|
|
Impozáns templom, romos kolostor Máriapócs, az alig tíz éve városi rangot kapott, 2400 lelket számláló település a görög katolikus Hajdúdorogi Egyházmegye lelki központja, és az ország leglátogatottabb búcsújáróhelye. Impozáns templomát az ország minden tájáról és a határon túlról is rengetegen keresik fel. Hiszen mindenkinek van mit kérnie, és van miért hálát adnia. Gyógyulni vágyók és gyógyultak jönnek ide több mint háromszáz év óta - amint a kegyoltár mellett látható, fölöslegessé vált mankók is bizonyítják. És jönnek ma is - amint a "vendégkönyv" bejegyzései is tanúsítják.
A hatékonyabb lelkipásztorkodás érdekében a munkamegosztást tekintve nemrégiben a főpásztor szétválasztotta a búcsújáróhelyet és az egyházközséget. A lelkigyakorlatos ház és a kegytemplom igazgatója Rakaczky Mihály lett, káplánja Kapin István. Az ő feladatuk a zarándokok szolgálata. Az egyházközség vezetője pedig Szemán László paróchus, aki egy hitoktató, valamint az egyetlen itt élő bazilita szerzetes, Szántai Miklós Máté atya segítségével szolgálja a máriapócsi híveket.
A bazilita szerzetesek 1749-ben érkeztek Máriapócsra, és ők látták el a kegyhely lelkipásztori szolgálatát egészen 1950-ig, amikor a hatalom betiltotta a szerzetesrendek működését. Ekkor - a templom felőli épületszárny földszintjének kivételével - a kolostort is elvették, benne elmebetegeket ápoló intézet kapott helyet. 1990-ben négy szobát visszakaptak, az újrakezdés után egy ideig - igen nehéz körülmények között - itt működött a kis létszámú noviciátus. Az egész ház másfél évvel ezelőtt, szörnyű állapotban került vissza a rend tulajdonába. Manapság Szántai Miklós atya az egyetlen lakója - vagy inkább őrzője - a háznak. Pontosabban a bazilita szellemiségnek. - Máriapócs nagyon fontos a bazilita rend számára - mondja Miklós atya. Szavaiból kiderül: a kegyhely számára is fontosak voltak és volnának a baziliták. A szomszédos országokból is érkeznek zarándokok, akik ma nemigen tudnak itt anyanyelvükön gyónni. Ezért is fontos volna, hogy a környező nyelveket beszélő baziliták legyenek itt a kegyhelyen. Ez egyelőre csak terv - vagy reménység. A magyarországi baziliták nagyon kevesen vannak. De ha elegen volnának is: ebbe a romos épületbe nem lehet beköltözni. - Mi nem nulláról, hanem mínuszból indulunk - magyarázza Szántai Miklós. Abban aligha lehet bízni, hogy belátható időn belül újra harminc-negyven szerzetes lakja a kolostort. A tervek szerint az épület nagyobbik részében öreg papok otthonát alakítanának ki, akik erejükhöz mérten ugyancsak részt vállalhatnának a kegyhely lelkipásztori munkájában. Ha ez megvalósulna, akkor a ház újra munkaalkalmat is biztosítana a település számára is.
|
||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
| ||||||