|
![]() |
||||||||||||||||||||||||||||||||||
![]() |
|
![]() |
![]() |
Lapszél Rossz emlék... "Görgey Gábor író, kulturális miniszter" aláírással és Levélféle Kerényi Imréhez címmel közölt cikket augusztus 27-i számában a Népszabadság. Érthető módon a Szent Jobb körmenettel kapcsolatos részét megkülönböztetett figyelemmel olvastam. Előbb csak az tűnt fel, hogy a cikkíró roszszul értesült. Király nem volt a résztvevők között, Krisztus király azonban igen, és Szent István király is jobbja, emlékezete és hiánya révén egyaránt. Volt továbbá egy "majdnem király" is Habsburg Ottó személyében. De "Viktor királyt" nem éljenzett senki. Semmiféle "csőcselék" sem, mivel az nem volt jelen. A miniszter nemcsak tévesen értesült a Szent Jobb körmeneten történtekről, de szereptévesztésbe is keveredett. "Paphoz méltatlan püspöki prédikációnak" nevezi Mayer Mihály pécsi megyés püspök szentbeszédét, mely éppen a vallásszabadság igazi, teljes körű értelmét fejtette ki. Görgey Gábornak, a magánembernek vagy írónak természetesen mindenről lehet véleménye. Tetszésére vagy nemtetszésére lehet még egy prédikáció is. Ám egy miniszter nyilvánosan ne minősítse a szentbeszédet, ha el akarja kerülni azt a vádat, hogy a kormány beleszól, felügyeletet gyakorol az egyház felett. Erre a pártállami ÁEH-s évtizedek után különösen kellene vigyázni. Rossz emlékeket idéz fel az is, ha az egyház és állam kapcsolataiban illetékes államtitkár a televízióban kijelenti, hogy el akar beszélgetni alkalom adtán a püspökkel beszédéről. Így szokták mondani annak idején az elvtársak, s aztán szorulhatott az illető pap vagy püspök, aki nem tartotta magát a "vonalhoz". Nagyon kell vigyázni a politikusoknak minden nyilvánosan kiejtett szavukra, hogy ne idézzenek, inkább feledtessenek rossz emlékeket. E nyilatkozatok mindenesetre igazolják Mayer püspök témaválasztásának időszerűségét: van még tanulnivalója a hatalmon lévőknek vallásszabadság dolgában. Rosdy Pál Semmi sem drága? Ami itt folyik, az kritikán aluli. Embereket, sorsokat hurcolnak meg magukat politikusnak nevező személyek, pedig alvilági módszerekkel törnek céljuk elérésére. S a sajtó egyes orgánumai partnerek ehhez. A Mécs-féle vizsgálóbizottság munkája befejezése előtt már pellengérre állított emberi életeket. De a legembertelenebb, hogy elhunytakat, illetve az ő emléküket szeretettel őrzőket is meghurcol. Mert az élőknek joguk és lehetőségük van felkeresni a vizsgálóbizottságot, és ott megváltoztatni a róluk kialakult "ítéletet", tisztázni magukat, lásd egy volt bencés diák, későbbi miniszter esetét. Egy másik személy - szintén bencés diák volt, és szintén miniszter -, ugyanezt már nem teheti meg, mert már nem él. Él azonban özvegye, számos gyermeke és még számosabb unokája. Ők azonban nem védhetik meg a tisztességben megőszült családfő becsületét. Vagyis ott marad a bélyeg. Rajtuk is. Ez - a legenyhébb kifejezéssel élve is - tisztességtelen. Sz. Cs.
|
![]() |
![]() |
||||||||||||||||||||||||||||
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|