Szent István kőkoporsója
A székesfehérvári királyi bazilika az 1083-ban szentté avatott István király magánkápolnájaként épült. Kegyura a mindenkori magyar király volt, ám egy ideig - mint azt Fülöp Gyula írja - "a belvárosi polgárok templomaként is működött". A török időkben többféle funkcióra is használták: bazárnak, istállónak, lőporraktárnak. Az 1601-es ostrom idején egyik fele felrobbant, s az épület maradványát a török kiűzése után egyházi célra használták. Később, 1777 óta a tulajdonosok a frissen kinevezett püspök és utódai lettek." Kisebbik része városi tulajdonba került, s később közút épült a romokra. Az 1936-38-as ásatások és a "műszaki helyreállítások után a volt Püspök-kertben lévő északi- és középső hajó területe Romkert néven állami tulajdonba került". Így vált ismertté a "kialakuló magyar államiság nagyon ritka, töredékesen fennmaradt jelképeinek" egyike.
Szent István kőkoporsója
A romkert és a királyi bazilika egyik "ásatója", Kralovánszky Alán régész utoljára az 1970-es években tette "rendbe több Árpád-házi királyunk koronázó és temetkező helyét, amely jelentős turisztikai látványossággá vált. A romkert ügye újabban a rendszerváltás idején került előtérbe, ekkor határoztak az illetékesek - az állam mint tulajdonos, és a megyei jogú város mint társtulajdonos - a nemzeti emlékhellyé alakításáról, aminek az eredeti elképzelések szerint a "kútba esett" expóra kellett volna elkészülnie. Ám ebben maga Kralovánszky Alán sem bízott. A Nemzeti Múzeum egykori igazgatója e sorok írójának adott utolsó interjújában többek közt elmondta: "Egy biztos, hogy ismerni fogjuk a bazilika építéstörténetére vonatkozó legfontosabb olyan adatokat, amelyek egyáltalában kutatásra alkalmas területen vannak. Mert a püspöki palota alatt lévő északnyugati traktus feltárhatatlan a XX. században. De mivel tükörképileg a délnyugati egységet idén (1993-ban - a szerk.) föl tudjuk tárni, párhuzamba állítva esetleg adatokat kaphatunk arra, hogy milyen lehetett az ellentétes sarok. És még mindig nem fogjuk tudni, hogy mi volt a főhajó tengelyében. Ám lehetőség van arra, hogy a XXI. század embere felkutassa. De ez legyen a jövő gondja…"
Nos, amennyire titokzatos a múlt, annyira sejtelmes emlékhely ügyben a jövendő - legalább is a jövő-menő ember számára Fehérváron. A nemzeti emlékhely kialakítása jelenleg töretlenül folyik. A tervpályázatot Oltai Péter nyerte el, s a kivitelezést pedig az ARÉV Rt. építői végzik. A több mint húsz százalékos készültségi fokon álló építmény egyik látványossága a városház térről rámpán megközelíthető úgynevezett "Ozorai Pipó-féle torony" s egy vasszerkezet, ami erősen megosztja a közvéleményt. A tervező építész szerint "…a romok fölé boruló acélszerkezetű védőtető a Bazilika egykori tér- és szerkezeti rendjéhez igazodik, a déli mellékhajó és a főhajó egészét, csaknem 1000 négyzetméter felületet fed le…", ez az elmúlt év végéig az üvegszerű áttetsző, könnyű műanyag héjalással szinte elkészült. Új szerepet szánnak a felújított, ám üresen álló Lux-féle kőtárnak, ugyanis az itt eltemetett nagyjaink emlékét éltető panteonná alakíthatnák.
A nemzeti emlékhely építésének második ütemében szerepel az eddig feltárt igen gazdag leletanyag méltó elhelyezése, ami a királyi bazilika szerepének, jelentőségének színvonalas bemutatását szolgálná egy, a szomszédos épülettömbben. A tervezés során szóba jött a mai Ősfehérvár Étterem és a volt városi földhivatal épülete, ám ez - Fülöp Gyula régész, a Szent István Király Múzeum igazgatója szerint egyelőre nem készülhet el, bár a tervek készen állnak.
Az építkezés - amelynek tervezett befejezési határideje 2001-re datálható - mellett a feltárási munkákat jelenleg Bicó Piroska vezeti.
S. L.
Szerkesztette: Szerdahelyi Csongor
Fotó: Cser István