Az egész közösség feladata...

Beszélgetés Udvardy Györggyel a hitoktatás aktuális kérdéseiről

Elkezdődött az új tanév, és vele a hitoktatás. Milyen a hazai katekézis jelenlegi helyzete, milyen kérdések, gondok-örömök foglalkoztatják az evangelizáció "frontvonalát" - kérdeztük Udvardy György atyát, aki nemcsak az Országos Hitoktatási Bizottság vezetője, hanem az Esztergom-budapesti Főegyházmegyében is ő a felelőse a "hittanos kérdéseknek".

A család szerepének újra erősödnie kellene a hit átadásában...

- Óriási változáson ment át a katekézis az utóbbi években. A rendszerváltás után nagy volt a lelkesedés, hogy minél több embert elérjünk. Ennek látványos eredménye lett: nagyon magas volt a hittanon részt vevők száma. Ez kicsit azt sugallta: nincs semmi baj - több hittanóra, eszköz és oktató kell, és akkor minden rendben lesz.

Úgy tűnik, ez mégsem egészen így történt...

- Néhány év múlva szinte egyik napról a másikra döbbentünk rá országszerte, hogy nem jelent megoldást a több hittanóra vagy eszköz. Teljesen új világgal állunk szemben, amely azóta is csak változik - nem feltétlenül előnyére. Nem pusztán a diktatúra idején is eredményes megszokott hitoktatási módszerek, hanem azok alapjai lettek kikezdve. Nagyon meggyengült a család szerepe a hit átadásában. A legtöbb esetben közösségi tapasztalat hiányában, iskolai keretek között történik a hitoktatás, amely a jelenlegi körülmények szerint teljesen új, miszsziós, evangelizáló szerepet jelentene a hitoktatók számára. Ugyanakkor felkészítésük nem erre összpontosít. Az akkreditáció érdekében akarva-akaratlanul belekerültünk egy felsőoktatási rendszerbe, amely iskolai szisztémát feltételez. Ez nem feltétlenül baj, de ez a forma csak egy része a katekézisnek. A legtöbb egyházmegyében e hiányt továbbképzésekkel hidalják át, amelyek a tényleges szükség szerint igyekeznek kiegészíteni a katekéták ismereteit.

Mit lehet tenni az említett változások okozta nehézségek kiküszöbölésére?

- Az Esztergom-budapesti Főegyházmegyében néhány évvel ezelőtt elkezdtük kidolgozni a szentségvételre való felkészítés irányelveit. Egy hatfős munkacsoport dolgozik a dokumentumon, és csaknem hatvan munkatárs vett részt az eddig elkészült részek kipróbálásában, ugyanis kikértük és felhasználtuk hitoktatók, lelkipásztorok véleményét is. Nagy örömünk, hogy elkészült az elsőgyónásról, illetve elsőáldozásról, valamint a bérmálásról szóló rész, amely szeptember 1-jétől lép életbe az egyházmegyében. Az irányelvek a katekézissel kapcsolatos új egyházi dokumentumokra épülnek, érvényesítik a missziós szemléletet; a megtérésre, a közösség szerepére helyezik a hangsúlyt. A kidolgozott felkészítési programot - amely egy beavatási folyamat része - több mint tizenöt plébánián próbáltuk ki a gyakorlatban az elmúlt hat évben. Nagyon érdekes volt a hatása: megfordult a hitoktatásban megmaradók és az eltávozók aránya. A beavató szentségek vétele után többen jártak továbbra is hittanra, mint az korábban jellemző volt.

A teljes irányelvsorozat tizenhárom részből áll, év végéig az általános kérdéseket, illetve a plébániai katekéták csoportjával foglalkozó részt fogjuk kidolgozni. Az egész sorozatot úgy szeretnénk megalkotni, hogy az életet szolgálja, tehát szükség esetén később is megváltoztatható legyen, nehogy megmerevedjen, és elmenjen mellette az élet.

Hogyan lesz az elméletből gyakorlat?

- Ennek legfontosabb feltétele a változás. Ez nyilván komoly nehézséget okozhat, mert egy kidolgozott módszert, ha döcögött is, ismer és a sajátjának érez a hitoktató. A személyes változást kell elősegíteni: tapintatosan, sok időt hagyva, de nem olyan sokat, hogy aztán semmi se történjék.

Az elkészült irányelvek bevezetése érdekében állítjuk össze az idei továbbképzési témákat. Ezek között szerepel a szülőkkel való foglalkozás, a plébániai közösségek megújítása-fejlesztése. Tematikus kurzusokat is szervezünk, ahol az elsőáldozás és a bérmálás lesz a középpontban. Azokkal a kérdésekkel foglalkozunk majd, amelyek a résztvevőket foglalkoztatják, tehát bizonyos értelemben ők irányítják majd e tanfolyamokat.

Milyenek a hazai hitoktatás személyi feltételei?

- Túlkínálat tapasztalható, ugyanis sok fiatal jön a hitoktatóképzésekre, köztük olyanok is, akik egzisztenciát keresnek. Azonban az egyházi oktatási intézményekben már be vannak töltve a hittanári állások jól képzett, viszonylag fiatal emberekkel. Az önkormányzati iskolákban viszont nagyon nehéz megszerezni a főálláshoz szükséges heti 20-23 óraszámot. Ennek az az oka, hogy sok fiatal csak hittanárként végez, vagy ha két szakon szerzett is diplomát, az önkormányzati iskolákban nem veszik figyelembe a hittanári szakját, mivel ott a hittanóra csak fakultatív lehetőség, és csak erre az igazgatók nem tudnak státust biztosítani. Így aztán igen hamar kiderül, hogy a fiatal diplomája "nem ér semmit", mivel anyagi okok miatt az egyház sem tudja alkalmazni őt. Arra a korábbi gyakorlatra sajnos már nincs lehetőség, mely szerint egy megyei vagy regionális központ alkalmazott egy pedagógust, akinek több intézményben már összegyűlt a főálláshoz szükséges óraszáma.

Van-e kiút e szorult helyzetből?

- Az állam által adott pénzkeret nem fedezi a katekézis szükségleteit. Megoldást jelenthetne, ha a helyi közösségek vállalnák, hogy a gyermekeiket oktató katekéták számára biztosítják az anyagi hátteret. Erre egy kis plébánia persze nem képes, de ha a ministránsokkal, felnőttekkel, családosokkal kapcsolatos szolgálatot az egyházmegyével kötött szerződés alapján mi fizetnénk a világi munkatársaknak, akkor ez néhány iskolai órával együtt már kiadna egy főállást.

Van-e ennek realitása mai magyar egyházunkban?

- Ehhez komoly szemléletváltásra volna szükség. Ha csak a püspöki kar által megszavazott egyszázaléknyi egyházi hozzájárulás befolyna, már jelentősen több anyagi forrás jutna a közösségeknek. Ráadásul a szeptemberi pedagógusi béremelést jelen ismereteim szerint nem követi a hitoktatók bérének emelése. Ez a helyzet annak átgondolására késztet minket, hogy a munkatársak megélhetését milyen forrásból tudjuk biztosítani. Itt azokról is szó van, akik nem a közoktatás keretei közt dolgoznak, így például a felnőttek katekézisét végző hitoktatókról. E téren is csak a közösségek felelősségére hivatkozhatunk. Ez a helyzet egyébként nyilván főként azokon a plébániákon jelent komoly gondot, ahol egyetlen emberre épül a katekézis. Sokkal több olyan hitoktatóra is szükség volna, aki egy-két óraszámban tanít, és akinek ez nem egzisztenciális kérdés, de szívesen teszi. Fontos az is, hogy minél többen vegyenek részt a különböző hitoktatói képzéseken, nem is feltétlenül azért, hogy katekézist vezessenek, mert önmagában is jó, ha egy-egy plébánián minél több képzett ember van jelen, aki más szemmel néz az egyházra.

A jó katekézis nem elhanyagolható eszköze a jó hittankönyv. Hogy állunk ezen a téren?

- Sok egyházmegye saját régebbi hittankönyveit adja ki újra meg újra, átdolgozva, amelyek ettől nem feltétlenül lesznek jobbak. Óriási igény van egy egységes hittankönyvsorozatra. Ennek kidolgozásához két munkacsoportban láttunk hozzá. Jóllehet használata nem lesz kötelező, de az Országos Hitoktatási Bizottság által ezt fogja ajánlani a püspöki kar. A sorozat új művekből, illetve a meglévő jó szemléletű hittankönyvek átdolgozásából fog állni.

Mi a legjelentősebb szempont egy hittankönyvvel kapcsolatban?

- Alapvető kérdés, hogy milyen istenképet hordoz. Sok mű szerkezete inkább a filozófiai istenkeresés útján tájékozódva épül föl, és nem a kinyilatkoztatás nyomvonalán, melynek logikája szerint az ember Krisztussal találkozik, aki beszél az Atyáról. A most készülő hittankönyvekben Krisztus a középpont, belőle értelmezzük az istenképet, a bűnfogalmat, a megváltást, az erkölcsi szabályokat. Tehát nem annyira az ember keresése áll a középpontban, inkább az, hogy Isten mit mond önmagáról. Izgalmas kérdés, hogy e szemlélet vajon megvalósítható-e egy hittankönyvsorozatban.

Emellett még mi jellemez egy "jó" hittankönyvet?

- Nagyon fontos az is, hogy milyen egyházkép jelenik meg benne, a szentségek esetében felhívja-e a figyelmet a közösségi vonatkozásra. Sok - egyébként jó - hittankönyvből hiányzik ez a szemlélet, pedig a II. vatikáni zsinat és az új katekétikai dokumentumok egyaránt hangsúlyozzák jelentőségét. Nem elhanyagolható az sem, hogy egy hittankönyv hogyan tekint a Bibliára. Sok mű eszközként kezeli a Szentírást, pedig az nem eszköze, hanem forrása a katekézisnek. Fontos kérdés, hogy a hittankönyv mennyire neveli a gyerekeket a Szentírás önálló használatára, és hogy mit tanít az emberről. A hittankönyvek sok esetben szólnak ugyan a megváltásról, mégis mintha az az előtti ember jelenne meg bennük. Ha nem beszélek arról, hogy az ember meg van váltva, akkor vajon milyen bűnfogalmat fogok alkalmazni, és ennek milyen erkölcsi következményei lesznek. Ugyanis egészen más a parancsokról beszélni, ha a megváltást, és egészen más, ha a bűn rabságát emelem ki. A helyes teológiai alapgondolat mellett, amelynek a tantervvel összhangban az üdvösségtörténet ad keretet, érvényesíteni kell a hittankönyvekben a nemegyszer hiányzó pedagógiai, didaktikai és (fejlődés)lélektani szempontokat is.

Egy ilyen hittankönyv megírása igen sokirányú felkészültséget és tájékozódást igényel...

- Számos hittankönyvíró hibát követ el, amikor azt gondolja: ezt a munkát egyedül is el lehet végezni. Mi munkacsoportokban gondolkozunk, amelyeknek tagjai gyakorló hitoktatók, lelkipásztorok, teológusok, de van köztük pedagógiai szakember, valamint egy családsegítő intézmény munkatársa is. Nem lényegtelen szempont, hogy a könyvek elkészítésébe olyan szakembereket is bevonunk, akik egy könyv megjelenítéséhez, szerkesztéséhez, kiadásához értenek.

Mikor vehetők kézbe az új hittankönyvek?

- A következő tanévre már elkészül néhány rész, elsősorban azok, amelyek - például kéziratban - már korábban ki lettek próbálva. Minden kötethez szeretnénk megjelentetni egy-egy munkafüzetet, valamint a pedagógusoknak és szülőknek szóló segédkönyvet is.

Pallós Tamás, Szigeti László

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu