Vanyó László professzor

A hajó és torony szimbólumokról

Az évközi hetek csütörtöki matutinum himnuszában a következő idézet szerepel: Te vagy a kikötő és a haza, vezess el az élet csarnokaiba. A himnusz sorai szerint a földi élet célja Isten, az Örök Atya. Az élet csarnoka a "földi" szimbolika alapján (lásd a zsoltárokat) a templomot jelentette, ez a szövegrész viszont a mennyei csarnokokra utal.

A hajó hasonlat előtörténete érdekes, hiszen az izraeliták nem voltak hajós nép. Egy ószövetségi apokrifben, AXII pátriárka végrendeleteibenNeftali testamentuma Izrael történetét úgy ecseteli, mint egy katasztrófát, hajótörést, amely során Jákob megkapaszkodik a szirtekben, de a többi törzs a deszkadarabokon szerteszét hajózik. Lévi (főpapi törzs) és Júda együtt marad, hogy később összegyűjtsék a szétszóródottakat.

A Pseudo-Clementinák bevezetőjében szereplő Kelemen levélben a hajó hasonlatot egész allegóriává fejlesztette a szerző: Ennek a hajónak ura legyen nektek Isten, kormányosa legyen Krisztus, alkormányosa a püspök, a matrózok a presbiterek, az oldallegénység felügyelői a diakónusok, a vitorla kezelői hasonlítsanak a katekétákhoz, az utasok a testvérek tömegéhez, a világ hasonlítson a mélységhez, az ellenszelek a kísértésekhez, az üldözések és veszélyek és mindenféle szorongattatások az óriáshullámokhoz, a szárazföldi fuvallatok pedig a tévedés és álnokság prófétáinak beszédeihez...

A Constitutiones Apostolorumban ugyancsak megvolt e kép jelentősége, különösen a püspökszentelési intelmekben.

Egy Hippolütosz neve alatt fennmaradt iratban (De Antichristo) tovább bővül a gondolat: A tenger a világ. Az egyház hajóként hánykódik a hullámokon, de el nem süllyed. Igen, mert tapasztalt kapitánya van, Krisztus. Középen a halál fölötti győzelem jele a kereszt, vagyis az Úr keresztjét viszi magával... A hajó tatja Kelet, fara Nyugat, szélessége Dél, kormánylapátja két szövetség, kifeszített vitorlája Krisztus szeretete... Vaspántjai Krisztus szent parancsai... hajósai, mint a kísérő szent angyalok... Gondosan kidolgozott kép, melyben nemcsak a földi egyház tagjai jelennek meg, hanem a mennyei egyház üdvözültjei, a szentek egész közössége is. Benne foglaltatik Antiochiai Szent Ignác gondolatisága, miszerint a kereszt a csiga, a Szentlélek feladata pedig az, hogy a mennybe emeljen.

Jóllehet Máté és János evangéliumában a vízen járó Krisztusról szóló jelenet is az alapját adta e - később újabb és újabb teológiai elemekkel bővülő - szimbólumnak; az exegetikai írásokban a hajó azonosítása mégis elsősorban a vízözönnel és Noé bárkájával kapcsolatos.

A római egyházat erősen megviselte a Hippolütosz és Callixtus között folyó vita, aminek gyökerei messzire nyúltak vissza. A kérdés az volt, hogy Noé bárkája csak a tiszta vagy a tisztátalan állatoknak is menedéket adott? Vagyis az egyház, csak a bűntelenek és a tiszták egyháza, avagy helyet kaphatnak benne a bűnbánók is?

Nem sokkal ezután, 250 környékén Novatianus fölhasználta az említett hasonlatot. A keresztény üldözések idején ő is csak a tisztákból álló egyház létjogosultságát vallotta. Ennek az lett a következménye, hogy a "tiszták egyháza", a kisebb vagy éppen súlyos bűnökkel küszködőket magukra hagyta. Kicsiny, de szívós egyházközségek működtek ebben a szellemben, még Konstantinápolyban is.

A hajóhoz, a cél felé törő egyházi közösség szimbólumához szorosan kapcsolódik a világítótorony, ami Krisztust, a világ világosságát jelképezi. E kettőt a III. századtól a katakombák sírzáró lapjain is gyakorta megjelenítették.

A torony egyik irodalmi előzménye egy zsidó apokrifben, Hénoch könyvében található. Eszerint a végidőben - utalva a felborult rendre, az elvadult állapotokra - a pásztorok majd tornyot építenek maguknak a juhok ellen. A torony kép az evangéliumokban is szerepel, így többek között a szőlősgazdáról szóló példabeszédben, mely utalás Izajás könyvének ötödik fejezetére. A torony jelentése sokrétű, lehet őrtorony vagy akár présház is.

A korai kereszténységben Hermasz Pásztora az a mű, melyben a torony már nagyszerűen kidolgozott, összetett képként jelenik meg. Szoros kapcsolatban áll a bűnbánat kérdésével, ugyanis megírásakor merült föl a kérdés, mit lehet tenni azokkal, akik a keresztényüldözések során megtagadták hitüket? Ha "egy a keresztség, egy a Krisztus", akkor az egy keresztség vajon azt jelenti, hogy a keresztség szentsége egy, vagy azt, hogy csak egyszer lehet a keresztség nevében bűnbánatot hirdetni? Mi van azokkal, akik eljátszották a keresztségben szerzett kegyelmet, és utána kopogtatnak az egyház ajtaján, hogy újra bebocsátást nyerjenek? Egy szigorú, elutasító irányzat a Zsidókhoz írt levél 6. fejezet 4. versére is hivatkozott: ha egyszer valaki egyszer elpártolt, azt szinte lehetetlen bűnbánatra indítani. E rigorózus álláspont szerint sokan arra következtettek, hogy a keresztség után elkövetett bűnökre már nincs is bocsánat.

Hermasz viszont a keresztény élet egészét mint bűnbánati formát fogta föl. A könyv szerzőjének az ima és bűnbánat során látomásai vannak, és kinyilatkoztatások részesévé válik. Hermasz egy idők végezetéig épülő toronyról ír, mely a vízből (a keresztség vizéből) emelkedik ki. A köveket az erények a vízből kiemelve, illetve távoli vidékekről hozzák az építő angyaloknak. A szép, gömbölyű köveket (gazdagok), melyekből sokat kellene lefaragni ahhoz, hogy jól illeszkedjenek, egy időre félreteszik, vagyis beépítésüket nem utasítják el véglegesen. Kísérő angyalaival időközönként megjelenik a torony ura (Krisztus), aki botjával megütögeti a köveket (üldözések, próbatételek). Vannak kövek, amelyek megrepednek, vagy elszíneződnek. Ezeket el kell távolítani és új kövekkel kell pótolni. A "bűnösöket" nem vetik el véglegesen, hiszen egyesek később visszakerülhetnek...

A hajó és torony szimbólumok sokáig tovább éltek a nyugati teológiában, hol egy szigorúbb, hol egy mérsékeltebb irányzat gondolkodását kifejezve.

Lejegyezte: Pallós Tamás

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu