Három házaspár és egy pap indult október 22-én pénteken reggel Budapestről Kárpátaljára. A hivatalos egyházi kiküldetési levél hatására csak másfél órát kellett értelmetlenül eltölteni a szinte üres határátkelő ukrán oldalán. Így még éppen időben érkeztek a volt szanatórium épületébe, amely kilenc esztendeje használaton kívül áll, csak időnként fogad vendégeket. A körülmények magyarországi szemmel kissé mostohák voltak, különösen a beindított fűtés ellenére mindent átjáró hideg tette próbára a jelenlévőket. Volt, aki a kiskályhát is magára öltötte volna, a pulóverekre vett nagykabát program alatt és evés közben sem kívánkozott le az emberről. Azok a párok azonban, akik már voltak házas hétvégén, és ide most önzetlen-fizetetlen segítségül jöttek megható figyelemmel és igyekezettel gondoskodtak a résztvevőkről.
Tizenkét kárpátaljai magyar házaspár jött el abban a reményben, hogy szentségi házassága még jobbá, boldogabbá váljon. Volt, aki húsz, és volt, aki százhúsz kilométerről érkezett, földművestől orvosig, harminctól hatvan évesig. A házas hétvégéről elsősorban az ottani ferences atyáktól hallottak. Közülük való Majnek Antal püspök atya is, aki nemcsak a házas hétvége fő támogatója, hanem több alkalmon - ezen a hétvégén is - jelen volt.
Kérdezhetné valaki: mit keres egy pap a házas hétvégén? Talán lelkivezetői, gyakorlati tapasztalataink közreadásával segít? Nem, ennél sokkal többről, sokkal mélyebb dologról van szó. Itt egy pap vagy szerzetes nemcsak vezető, hanem résztvevő is lehet. A házasság és az egyházi rend egyaránt életszentség, halálig szóló elkötelezettség arra, hogy Isten szeretetét életre váltsuk az emberek között. Ahogyan a jó pásztor egyenként számon tartja juhait, ahogyan Jézus mélységes, személyes szeretettel szerette övéit, úgy a pap is teljes önmagát ajándékozza a rábízottaknak. Erről az ember és ember, ember és közösség közti életre szóló szeretetről, ennek gyakorlatáról szól ez a két napos találkozó. Amilyen boldog szerelemmel szereti a vőlegény menyasszonyát, Jézus az egyházát, úgy szeretheti a férj feleségét és pap a közösségét tíz, húsz, ötven év múltán is - ez a házas hétvége üzenete.
Antal püspök atya is csodálatosan egyszerű őszinteséggel szólt magáról, örömbe oldódó gondjairól. Ezt tették a Magyarországról érkező párok és atya is. A résztvevők pedig a kabátok alatt kezdtek fölmelegedni, megnyílni. Könnyek és szárnyalás, küszködés és egymásra találás - titkos csodák zajlottak. A vezetők - mint egykor Keresztelő - egyre kisebbedtek, Isten jelenléte és munkája lett egyre sűrűbb és kézzelfoghatóbb az utolsó napon, és a hétvégét megkoronázó, nászmise-örömű záró szentmisén.
A nyolcvanas években, még a szocializmus évei alatt osztrák házaspárok jártak át Magyarországra, hozni az örömhírt, hogy Isten erejében lehetséges holtig lángoló szerelemben végigélni a házasságot, a papságot. A magyar Házas Hétvége már saját lábán jár, és most ők viszik tovább a hírt a környező országok magyarlakta területeire: Vajdaságba, Felvidékre, Kárpátaljára (ezúttal kilencedik alkalommal) és Erdélybe. Mi más volna a cél, mint hogy az ottani házas hétvégések is önjáróvá váljanak? Jó dolog megtanulni, még jobb hinni, és csodálatos megtapasztalni, hogy Istennél semmi sem lehetetlen.
M — E