Szabó Ferenc

Zsámbék, avagy a múlandóság dicsérete

Móser Zoltánnak

I.

Ledőltek a falak porrá omlik a kő

mindent szétmállaszt az irigy idő

a színes szirmok szétfoszlanak

már csak tátogó lyuk a rózsaablak

nyílásán bedől a hideg sötét -

II

De az biztosan megmarad

amit a költők alapítanak!

A katedrális újraéled bennem

nem a múlandóság dicséretét

hanem örök örömet zengem:

Karcsú boltívek alatt kórusének

száll és árad ki a nyitott kapun át

fecskék szárnya viszi ujjongva tovább

fel felfelé a kékarany tavaszi égnek

a rózsaablak szirmai tűzben égnek

húsvéti alleluja zeng harangoznak

kilépek a kapun intek a reggeli napnak

a szabadság szelében tüdőm tágul

szívem reszket a boldogságtól!

Feltámadt Úr erősíts meg engem

feltámadó reménységemben!

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu