A második évezred végére az egyház a szó nemes értelmében globalizálódott. Nem úgy, mint a multinacionális cégek, amelyek eladandó terméküknek általában csak piacot keresnek, s az anyagi haszonszerzés tevékenységük egyetlen mozgató rúgója. Az egyház alapításától vallotta, hogy egyetemes, küldetése minden emberhez, minden nemzethez szól. Az egyházban a keresztény üzenet őrzése és átadása a helyi tradíciók, kulturális hagyományok és társadalmi szokások figyelembe vételével történik. Csak így lehetséges, hogy Afrikában e században a katolicizmus a gyarmatbirodalmak összeomlása után nemcsak megmaradni volt képes, hanem minden várakozást felülmúló fejlődésnek indult. A század elején a fekete földrészen még csak egymillió katolikus élt. Ma már 110 millió hívet számlál itt a katolikus egyház, amely a gyarmati rendszer felbomlása utáni nehéz időkben is hűséges társa maradt e népeknek. A misszionáriusok közül sokan életükkel fizettek ezért, de áldozatuk eredményeként ma már honossá vált ott is a katolicizmus, ahogy sok évszázaddal korábban magyarrá vált hazánkban, vagy franciává Franciaországban. Manapság már Afrikából is útnak indulnak papok és szerzetesek újabb, még misszionálásra szoruló területekre, s a kiürülő nyugat-európai szerzetesházakba, intézményekbe is. S hasonló a helyzet Dél-Amerikában, Ázsiában és Óceániában is.
A hamarosan magunk mögött hagyott második keresztény évezred folyamán óriásit változott a világ. Európa felfedezte a világot, és a világ ennek következtében felfedezte a kereszténységet. Ma már a glóbusz hatmilliárdhoz közeledő népességének közel egyharmada keresztény, s ezen belül több mint egymilliárd a katolikusok száma. Az első ezer esztendőben az egykori Római Birodalom területére korlátozódott a keresztények jelenléte. A másodi évezred végén azonban már nem Európa, hanem Amerika a "legkatolikusabb" kontinens - legalábbis ha a statisztikákat tekintjük. Egyházunk minden második tagja az Újvilágban él, míg Európa részesedése már egyharmadnyi sincs (28,4 %. A XX. századra az egyház az egész földkerekségen meghonosodott. Afrika lakosságának 12,9; Észak-Amerikának 23,9; Közép-Amerikának 85,5; Dél-Amerikának 87,3; Európának 41,1; Óceániának pedig 27 százaléka katolikus.
Európa tehát jó munkát végzett. Különösen azok a misszionáriusok, akik először Itália földjéről, majd a Brit-szigetekről, és német földről kiindulva megtérítették a népvándorlás korában kontinensünkre érkezett új népeket, s azok, akik a nagy földrajzi felfedezések idejétől kezdve mind a mai napig a legnagyobb kockázatot, életük feláldozását is vállalva útnak indultak távoli népekhez, hogy megismertessék őket a teremtő Isten egyetlen Fiával.
Ugyanakkor Európa küldetése továbbra is megmarad. Anyagi ereje és szellemi kapacitása ma még nélkülözhetetlen a világegyház számára. S azt se feledjük: az európai társadalmi és politikai kultúra -- amely a mai, szekularizált formájában is ezer szállal kötődik a kereszténységhez -- nemcsak önmagát képes megújítani, mint az elmúlt századokban annyiszor tette, hanem a világ számára is van és lesz üzenete, átadható és átadandó tapasztalata. A személy méltóságának, a szolidaritásnak, a szubszidiaritásnak hiteles példák általi felmutatása.
Szerdahelyi Csongor