Lelki ismeret

A Háló fogságában

Sajnálom az időmet új dolgokra vesztegetni, ezért aztán már jó ideje tudtam ugyan az internet létezéséről, időnként megkértem a fiamat, nézzen utána ennek-annak, de valahogyan nem kaptam rá, pedig határozottan elbűvölt, hogy csaknem egyidejűleg lehetek jelen szinte fizikai értelemben is mindenütt, s olvashatom a legfrissebb külföldi lapokat. Ugyanígy voltam a különböző szövegszerkesztő programokkal, melyek kifinomult lehetőségeikkel szinte boszszantottak, amikor én a számítógépben csupán egy zajtalan írógépet kerestem... Begyepesedett maradiságom azonban kezd megszűnni, mert egy új feladatom elvégzéséhez nélkülözhetetlenné vált az internetezés, a reggeli kávé után, még pizsamában a gép elé ülök, és naponta szinte észrevétlenül nő a "tájékozódásra" fordított idő, vagyis a Háló önkéntes rabságában töltött értékes percek száma.

Az emberiség egyik legnagyobb hatóereje és ősbűne, a kíváncsiság igen nagy úr, ez hajtja a tudományos kutatókat, a kémeket, a kukkolókat, a leselkedő és pletykálkodó szomszédokat, a múltat és a jövőt firtatókat, egyszóval szinte minden embert, férfit és nőt, öreget és gyermeket. A világháló különösen kedvez a lusta és gyáva kíváncsiskodóknak, akik karosszékből szeretnek világot látni, és tanulás nélkül tudni. A világháló a világ leképezése, virtuális világ, a korlátlan szabadság, vagy legalább annak csaknem tökéletes illúziója. Vajon mit szóltak volna régi nagyjaink a sajtószabadság e régi álmának megvalósulásához? Mit szólnak a postások, amikor arra gondolnak, hogy az e-mail és a fax korában tevékenységük lassan feleslegessé válik? S vajon miként működik egy diktatúra a teljesen szabad információáramlás idején? Mit és hogyan hallgat vagy hallgattat el, hogyan tilt, tűr és támogat?

A történelem persze nem ismétli önmagát, más a technika, ma már nem a külföldi leveleket fogják el, hanem az e-maileket, ma már nem (csak) a vezetékes telefonokat hallgat(hat)ják le, hanem a mobiltelefonokat is, és rögzítenek minden beszélgetést, mint legutóbb némi csodálkozással megtudtam. Még élvezzük a Hálót, de már foglyai is vagyunk, és nem rajtunk múlik, mikor húzzák szorosabbra. Az emberiség nemcsak fizikai szemetet termel millió tonnaszám, de immár elektronikus szemetet is, valósággal lubickol a szöveggyártásban, s előbb-utóbb szinte belefullad a felesleges, egymással versenyző és egymásnak ellentmondó információk tengerébe.

A könyvtárak mélán, előkelően hallgatnak, hűvös termeik fokozatosan elárvulnak, miközben anyaguk számítógépekre kerül. De a könyvek tudják, gazdáik és íróik pedig sejtik, hogy minden csak átmenet, divat, valami új minőség, új életmód, új rémálom felé, a könyvtárak azonban nyugodtan várnak, mint a temetők, csendben és a feltámadásra várakozók szelíd bölcsességével.

Sz. Sz. P.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu