A fuldokló kiáltása

Ki az ember, vagy tudományosabban föltéve a kérdést: milyen emberképet közvetít korunk szellemisége? Az újkor "gondolkodom, tehát vagyok" önértelmezését számos más, értelmi és érzelmi szempontból egyre riasztóbb megfogalmazás követte: "lázadok, tehát vagyok", "unatkozom, tehát vagyok", "félek, tehát vagyok", s most egy Nyugatról átvett televíziós élet-játék alapján: "figyelnek, tehát vagyok".

A Big Brother, a Nagy Testvér, a kamera figyeli a "szereplőket", a televízió segítségével pedig mindenki azonosulhat az új életérzéssel. A háromhónaposra tervezett összezártság a legkülönfélébb - szélsőséges reakciókig menő - megnyilvánulásokat hozza elő az emberekből. Ennek üzenete: az ember mindent megtehet, és amit megtehet, az emberi dolog, s ezáltal erkölcsi értékrangra emelkedik. A Nagy Testvér nem ítél, nem fenyeget, a Nagy Testvér csak megmutatja: íme, az ember.

De vajon az Ember valóban "kimerül" a biológiai reakciók és a pszichés feszültségek kiélésében? Ennyi lenne az ember? A Nagy Testvér figyelése azért közvetít hamis emberképet, mert kikapcsolja - a helyzet jellegénél fogva - a szellemi lélekkel élő embert. A Big Brother-kaland a liberális emberfölfogás kalodájába űzi a szereplőket, illetve serkenti együttérzés és más érzelmek segítségével elfogadásra és azonosulásra a nézőt, miközben az úgy érzi: íme, az élet teljessége! Arról a vonatkozásról már nem is szólva, hogy tizenötmillió forintért (ennyi a "nyeremény") akár mindenre képes az ember! Ez a liberalizmus hamis szabadsághirdetésének véres gladiátor-színpadi játéka: tegyél meg akármit, megtehetsz bármit, hiszen szabad vagy! S amit már nem tesznek hozzá: ebben a hamis tudatban pácolódva majd jobban elviselhető a csonkított emberlét rabsága.

A Nagy Testér - mi, keresztények valljuk ezt - valóban figyel bennünket. A Nagy Testvér azonban nem a kamera, a nézők milliói vagy a tizenötmillió forint csábítása, hanem Jézus Krisztus, akiben felismerhetjük totális önmagunkat: a szellemi lélekkel élő ember lehetőség szerinti isteni voltát - az egyetlen és igazi szabadságot. Az ember "szabadság-játéka" valójában ez: felismerni Jézus Krisztust (a apostolok nagysága sem abban rejlett, hogy ismerték Jézus Krisztust, hanem, hogy felismerték benne a Megváltót), felismerni önmagunkban a krisztusit.

Ha valaki nézi a televízió Big Brother műsorát, ezzel a figyelemmel tegye, ezzel a szabadság-igénnyel: a liberalizmus nyomor-szabadság-szenvedésén hogyan üt - hogyan üthet - át a mindenütt jelen lévő krisztusi szabadság. Csak ne hagyjuk, hogy figyelmünket elhomályosítsa az önelégült, önmagát istenpózba helyező - valójában önmegalázó - ember "szabadságba" fulladó kiáltása.

Elmer István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu