Láthatóvá válik-e Krisztus arca?

"Az egyház ne politizáljon! Az egyházak szerepe nem a hatalmi harcokban való részvétel!" - írták az ilyen és hasonló szentenciákat az elmúlt hetekben bizonyos publicisták, akiket, saját állításuk szerint, a demokrácia iránti aggodalom vezérelt. Egynémely politikus, valamint közíró különösen durva és kioktató sorai - amelyek idézésétől most eltekintünk - talán valami más iránti aggodalomról is tanúskodnak. "Munkatársaink részt vettek miséken" - indította összeállítását az egyik napilap, s arról igyekezett beszámolni, hogyan folyt országszerte a "választási kampány Isten házában." "Egyházi iskolákban fanatizált diákokról", "hittanórákon megbélyegzett gyerekekről," "röplapok terjesztésére kényszerített diákokról" írt a sajtó egy része, ilyen témájú riportokat láthattak a kereskedelmi televíziók nézői. (Vajon ezek szerzői a szétesett családok okozta veszélyekre, a pénzhajsza, a piac- és a médiavilág befolyása vagy éppen a szülők alkoholizmusa, az erőszak, a pornográfia, a "plaza-műveltség" kockázataira is ilyen érzékenyek?) "Az egyház visszaforgatná az idő kerekét" - állította egy "független szakértő", és a papság "szereptévesztésének veszélyeire" figyelmeztetett. Sorolhatnánk tovább, ám ennyi is elegendő annak belátásához: miért olyan fontos, hogy egyházunk kommunikáljon. Közérthetően, folyamatosan és igazul. Kommunikáljon vallásos és világi környezetben egyaránt, és hangja ne csak az övéihez, hanem a kívülállókhoz is jusson el. Derüljön ki, hogy egyházunknak nemcsak az igehirdetés, hanem az igazság szolgálata is feladata. Bármilyen nehéz is meggyőzni egy "templomba kiküldött tudósítót" és olvasóját, el kell tudnunk mondani nekik, hogy különbség van a közhatalomban és a közéletben való részvétel között. El kell tudnunk mondani nekik, hogy megszentelt templomaink a közélet imádságos színterei. Papjaink pedig - minden megkeresztelt emberrel együtt - Isten előtt felelősek a köz életéért és lelkéért egyaránt. (Egyébként sajnálkozhatunk, de csöppet sem csodálkozhatunk egyik-másik lelkipásztorunk vagy pedagógusunk "közéleti sutaságán". Túl sok a seb és túl kevés a megélhető közéleti tapasztalat.)

Sokféle zavar, homályos ismeret és - a média által előszeretettel táplált - előítélet fedezhető fel az emberek gondolkodásában. Fogalmazzunk szárazabban: a szocialista hatalom több mint négy évtizeden át hamis képet erőltetett a társadalomra arról az egyházról, amelyet minden módon diszkriminált.

"A vallás magánügy" - mondták, s ez a hamis állítás remekül tartja magát az emelkedett toleranciájukkal nap mint nap büszkélkedő pártokban és szellemi körökben egyaránt. Türelmes és tisztázó párbeszédre, olyan kommunikációra van tehát szükség, amelyben mi is megszólíthatjuk az embereket, amelyben megmutathatjuk, hogy ez a világ mégiscsak különb hely, az élet mégiscsak nagyobb szabású "dolog" annál, mint amilyennek látszik. Olyan kommunikációra, amellyel a kereső embereket elvezethetjük a hit küszöbéig, amellyel igazoljuk, hogy a remény és a jóság valóban érték, s hogy az irgalom mindent megelőz.

Hisszük, hogy lassanként megváltozik a katolikus egyházról alkotott kép, és elkezd hasonlítani - nem egy idealizált, sosem létezőhöz - csak a valódihoz. Sokoldalú, a papságot és világi segítőiket összekötő (belső) információs láncra ugyanúgy szükség van, mint a sajtón keresztül a külvilággal kapcsolatot létesítő társadalmi kommunikációra. E feladat teljesítéséhez ad eszmei támogatást a Tömegkommunikáció 36. Világnapja is, amelynek középpontjába II. János Pál pápa az internetet mint az Evangélium hirdetésének új fórumát állította.

Szívesen írom le, hogy Európa keleti országai közül elsőként a Magyar Katolikus Egyház honlapja készült el a sajtóiroda korábbi igazgatója, Lukács László atya értő irányítása alatt. S szinte magától értetődő ma már, hogy Egerben és Miskolcon megszólalt a Magyar Katolikus Rádió és műsorát - a besugárzott régión túl, távoli országokban is - követhetik az érdeklődő magyarok: az interneten!

Az elmúlt tizenkét esztendőben elkezdődött az a szellemi építkezés, amely a korszerű katolikus kommunikáció alapjainak megteremtését eredményezheti. Ehhez kérjük testvéreink türelme mellett segítő közreműködésüket is. Ezt támogatja kezdeményezéseivel a Tömegtájékoztatás Pápai Tanácsa és bátorítja a Szentatya is. Mostani üzenetének kérdése - a világ számítógépeinek millióin megjelenő képekből és hangokból álló galaxis által láthatóvá válik-e Krisztus arca, hallható lesz-e az ő hangja? - nemcsak az internetre, a katolikus kommunikációnknak minden részére vonatkozhat. Az e kérdésre adott "igen" válasz teheti emberhez méltó területté a világhálót csakúgy, mint a többi médiumot. Ahol ugyanis nincs hely Krisztus számára, ott az ember sem lehet otthon.

Juhász Judit

Az MKPK Sajtóirodájának igazgatója

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu