenik. Kezében egy papírlap, pár sor írással.

- Ezt másolja le, de azonnal!

A "20 éves fiú" nekiáll, és leírja. Nem tudja, mire kell ez az íráspróba, de gyorsan túlesik rajta. A nyomozó elrántja előle, és újra távozik.

Fülsiketítő, kétségbeesett üvöltés hallatszik az egyik közeli szobából. Mintha disznót ölnének vagy embert nyúznának, olyan ez a vészkiáltás, hogy beleborzonghat bárki, aki hallja. Kivéve a nyomozókat; női képviselőjük szinte derűs arccal reagál a kínos jajszóra. A "20 éves fiúhoz" fordul keményen:

- Mikor küldte ki a dollárt Bécsbe?

- Életemben nem volt még a kezemben dollár. - Őszintén mondja, s úgy érzi, ez valami torz játék körülötte.

Ismét magára hagyják. A férfi nyomozó újabb íráspróbára szólítja fel, és ezúttal kérdez is.

- Vallja csak be, hogy egy "Ludas Matyi" példányban csempészte ki a dollárt. És még bőven van belőle, csak eldugták otthon. Azt hiszi, előlünk el lehet dugni valamit? - Vonásai az önelégültségtől szinte fénylenek gyűrött arcán. - Majd újra megnézzük, alaposabban. Na, írja le még egyszer azt a szöveget!

A "20 éves fiú" ír rendületlenül. Megállni látszik az idő, újabb másfél óra telik el. Talán jobb írni ezt az egyhangú szöveget, mint tétlenül várakozni. Az összevert arcú férfit ugyanazon az úton visszavezetik a másik ajtón át - a bizonytalanságba. A civil ruhás nyomozó feszülten figyel, majd megszólal.

- Már bevallották, hogy maga küldte, mit okoskodik?

- Nem küldtem semmit és külföldi kapcsolataim sincsenek. - A nyomozó kisiet a szobából. Most már ő az idegesebb. Újabb órák telnek el, időnként csosszanó, lelassult léptek hallatszanak - semmi más. A "20 éves fiú" már gondolkozni sem próbál, minden érzékét felőrli ez a meddő, hosszú várakozás.

Egyszerre lépnek be az őt elvivők: a férfi és a nő.

- Az íráspróba szerint nem maga volt. Elmehet. De figyelmeztetjük, ha egyetlen szót elmond, bármit is a mai napból, újra behozzuk, és többé ki nem megy innen!

Némán vezetik ki, mint ahogy behozták. Az utolsó lépések tűnnek a legnehezebbnek. Szinte futólépésben hagyja el a környéket.

- Szabad vagyok - ötlik fel benne, amint az egyik kapualj hűs áramlata az arcába csap. - De meddig terjednek a szabadság határai?

És arra gondol: vajon hány helyen szólalt meg e napokon, 1950 nyarán a hajnali csengő a magyar otthonokban? És hányan emlékeznek majd erre azok közül, akik megélik a XXI. századot?

Szeghalmi Elemér

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu