Ökológia és egyház

A Székesfehérvárhoz közeli Nádasladányban - a Nádasdy Alapítvány és a Védegylet közös rendezésében tartottak szimpóziumot Ökológia és egyház címmel, augusztus utolsó hétvégéjén az egyházaknak a környezettudatos szemléletformálásban való szerepvállalásáról, a történelmi egyházak képviselőinek részvételével. A program védnökei között volt Mayer Mihály pécsi püspök, és részt vett a tanácskozáson Beer Miklós esztergom-budapesti segédpüspök is. Felkért hozzászólóként szerepelt Harsányi Ottó ferences szerzetes, főiskolai tanár, őt kérdeztük a szimpózium kapcsán kereszténység és ökológia kapcsolatáról.

A Teremtés könyvével kezdődik a Biblia, azzal a paranccsal, hogy az ember viselje gondját a teremtett világnak. Hogy lehet mégis, hogy a katolikus társadalom, sőt - az elhangzottak szerint - a teológiai szemlélődés számára is háttérbe szorult az ökológia kérdése?

- Ez a kérdés kínálja magát: olyannyira, hogy a hatvanas-hetvenes évek fordulóján egy White nevű szerző azzal vádolta meg a keresztény egyházakat, hogy a Teremtés könyvében (1,26-28) megfogalmazott "uralkodási parancs" miatt alakult ki az ökológiai válság.

Tény, hogy a keresztény teológia számára a fő kérdés a bűnbeesett ember üdvösségének előmozdítása. Ha ezt túlságosan antropocentrikusan, szűkkeblűen közelítjük meg, óhatatlanul háttérbe szorulhat a környezet védelme. Csak a II. vatikáni zsinat hatására, a hatvanas-hetvenes években kezdtek foglalkozni a teológusok azzal a kérdéssel, hogy a teremtésnek is van jövője, eszkatológikus távlata, saját üdvösségét munkálva az embernek figyelnie kell az embertársi kapcsolataira, és nem viselkedhetünk máshogy a teremtett világ egészével sem, mint ahogyan az embertársainkkal. Az antropocentrikus szemléletre válaszként szélsőséges álláspontok is megfogalmazódtak. A katolikus teológusok többsége ma is vallja az ember kitüntetett szerepét, de nem lehet őt kiszakítani a teremtett világból. Látnunk kell, hogy üdvösségünk szempontjából az is döntő kérdés, miképpen viseltetünk ezzel az Istentől függő valósággal, a teremtett világgal szemben.

E magatartás normáit az embernek kell megfogalmaznia - a teológusoknak, a környezetvédelem szakembereinek...

- Így igaz, erről szól ez a konferencia is. És hadd népszerűsítsem saját rendem alapítóját, Assisi Szent Ferencet, akiről sokan csak annyit tudnak, szerette a madarakat és más élőlényeket, és ezért lett a természetvédelem védőszentje. Élete vége felé írta a Naphimnuszt, amikor már rengeteg emberi problémával szembesült a világban, saját rendjében is, maga is betegségekkel küszködött. Tehát nem valamiféle romantikus gesztus a természet felé fordulása, hanem a teremtés egészének elfogadása, teljes kiengesztelődés a Teremtővel. A keresztény ember a természetben az Isten keze nyomát látja, aki együttműködésre hívta az embert. A mai teológiai szakirodalom az embernek Isten teremtő uralmában való felelős részvételéről szól. Itt a legmélyebb motívum a kiengesztelődés, a béke, a harmónia Istennel, az emberekkel, és ennek következményeként viseltetünk felelősséggel a természettel szemben.

Korunk számos ökológiai modelljében a természetnek önértéke van...

- Felelősséggel és szakértelemmel kell elejét venni a beláthatóan katasztrofális következményekkel fenyegető rablógazdálkodásnak, a vízkészletek fölélésének, meg kell akadályozni a légkör felmelegedését. Rendkívül fontos a felelősség a jövő generációkkal szemben, az élhető Föld megőrzésének imperatívusza.

Van azonban egy elsődlegesebb érv, amely szerint nem a természetnek, hanem a teremtésnek van önértéke: mert az Isten műve. Ez a legfőbb ok, amiért védenünk kell, és ez lehet a legerősebb motiváció, hogy mindent meg is tegyünk megvédése érdekében.

Tapasztal-e a tanítványai és a hívei körében fogékonyságot erre a szemléletre?

- Fontos, hogy belássák: mindez szerves része a hitünknek, következménye istenkapcsolatunknak.

Ezen a szimpóziumon felajánlások és várakozások is megfogalmazódtak. Ön szerint milyen jogos elvárások fogalmazhatók meg a katolikus egyházzal szemben e kérdéskörben?

- A testvéregyházakkal együtt lemaradásban vagyunk. Kevés a szakirodalom, az sem igen jut el a hittanárokhoz, a teológiai hallgatókhoz és a katolikus iskolákba sem. A teológia művelői és az ökológiai kérdésekkel foglalkozó szakemberek eszmecseréje is elengedhetetlen: mi kapjuk a természettudományi szakirodalmat, ők pedig a miénket.

Vannak jó példák: német nyelvterületen igen fejlett az ökoteológiai irodalom, a környezeti és környezetvédelmi problémáknak teológiai szempontú vizsgálata. Ott püspökök és szakemberek sora foglalkozik ezekkel a kérdésekkel: a tudományosság szintjétől a közvéleményformáláson át az egyházközségi akciókig: a teremtett világért való felelősség megszólal az igehirdetésben, a hitoktatásban, és nagyon gyakorlatias szempontok alapján rengeteg programot szerveznek, amelyek ezt segítik. Mindez tehát nem lehetetlen. Csak olyan fontosságot kell tulajdonítani az ügynek, amely megilleti.

KT

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu